Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-27 / 17. szám
0 választókerületi beosztás oly eszköz, a melvet mindenütt a világon politikai szempontok szerint kezelnek, és éppen azért el kell reá készülve lennünk, hogy minden párt a maga igényei és haszna szempontjából más és másnemű kerületi beosztást fog követelni, és ennél fogva csak természetes, ha a függetlenségi párt. mely az országban túlnyomó többséggel rendelkezik, a fővárosi választói kerületek beosztásával szintén a maga jövőjét kivánja megalapozni. Ugyanazt meg fogják tenni a demokraták, a fővárosi klikkekben még mindig élő szabadelvűek és haladók, és légióképpen a szocziáldemokraták, a kiket éppen a fővárosban kecsegtet eredménynyel az uj választójogi rend. Éppen ezért vétkes kötelességmulasztás volna a függetlenségi párttól, ha minden erejét és befolyását nem érvényesítené abban az irányban, hogy a maga érdeke és szempontja a választókerületek beosztásánál érvényre jussanak. Tizenöt vasv tizennvolcz választókerület bírása már önmagában véve fontos dolog a pártra nézve, de még fontosabb az, hogv éppen a fővárossal, a melytől várja es kapja az ország politikai, kulturális, gazdasági és szellemi irányítását, a függetlenségi pártnak legyen erős vára. Teljes tisztelettel és bizalommal viseltetünk a választójogi reform megalkotójának. gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek kiváló személye iránt. De azért ő is csak ember, és alig tehető fel. hogy teljesen el tudná választani magában a kodifikátort, a pártvezértől. Éppen ezért félő, hogy minisztériumának törvénykészitő műhelyéből olyan javaslat fog kikerülni, mely éppen a fővárosi kerületek beosztása szempontjából nem fel meg a függetlenségi párt igényeinek. Erre vonatkozó aggodalmainknak komoly alapja van. Igen ! kecsegtető lesz ugyanis a hatvanhetes * II. a listáját, tisztában van a villamos matadorok ezirányu érzületével. Úgy, hogy a végén a villamos férfiak lesznek azok, a kik megmentik a gázérdekéket. A nagy természet, mely látszólag kiegyenlithetet- len ellentétet teremtett a két elem közölt, le van pipálva. Az emberi társadalom olyan érdekköröket alakit, olyan érdekszálakat fűz,a melyek baráti ölelésben egyesitik a legkérlelhetetlenebb versenytársakat. II. A szeretkező bankvezérek. Rettenetes barcz dúl a budapesti nagy pénzintézetek között a »kuncsaft«-ért. Valóságos versenyfutást rendeznek, hogy kiki magának nyerje meg a betevőt, a legfinomabb váltót, a legzsirosabb üzletet. És ez a versenyharcz annal jobban kiéleződik, mentül jobban és jobban emelik fel e pénzintézetek alaptőkéiket, mert hiszen mindig nagyobb és nagyobb tőke j számára kell a megfelelő kamatot kikaparni, holott a mi közgazdaságunk az utóbbi években vajmi kis mértékben lendült. Éppen a múlt nyár és ősz folyamán, a mikor olyan rettenetes nagy volt a pénzszűke szemlélhettük ezt a versenyfutást a betevők után. A legtekintélyesebb pénzintézetek, a melyek normális időben félvállról tekintenek a Vzegény halandóra, egymásután felemelték a FÜGGETLElN' BUDAPEST. politikusra ezzel a fővárosi választó- J anyaggal operálni, a melyet legnehezebben hatott át a függetlenségi politika nemzeti irányzata, mert legjobban méte- lvezett meg az évtizedes szabadelvű- párti korrupczió. Van okunk attól tartani, hogy a belügyminiszter túlságos jó indulattal viseltetik e választóanyag mai formálói és megmunkálói iránt, és nem szeretnők, ha a választókerületek beosztása tekintetében ez urak befolyása, tanácsa és véleménye egyoldaliikig érvényesülne. Pedig úgy vagyunk értesülve, hogy ez a veszedelem nagyon közel fekszik. Éppen ezért feltétlenül kívánatosnak tartanók, ha a választói reformnak kerületi beosztásra vonatkozó javaslatát benyújtás és publikálás előtt a belügyminiszter megtárgyalná a fővárosi függetlenségi képviselőkkel, mert nagyfokú naivitás volna feltételezni erről a függetlenségi pártról, hogy szó nélkül belemegy egy olyan választó- kerületi beosztásba, a mely éppen a fővárost csavarja ki a párt kezéből. Ezen a ponton a fait accompli-kkal operálni nem lehet, és a függetlenségi párt meg fogja tenni az ország és önmaga iránt tartozó kötelességét arra nézve, hogy holmi választókerületi beosztási ügyeskedéssel a budapesti talajt lába alól ki ne ránthassák. A Kossuth-szobor. Miért ez a nagy lárma a Kossuth-szobor pályázat miatt! A 700.000 koronányi munkától elesettek irigysége és elkeseredettsége nem magyarázhatja meg ezt az ádáz küzdelmet. A kenyéririgység, a kenyérharcz nem lehetnek a rugói ily gyülölséges támadásnak. Még mélyebben fekvő okokat kell keresnünk. És ez a politika, a csúf pártpolitika. Az első dijat nyert pályaműnek, a mely márványba vésve fogja hirdetni Kossuth Lajos emlékezetét: alantabb álló mellék-alakjai: Deák Ferenez és Széchenyi István. Deák és Széchenyi mellék-alakok! Ez fáj a 67-es politikusoknak. Hinc illáé lacrimae! * Vájjon Horvay eszméje vét-e a történelmi igazság ellen ? Hát ha az első koalicziós minisztériumban Deák és Széchenyi egysor- ban vannak is Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel. de az 1848-iki államférfit ábrázoló Kossuth-szobornak csak mellékalakjai lehetnek úgy Széchenyi, mint Deák: a kétségbeesésében a Dunába ugró Széchényi s a harcz elöl visszavonuló Deák. Széchenyi munkáját félbeszakította az önvédelmi harcz fegyvereinek csattogása, ropogása. Deák Ferenez kora sem volt ez. De nemcsak egyéniségüknél, hanem az általuk képviselt eszméknél fogva is az 1848/49- diki Kossuth Lajost ábrázoló szobornak csak mellékalakjai lehetnek ők. Ez megfelel a históriai igazságnak. A múlt históriáját nem lehet népgyülésekkel kikorrigálni, még ha még- annvi megsértett művészi ambiczió és hiúság szegődik is a politika szolgálatába. * Művészi lélek, még ha téved is, nem képes oly piszkos fegyverekkel harczolni. mint a politika. Akadt oly elvetemedett budapesti lap, a mely nem szégyenlette lenyomatni egy bécsi lapnak azt a kaczagtató ostobaságu, mind- a mellett mégis vérlázitó rágalmát, hogy Kossuth Ferenez — províziót kap Horvaytól a Kossuth-szoborért. A Buclapester Montagszeitung követte el ezt a ezudarságot (Verantwortlicher Redacteur Wilhelm Büchler.) A nemzeti kormány túlzásig menő liberalizmusa alatt hiába fordulunk a kir. ügyészséghez. Pedig a denuncziálás vétke nélkül okkal és joggal fordulhatnánk a királyi ügyészséghez, mert hiszen voltaképen nem Kossuth Ferenez itt a sértett fél, hanem a közérzület. De keressük a kuruez ifjakat! Hol vannak? Hol a fokosuk, a buzogányuk, avagy a kutyakorbácsuk? ffbetéti kamatlábat és a beavatottak előtt nem titok, hogy valósággal elhalászták a nagy pénzintézetek egymás orra elől, sőt egymástól is a betevőket a legkecsegtetőbb kamatajánlatokkal. Megtörtént nem egy esetben, hogy az egyik nagy pénzintézet tudomást szerezvén arról, hogy X vagy Y tőkepénzesnek ilyen és ilyen kamat mellett van elhelyezve néhány százezer forintja valamelyik banknál, tél százalékkal nagyobb kamatot ígért az illetőnek, csakhogy azt a pár százezer forintot betétül megkaparinthassa. És viszoni pénzbőség idején ugyanilyen verseny érvényesül a v á 1 tó esz k o nap tá 1 á s és egj'éb köl- csönüzletek terén, úgy hogy az egyes bankok vezetői közöli ez az üzleti verseny igen éles személyi és társadalmi ellentéteket is szított. Hiszen hogy egyébről ne beszéljünk, köztudomású dolog, hogy az egész magyar pénzügyi és közgazdasági élet a két legnagyobb bank- matador közötti rivalitás jegyében folyik le és szakadatlanul folyik a két nagyság között a tülekedés nemcsak az üzleti téren, hanem a közélet minden terén is. Kisebb mértékben ugyanez a versengés tapasztalható a többi bankférfiak közöli is, és ha valamikor megvalósítható volna az egykanál vízben való megfojtás, ugyancsak sok ezüstkanál cserélne Budapesten gazdát. Ls ime, ezek a borzasztóan nagy ellenségek mégis a közel jövőben egy táborba sereglenek. Mert megjósoljuk, hogy a székesfővárosi községi takarékpénztár létesülése elé ezeknek az uraknak a zsebérdeke fog igen nagy akadályokat gördíteni. A fináneztudósok síkra fognak szállani ez annyira fontos, a főváros íináncziális és a lakosság gazdasági és szocziális érdekében nélkülözhetetlen intézmény megvalósulása ellen, és hallani fogjuk a szakférfiak szörnyű aggodalmait, melyekkel a főváros pénzügyeit megrázkódtatásoktól féltik, holott valójában a maguk nagy kamatjövedelmét látják veszélyeztelve. A bankvezérek akcziója meghaló egyetértésben fogja mutatni mindazokat a korifeusokat, a kik a mindennapi éleiben egymást szívesen felfalnák. A közös veszély azonban egy akolba téríti az egész nyájat, amely legelni akar továbbra is a lakosság tele zsebeinek dús legelőjén. Igazán gyönyörű látvány lesz a bősz ellenfeleket szép egyöntetűségben látni, a mint ugyanazokkal az érvekkel, ugyanazzal a hamissággal, de ugyanazzal a hévvel védelmezik majdamaguk oszlalékátéstantiém- jeít a községi takarékpénztár falrafesteit réme ellen. A nagy ellenségekből tehál itt is barátok válnak a közös ellenség ellen, mely nem egyébb, mint a főváros egyetemes érdeke. Igazán fátum, hogy Budapesten ez az egyetemes közérdek mindig szemben találja magát a ma- gánosokaspiráczióivalésérdekeivel,mely baráti öle- lésre is készteti a különben legnagyob ellenfeleket.
