Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-27 / 17. szám
3 FÜGGETLEN BUDAPEST. Villamos dolgok. IV. Közúti közlekedésünk mizériái közé tartozik a közönséggel való udvariatlan, gyakran durva bánásmód, melyet az alkalmazottak tanúsítanak. Mindenki, a ki a nap bármely szakában a villamosra felszáll, egész gyüjte- 1 ményét jegyezheti fel a kalauzok gorombaságának. Napirenden van a közúti vasútnál, hogy járatlan kalauzok rosszul lyukasztják át a jegyeket és ezután vagy az ellenőr vagy átszállás esetén a másik kalauz legotrombábban rátámad az emberre, mint a ki egyenesen csalási szándékkal próbál utazni az illetéktelen jegygyei. Általában az alkalmazottak az utasközönségben valóságos ellenséget látnak, a kit megszekirozni különös passzió. Ezerféle módot találnak fel arra, hogyan kellaközönséget bosszantani ésugratni. Egyik tipikus esete a vonatvezetők kedélyeskedésének az, hogy nem ott állanak meg az állóhelyeken a kocsikkal, a hol az utasok várakoznak. Hol a kocsi eleje van megálláskor az állomásjelző oszlopnál, hol a hátulja, de mindenkor a szerint variálják ezt a megállási művészetüket, a mint az a várakozó utasok mérgesilésére alkalmas. Lelkendezve felszaladtunk a kocsira, melyet csak néhány méternyi gyaloglás után értünk el és mindjárt kedveskedni kezd velünk a kalauz, a ki általános elmélkedést bocsájt a fejünkre arról, hogy, a ki szereti a kényelmet, az járjon fiakeren. Az ellenséges indulat még sok más hasonló apróságokban nyilatkozik meg, a melyek mind együttvéve valósággal terhessé teszik a villamvasuttal való közlekedést. Nem utolsó élvezet ezek sorában az, a mikor az indulásnál a vezető következetesen oly hirtelen rántással indítja meg a kocsit, hogy az utasok részint egymás karjaiba, részint egymás tyúkszemeire esnek, a miből azután hol ismerkedés, hol lovagiaskodás, de mindenesetre összekoczczanás támad. Persze a szegény személyzet mindezért nem okolható. Ezek a szerencsétlen, agyondolgoztatott, magukat soha ki nem pihenő emberek, a kik lehetetlenül rosszul vannak fizetve, természetesen állandóan el vannak keseredve, foglal kozásuk, hivataluk nekik nyűg és nagyon is indokolt rosszkedvűket azon töltik ki, a kik ezért nyomban nem sózhatnak a nyakába 1-től 10 koronáig terjedő büntetést. A munkaadóért ez esetben a fogyasztók szenvednek, mig a dividenda állandóan nagy marad és az igazgatói tantiémek a közönség kiszolgálásával fordított arányban növekednek. Egy másik kellemetessége a bndapesli közlekedésnek, valósággal pesti speczialitás és unikum: az ellenőr. Ez az a legfeleslegesebb lénye a természetnek, a mely a legtöbbszöralkalmatlankodik a budapesti ember életében. Minden villanyosjegyből egy tuczat- szor tépnek le egy egy darabot, a mi önmagában nem volna baj, ha ugyanannyiszor nem kellene az utasnak a jegyet előkotorászni zsebeinek egyikéből. A szeme világára nem kell úgy vigyáznia a pesti embernek, mint egy-egy villamos szakaszjegyre, mert nemcsak az a veszedelem fenyegeti, hogy minden szigorú ellenőr urnák újból kelljen fizetnie, hanem, a mi ennél még sokkal kellemetlenebb, hogy ki van téve, ha jegyét meg nem találja, az ellenőr ur a büntető törvénykönyv összes deliktumaival meggyanúsítja, mint olyant, a ki a villamoson —blicz- czelni akar. Azután meg egész felnőttek- oktatása folyik egv-egy ilyen jegyellenőrzés során. Az ellenőr ur az utas mellett elhelyezkedve, adaudiendum verbum czitálja a megszeppent kalauzt, a kinek nagyszabású előadásokat tart különböző vonalak és szakaszok permutáczióiról és variáczióiról, a jegylyukasztás nagy horderejéről és büntetés pénzek veszedelmeiről. így lesznek érthetővé azok a szimpátiák, a melyekkel a pesti közönség a villamos alkalmazottak iránt viseltetik. Morzsányi Károly és a — gázgyár. Egy hirt portálnak titkon, suttyomban, sugva-lopva, hogy levél ne rezdüljön, hogy avatatlan fülek meg ne hallják, hogy szen- záczióképen, robbanó bomba módjára hasson — ha a gázgyárak megváltásának kérdése a főváros közgyűlésen szóba kerül. Nem tehetünk róla, hogy a hírt mi is meghallottuk, nekünk is megsúgták, avatatlan fülnek: de bennünket nem köt a nagy titoktartás és igy hát megírjuk a nagy szenzácziót, a mely — nem fog bekövetkezni. Arról van szó, hogy Ehrlich-Morzsánviék nem akarják maguk előtt felégetni a hidat és hogy egyrészt Yázsonyi- nak is kedvezzenek, másrészt a mellüket verhessék mint a közérdek legbátrabb harczosai — állítólag a gázgyár megváltása mellett foglalnak majd állást. És hogy e bátor állás foglalásnak Morzsányi gázgyári direktorsága révén lehetetlenségnek ne lássék, hozzáhi- resztelik. hogy Morzsányi Károly le fog mondani a gázgyáraknál 15 év óta elfoglalt igazgatói állásáról. Minthogy azonban Morzsányi szegény ember, a ki a gázgyári direktorság busás jövedelméről csak ügy — haszontalan elvi szempontok okáért — le nem mondhat, gondoskodás történt Morzsányi kártalanítása iránt, aki legközelebb már más, neki hasonló nagv jövedelmet biztositó vállalatnál fogva munkásságát a köz javára feláldozni. így szól a hir, mely tagadhatatlanul érdekes, sőt határozottan pikáns izü is. Mert legalább is ennek volna nevezhető, ha Morzsányi — horribile dictu— a gázgyár megváltása mellett szállna síkra. De ismételjük, mi e hírnek hitelt nem adunk. Nem pedig azért, mert éppen Ehrlichéktől származik a hir. Hogy mégis közreadtuk, azért tettük, hogy a főváros érdekeltségének figyelmét a törté- nendőkre felhívjuk. Nem illik akasztott ember házában kötélről beszélni. A demokrata banketten pedig egyre arról folyt a szó. * Vájjon miért folvik az orra vére Eötvös Károlynak is a Horvay Kossuth-szobráért? Könnyű kitalálni. Azért, mert Kossuth Lajos szobrának nem főalakja —ha már Deák Fe- rencz nem — hát legalább Kerkápolyi. * Megírta, megjósolta valamikor Eötvös Károly, hogy el fog pusztulni a szélső baloldal, ép úgy mint kivesztek a bölények s most kivesznek a rézbőrü indianusok. És ime a szélső baloldal megszaporodott, félig- meddig már kormányra is jutott s Eötvös Károly megmaradt utolsó Deák-párti bölénynek. De már csak olyan — hogy is mondjuk csak finoman s demokrata ötletességgel — kappan-bölénynek. Visszaadhatnék most a kölcsönt a t. demokrata pártnak. Valahányszor a fővárosi függetlenségi párt a terézvárosi függetlenségi párt nagy és díszes helyiségében gyülésezik (a legszebb s legtágasabb klubtermek egyikében,a volt zeneakadémia nagy hangversenytermében) azt írja a demokrata s a demokratákkal egy búron pen dűlő sajtó, hogy a fővárosi függetlenségi párt valamely zugban tanácskozott. Izgatottan vártuk tehát a demokraták nagygyűlését, hogy vájjon hol fogják azt tartani? És ime nem a szabad ég alatt tartották azt, nem a vásártéren, nem is a Duna jegén, hanem saját klubhelyiségükben. Hja demokrata, az más! Nekik szabad otthon tanács- kozniok. nekünk nem. Azért tudjuk mi becsülni a Vázsonyi jó ötleteit. Ki is Írjuk a legujabbat: Lengyel Zoltánnak legjobb védője lenne — Polónyi Géza. Függetlenségi partélet Budapesten. A VII. kerületi függetlenségi és 46-a.s pártkör választmánya 1908. április 29-én, szerdán este 7 órakor, a kör helyiségében (VII., Almássy-tér 17. sz. I. em.) rendes havi ülést tart. A választmányi ülés napirendje : 1. Elnöki jelentések és előterjesztések. 2. Pénztári jelentés. 3. Folyó ügyek. 4. Esetleges indítványok és interpellácziók. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör elnöksége 1908. évi április hó 29-én, szerdán este 8 órakor, a pártkor összes helyiségeiben az uj választmány tiszteletére lakomát rendez, melyre meghívta a pártkör egész választmányát, a budapesti függetlenségi párt elnökségét és a budapesti kerületi függetlenségi pártok elnökeit. Nyilttér. Rovás. A demokratapárt évi közgyűlést tartott. A hangulat olyan siralomházi volt. A múlt avagv a jövő siralmai szállták-e meg a lelkeket ? FOGKRÉM ésSZAJVIZ * KOVALD FEST,TISZTIT! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a Gyár és föüzlet: Budapest, V II.. Szövetség-utcza 37. vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
