Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-15 / 50. szám
i 11. évfolyam. 1008. deczomber 15. 50. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. ^ Előfizetési ára : Egész évre ... 10 korona. Fél évre .... ... ......... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B VIRAGH GÉZA Szerki's/löséfí és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Pénzügyeink perspektívája. A székesfőváros pénzügyi Helyzetének kedvezőbbre fordulása ,— mint már több Ízben kiemeltük — nem jelenti a városi tináncziák állandó megjavulását. Még pedig azért nem, mert a kedvező mérleg nem a főváros rendes jövedelméből — mintegy belülről kifelé keletkezett, hanem külső segítés : az állam támogatása révén. Az az aránytalanság, a melyet a kiadások növekedése mutat, szemben a bevételek természetes szaporodásával, egyáltalán nincsen kiküszöbölve és hova-tovább arra a pontra kell hogy vezessen, a melyben a kiadások ismét túlhaladják a bevételeket. A székesfőváros financziái ebben az esztendőben uj korszak mesgyéjére érkeztek. Ha az eddigi idő a város fellendülésével kapcsolatos anyagi elgyengülés nevezetével látható el, úgy a most következő korszakot az anyagi konszolidálás esztendeinek kell tekintenünk. Hogy pedig ez a remény tényleg testet öltsön, arra nézve a főváros pénzügyi gazdálkodásában néhány fő irányelvet kell szem előtt tartani. A személyi kiadások terén való takarékosságról már kimutattuk, hogy első alapfeltétele az egyensúly megóvásának. Ezzel kapcsolatban még csak az iskolaügyi kiadások roppant nagy megnövekedésére akarunk utalni, a melyek keretében volt éppen legnagyobb a személyi kiadások rengeteg szaporítása. Csakhogy az iskolák tekintetében hiába sopánkodunk a személyzet nagyságán. Itt nem lehet azt mondani, hogy végezze el kevesebb személyzet a munkát. Természetes következmény, hogy mennél több az iskola, annál több is lesz a tanszemélyzet. És kétségtelen, hogy a székesfőváros éppen az iskolaügy terén mutathatja fel a leghatalmasabb eredményeket. Már most nyilvánvaló, hogy ha a főváros az eddigi mértékben akar eleget tenni kulturális kötelességeinek és az iskolák szaporításában az eddigi gyorsasággal halad tovább, úgy pontosan kiszámítható idő múlva már csak az iskolaügy kiadásai miatt is dehczit elé kerül. Az iskolákra fordított összegek nem oly beruházás, a mely pénzben kiíejezhetőleg évente megtérül, úgy hogy pénzügyi szempontból az iskolai kiadás nem jövedelmező. Akár- ' hogyan lelkesedjünk is tehát a kommunális iskoláért, mint a polgárság önkormányzatának a tanügy terén való megnyilvánulásának, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a főváros az iskolaügy terheit a maga erejéből még sokáig elbírhassa. A pénzügyi szükség el fog vezetni ezen a téren is vagy az állami támogatáshoz, vagy pedig a községi iskolaügy egy részének állami kezeléséhez. Bármily skrupulusokat tápláljunk is az állami.ak űy mérvű beavatkozása ellen, a számok vastörvénye le fogja győzni ezeket az aggályokat. Az iskolaügyi kiadások terén való pénzügyi megkönnyebbülés már egymagában igen súlyos ballasztból íogja megszabadítani fővárosi financziáink léghajóját. A teheroldal lényegesen megcsappan ezáltal. A másik oldalon a bevételek szaporodása áll legelső sorban. A kommunális közszolgáltatások természetes utón való nagymérvű szaporítása a városi lakosság stagnáló gazdasági viszonyai mellett alig várható Újabb adóemelés nélkül a községi adópótlék, a házbérkrajczárok, a vámjövedelmek, a nyilvános területek használata, fogyasztási adók nagymérvű jövedelem-többletet nem igen Ígérnek, vagy legalább is nem akkora jövedelem-többletet, hogy ebből fedezni lehetne a főváros rohamosan emelkedő kiadási szükségleteit Az, hogy a jövő évi költségvetésben egyes adónemek tetemesen nagyobb bevételt mutatnak, nem e bevételek expansiv megnövekedéséből, hanem a íolyó évben elhatározott adóemelésből ered. bár mellesleg megjegyezve, kételyeink vannak aziránt, hogy a községi adópótlék tényleges hoza- déka elén majd az előirányzott 11 millió koronát. De ha el is fogadjuk ennyinek ezt a fontos bevételi forrást, ne feledjük el,hogy ilyen adóemelést gyakran egymásután produkálni nem lehet. A főváros pótadókból eredő jövedelmének lényeges megnövekedése mindenesetre lehetséges volna akkor, ha az állami adó reformja a fővárosban nagymérvű adóemelést ered- eredményezne. Wekerle pénzügyminiszter azonban e feltevés ellen a legerélyesebben tiltakozik, és így nagyon kétséges, vájjon azok atitkos reménységek, a melyek az állami adóreformtól a községi adó lényeges megnövekedését várják, megvalósulnak-e. Ettől a reménytől eltekintve, a főváros rendes bevételeinek nagyobb mérvű emelkedésére a közel jövőben számítani nem lehet. A főváros háztartásának igen bő és uj forrásaiul a kommunalizálandó közüzemeket lehet tekinteni. Ezekkel az üzemekkel valóságos nóvum vonulna be fővárosunk háztartásába. Már most kétségtelenül igen sok függ a megváltás helyes keresztül vitelétől és a házi kezelés kielégítő szervezésétől. De még ha elfogadjuk is azt a tételt, hogy ezek a művek községi üzemben nem lesznek oly jövedelmezőek, mint magánvállal- ko zás kezében, még igy is igen lényeges uj bevételhez juttatják majd a fővárost. Ez üzemeknek eddigi nyereségszámlája szinte biztos záloga annak, hogy a főváros kezében sem lesz rossz üzlet az, a mi a részvénytársaságok üzemében bőségesen csörgedező kincsforrás volt. Az üzemek megszerzéséhez és karba- helyezéséhez szükséges kölcsöntőke ka- kamatain felül: a mi ma a részvényesek osztaléka, a megváltás után a jövedelme lesz. Hogy mennyi lesz ez, azt megállapítani ma még nem tudjuk. De hogy ebben keresendő a főváros pénzügyeinek jövendő regenerácziója, ahhoz kétség nem fér. „Magyar Állam“ f Szentkiiályi J. Zoltán függetlenségi párti képviselő lapja, a mely 50 esztendős fennállásának utolsó félesztendejében függetlenségi politikát hangoztatott, beolvadt a néppárt napilapjába : az »Alkotmányiba. Ez egészen rendjén van. Elvégre nem lehetett elvárni a »Magyar Állam« megmaradt nehány papi előfizetőjétől, hogy »világi« lapot iogad- janák e), megszokod, régi »Magyar Állam«-juk helyébe. Más kérdés azonban, hogy Szentkirályi J. Zoltán képviselő e lapáladási művelete megfelel-e a politikai ildomosság követelményeinek. Ez a képviselő a függetlenségi-párt progjamm- jával jutott mandátumhoz. A »Független Budapest« néhány hónappal ezelőtt rámutatott arra, hogy a képviselő ur a néppárti »Katholikus Népszövetség« propagálásával erősen vétafüggetlenségi-párt iránt tartozó köteles párthüség ellen. Szentkirályi ur akkoriban meglehetős gorombán védekezni próbált ez igazság ellen. Most
