Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-15 / 50. szám
9 FÜGGETLEN BUDAPEST. lapjának a néppárt kezére való átjátszása ismét csak bevilágít annak az összeköttetésnek a benső intimitásába, a mely a függetlenségi képviselő ur és a néppárt között fennáll. Az efféle lapátadásoknál legalább a külszínt illik megóvni, különösen ha a laptulajdonos és főszerkesztő aktiv politikai személy, amilyennek akarva nem akarva, minden képviselőt kivétel nélkül tekintenünk kell. Ennek az ildomosságnak a parancsa még a politikai élet legnagyobb elvadulása idején is respektáltatni szokott. Amikor a darabont korszak lezajlása után Vészi József rövid próbálgatás után a »Budapesti Xapló«-t kénytelen volt eladni, gondoskodott róla, hogy lapja oly kezekbe menjen ál, a melyek a koalicziónak a lapban továbbra is ellenzéket csinálnak. Es igy szokott ez lenni egyéb lapok tulajdonos-változásánál, vagy beolvadásánál is. Szentkirályi J. Zoltán űré a kezdeményezés dicsősége, hogy egy függetlenségi-párti újságot »szőröstülbőröstül elnyelet a néppárti farkassal. Vagy talán a »Magyar Állam« nem volt függetlenségi- párti lap ? Ha nem volt, hál hogyan lehetett a függetlenségi-párti képviselő a főszerkesztője? Kötelességmulasztás. A polgármester már régebben figyelmeztette a fővárosi tisztviselői kart, hogy a hivatalos órákat pontosan tartsa be. Azóta már hallottunk arról, hogy a tisztviselők egy része ló- és ügetőversenynapokon nagyon korán elsiet hivatalából, hogy a totalizatőrnél mellékfoglalkozást folytathasson. Arról azonban nem hallottunk, hogy a polgármesteri figyelmeztetésnek foganatja lett volna. Az állapotok a székesfőváros hivatalaiban semmiesetre sem javulhattak, mert Bárczy István ismét szükségét látta ezúttal már igen erélyes figyel- meztetésnek. libben a figyelmeztető rendeletben el van mondva, hogy a tisztviselők a hivatalos órát nem tartják be. Hogv reggel későn járnak be a hivatalba, délután korán mennek el és a redukált munkaidőt sem fordítják hivatalos ügyeik elintézésére, hanem magánbeszélgetésre használják fel. Bizonyos, hogy a polgármester e lesújtó kritikáját a tények beható megvizsgálására és ismeretére alapítja, mert hiszen el sem képzelhető, hogy Bárczy ily súlyos vádakat merne hangoztatni a tisztviselői kar ellen, ha azok mibenlétéről meg nem győződött volna. Ez igen szomorú jelenség, mely ugyan nem áll elszigellen a mi bürokrácziánk körében, mert a kaszinózás, a hivatalban való időpocsékolás, a feleknek megvárakozlatása hála Istennek majdnem valamennyi közhivatalban divatos. De súlyosabb beszámítás alá esik az efféle lelkiismetlen kötelességtel- jesitésvagy helyesebben mulasztás: a székes- főváros hivatalaiban. Először azért, mert talán sehol nincs oly bonyolult és nehézkes bürokratikus ügymenet, mint a fővárosnál ! és ez ügymenet mellett még a pontos és g)ois munka esetén is az ügyek elintézése mindig hosszadalmas, hát még akkor, ha a tisztviselők nem dolgoznak gyorsan. Másodszor pedig a fővárosi tisztviselői kar az ország összes tisztviselői közölt a legjobban dotált és éppen az idén juttatta a fővárosi polgárság áldozatkészsége másfél milliónyi korona fizetési többlethez. Ezt a nagylelkű- I séget igazán nem illik azzal meghálálni, hogy nem végzik el pontosan kötelességüket. A hivatalos munkaidő betartása nem a tisztvi- | p>elő privátpassziójától függ, és a munkaerőnek 1 legjobb tudomás szerint és legnagyobb mértékben való felhasználásától függ az egész fővárosi adminisztráczió jósága, pontossága és gyorsasága. Eáppen mostanában mutattuk ki, hogy a főváros pénzügyeinek megromlása, szorosan összefügg a személyzeti kiadások módfeletti szaporításával, a mely a bürokráczia tultengése folytán állott elő. A polgármester korholó rendeleteszi- nes illusztráczióját szolgáltatja ennek az igazságnak, mert kitűnik belőle az, bog}- a a munkaidő pontos betartása és a munkaerő teljes alkalmazása mellett sokkal kisebb apparátus is meg tudna felelni. Igazán nincs pénzünk arra, hogy felesleges tisztviselői személyzetet fizessünk. A személyzet dolgozzon teljes erejéből, hiszen a hivatalos munkaidő, amugyis rövid. Mulasson a fővárosi tisztviselői kar még egy foglalkozási ágat, a melyben az alkalmazottak napi hat órán át vannak csak hivatalhoz kötve. Ha még ezt a rövid munkaiadőt sem töltik el szorgos munkával, ugv igazán nem érdemlik meg azt a jóindulatot és gondoskodást, a melyet a város küzködő és gondoktól gyötört polgársága a fővárosi tisztviselői karral szemben gvakorol. A jövőre nézve pedig az a tanulság a hivatalos órák e lanyha betartásából, hogy a tulnagy személyzet természetes csökkenése esetén fokozatosan apasztani kell a létszámot. Az uj nyugdijszabályzal életbeléptelése után számos tisztviselő megy nyugdíjba, ez lesz tehát a legjobb alkalom arra, hogy a feleslegesnek bizonyult állásokat egyszerűen beszüntessék. Kevesebb tisztviselő dolgozzék pontosan és lelkiismeretesen : az egyik főproblémája a főváros pénzügyei állandó megjavulásának. A 15 millió korona évi személyi kiadás mellett legalább végezze el mindenki lelkiismeretesen a dolgát. Felesleges kiemelnünk, hogy mindezeket a következtetéseket a polgármester rendeletére alapítjuk. Magáért a rendelet tartalmáért persze a szerzője viseli a felelősségét. Távolról sem czélunk a fővárosi tisztviselői kart általánosságban mulasztással vádolni, hisz naponta van alkalmunk meggyőződni arról, hogy egyik-másik hivatalban igazán érdemes és megfeszített munka folyik. De viszont tagadhatatlan, hogy a hivatalok egy részébben egy kissé kedélyesen fogják fel a hivatalos kötelességet és a főváros nagy érdekeit. A hétről. Kereskedők sérelme. A tanács körében felmerült az az eszme, hogy a sorozóbizottság számára a központi városháza Ger- lóczy-utczai részében csináljanak helyet, a hol most üzlethelyiségek vannak. Természetesen a kereskedőket ki kellene telepíteni mostani üzleteikből. A Belvárosban köztudomás szerint oly kevés az üzlethelyiség, hogy alig tudnának a kitelepítendő üzlettulajdonosok megfelelő helyiséghez jutni. A párisi-ház lebontása miatt amugyis nagyszámú, régi kereskedő marad bolt nélkül és a Pesti hazai takarékpénztár Yáezi-utczai palotájának a felépítése is régi virágzó üzleteket foszt meg évtizedes hajlékuktól. Hovatovább állandó intézményivé válik Budapesten az üzleti barakk, a minő az Anker-palota előtt a Yáczi-körúton van és a párisi-ház előtt most készül az Eskü-utón. A székesfőváros nem növelheti ezt a nagy szükséget azzal, hogy a saját házából kidobja a kereskedőket. Felesleges hosszabban magyarázni, hogy a város igazi nagyvárosi jellegét a kereskedelem és ipar adja meg, hiszen a székesfőváros hatóságai minden lehelő alkalommal hangsúlyozzák ezt. Hányszor rekriminált már a főváros egyes törvényjavaslatok ellen azzal, hogy sértik a kereskedelmi érdekeket. Az adóreform ellen is különösen a kereskedelmi érdekek szempontjából volt és van kifogása a fővárosnak. Ha azonban annyira szivén fekszik a tanácsnak a kereskedők érdeke, akkor ne jöjjön ilyen tervekkel, a melyek egy csapással egy csomó kereskedőt tesznek ut- czára. Vizet prédikálni és bort inni, ez a főváros tanácsához nem méltó. A Belváros kereskedelme úgyis küzködik a léttel, azt még jobban megnyomorítani valóságos bűn. Hó és sár. A múlt napokban hirtelen nagy havazás állott be. Az utcák széleit ellepték a hótorlaszok és a járdák estefelé ismét valóságos jégpályákká változtak, a melyeken vígan kitörhette kezét vagy lábát az, aki a korcsolya nélküli mükorcsolyázásnak nem szerzett nagy jártasságot. A házmester urak a homok, kő és fürészpor felhintésével nem nagyon siettek, úgy gondolkodván, hogy reggelié ismét kisüt a nap és felenged a sikos jégpánczél. A köztisztasági hivatal intéző tényezői, hogy mit gondoltak, azt nem tudjuk. De hogy a havat el nem hordát - ták, azt sajnos egész bizonyosan tudjuk, mert nap nap után bokáig és azonkívül gázoltunk az olvadásnak induló hópocsolyában. Szívesen elhisszük, hogy el kél a tőváros pénztárczájának egy kis hóolvadás, de már még sem szabadna egészen az Úristenre bízni a tisztogatás prózai műveletét, mert hiszen világváros volnánk — vagy mi ? A mikor nagyon hideg van, akkor ott hagyják a havat rakásokban, mert h szén úgy sem olvad el és a űrkor langyos idő következik a hóra, akkor meg ott hagyják a piszkos buez- kókat azért, mert úgyis elolvadnak. Ám bocsánatot kérünk, a polgárság nem azért fizet a köztisztaság részére nagy összegeket évente, hogy a hó eltakarítás helyébe ügyes logikai produk- cziókat kapjon a főváros köztisztasági hivatalától. Az Úristenre ne tessék várni, mert nem a meleget és a hideget fizetik a tisztogatásért, hanem egy nagy fővárosi apparátust. Nem okvetlenül hozzá tartozik a világvárosi jelleghez, hogy az ember folyton efféle dilemma előtt álljon : vagy kitöröm a lábam, vagy derékig belesüppedek a pocsolyába. Egy kis tisztogatást kérünk végre a köztisztaság szent nevében! Iskolai szünet. Egy hét múlva itt az iskolásgyerekek várva-várt karácsonyi vaká- cziója, a mikor az iskolákat vagy tiz napra bezárják. Ez alkalommal ismét figyelmébe ajánljuk a főváros tanügyi hatóságának az iskolák bezárását a fertőző betegségek idejére. A lőváros közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén a tiszti orvos a fertőző kórok nagymérvű szaporodásáról tett jelentést. Kanyaró 172-vel, skarlát 104-gyel. roncsoló torok- és gégelob 19-czel volt több, mint az előző hónapban. Pedig ez a bárom betegség többnyire a kisebb iskolás gyermekek közül szedi áldozatait. Az időjárás úgy is olvan, hogy a kis gyermekek egészségét veszélyezteli és igazán nem értjük, miért viszik bele az iskolás gyermekek tízezreit a halálos veszedelembe. A tanulás érdeke néhánv heti szünettel nem veszthet annyit, hogv az iskolák bezárásának jó’ bevált eszközéhez ne folyamodjunk a ragályos kórok elleni küzdelemben. A tanügyi ügyosztály és a tiszti főorvos figyelmébe ajánljuk ezt a kérdést, a
