Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-25 / 12. szám

AZ ERZSÉBETVÁROS. kelhetett másfél év óta tartó szüntelen inten­zív munkásságának evvel a gyönyörű eredmé­nyével. De egy szomorú és sajnálatos véletlen moegíosztóttá csakhamar Barabás Bélát ennek a kerületnek a mandátumától és bennünket attól, hogy Barabás Bélát a mi képviselőnknek vallhassuk és bekövetkezett egy uj választás a múlt évi július hó 26-án, a mikor Barabás Bélával szemben Eötvös Károly vette fel e kerületben a küzdelmet a mandátumért. Sok­kal ismertebb e választás története, semhogy azzal a mélyen tisztelt közgyűlés szives figyel­mét lekötni akarnék, de rá kell mutatnunk arra, hogy Barabás Béla bukásának indító oka egyedül abban rejlik, hogy minden törekvé­sünk mellett, melylyel e kerület választóinak széles rétegeibe Barabás Béla mulasztását min­den szándéktól ment puszta emberi tévedés- bek tüntettük fel — ezt a ténybeli igazságot a kerületben szétvinnünk nem sikerült. És meddő maradt törekvésünk, föl eg azért, mert az ellenpárt kezdettől fogva azt hirdette, hogy Barabás Béla még megválasztása esetén is ehhez a mandátumhoz ragaszkodni nem fog. Az ellenpártnak ez a valótlan híresztelése pe­dig annyira gyökeret vert a választók nagy tömegében, hogy azt utóbb a lel kékből még Barabás Béla puritán jelleme és őszinte, be­csületes, férfias megnyilatkozása sem tudta kiirtani. Mégis ennél a választásnál is e kerü­letnek 2000 választó polgára tett tanúságot zászlónkhoz és elveinkhez való hűségéről. Jól eső tudat ez, mert a mellett bizonyít, hogyha a mai választási rendszer mellett (és e rend­szerhez soroljuk a választással összefüggő mindenirányu funkcziót is) ennyi hive van pártunknak, a választói jog küszöbön álló kiterjesztésével pártunk, eszménk hívei nem sokszorozódni, de minden bizonynyal hatvá­ny© zódni fognak. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Már e kétszeri választás is emberfölötti munkát igényelt tölünk. De ne felejtsük, hogy e választási harczokkal egyidejűleg szervez­kedtünk a községi választásokra is. Itt sem kerülte el pártunk vezetőségének figyelmét semmi, a mit pártunk javára és pártunk elő­nyére kihasználhattunk. A községi választá­sokra való előkészületek közé tartozott a sza­vazó bárczáknak meghatalmazások alapján való kiváltása ; a községi választói névjegyzék kiigazitása oly irányban, hogy először fölvé­tessenek a választói névjegyzékbe mindazok, kiket az összeiró küldöttségek választói joguk daczára sem vettek föl a névjegyzékbe; 2-szor: töröltessenek a névjegyzékből mindazok, kik­nek választói kvalifikácziójuk nincsen, ámde a kiket az ellenpárt mint rájuk mindenkor számító híveket a névjegyzékbe törvényellene­sen felvétetett. Ebbéli működésünkről a következőkben van szerencsénk a mélyen tisztelt közgyűlésnek beszámolni: A már az elmúlt 1905. évben megalakult jogvédő bizottságunk működését a községi választásokat megelőzőleg is folytatta. Sikerült 123 olyan választót a választói-névjegyzékbe felvétetni, kik addig a névjegyzékbe felvéve nem voltak; másrészt sikerült a névjegyzékből 314 olyan nevet töröltetnünk, kik a jegyzék­ben minden igazság és törvény ellenére fel­véve voltak. Az összeiró küldöttségnek ezen utóbbi ténykedése miatt elsősorban a székes- főváros központi választmányához, majd a magyar kir. belügyminiszterhez jogorvoslásért oly amodtunk. A községi \ alasztasok decz. hó 17-én és 18-án lezajlottak. És ámbár itt sem sikerült jelöltjeink névsorát diadalra juttatnunk, mégis erőt és bizalmat önt belénk az a tény, hogy ismét közel 2000 választója e kerületnek sza­vazott le a függetlenségi párt listájára, tanú­ságot tevén ezzel a függetlenségi zászlóhoz való tán tori thatatlan ragaszkodásáról. Ezekben körvonalaztuk, mélyen tisztelt közgyűlés, pártunk elmúlt évi működését na­gyobb vonásaiban. A küzdelemnek, a lázas munkának szakadatlan lánczolata volt ez az esztendő, mely azonban csak szorosabbra liizte pártunk és a kerület választópolgárai közötti érintkezési kapcsot. Ennek az érintke­zési kapocsnak folyománya, hogy a kültelki független polgárság testületé tömörült és meg­alakította a Zugló és környéke függetlenségi- és 48-as pártkört, melynek eszméje, iránya és törekvése teljesen azonos a mieinkkel. Ugyan­csak ennek a polgárokkal való siirii érintke­zésnek köszöni létét több jótékonyczélu asztal- társaság is, melyek mindmegannyian meleg­ágyai a függetlenségi eszmének és biztosra vehető, hogyha majdan megszólal a harczi riadó, úgy a testvérkört, valamint a függet­lenségi eszme jegyében megalakult asztaltár­saságok minden egyes tagját zászlónk alatt látjuk majd sorakozni. Pártunk elmúlt évi működéséről szóló jelentésünk nem volna teljes, ha be nem szá­molnánk a mélyen tisztelt közgyűlésnek arról, hogy a kerület polgárai érdekeinek megóvása czéljéból beadványnyal fordultunk a székesfő­város polgármesteréhez, hogy az adókivető bizottságokba pártunk tagjai közül is nevezzen ki többeket. Ez irányú törekvésünknek örvende­tes sikerét jegyezhetjük fel abban a tényben, hogy a polgármester az általunk Domináltak közül 5 tagot nevezett ki az adókivető bizott­ságba. Pártunk más irányú és az egész főváros érdekeire kiható ténykedése, hogy az alakuló­ban levő kerületközi függetlenségi párti szer­vezetben tevékeny részt veszünk és ennek a szervezetnek az egész fővárosra kiható czéltu- datos törekvéseiben minden kerület független­ségi pártja egymással karöltve fog a jövőben eljárni. Áttérve már most a kör életében az el­múlt év folyamán lezajlott eseményekre, szinte természetes, hogy a körélet a párt élettel csak­nem teljesen egybeforrott. Mégis a kör ipar­kodott eleget tenni mindazoknak a feladatok­nak, a melyek egy függetlenségi pártkörtől joggal megkíván tatba Inak. Szívesen és öröm­mel áldoztunk az elmúlt évben a hazafiság oltárán és itt említjük fel fényes márczius 15-iki ünnepünket, a mely ünnepség körünk tagjai­nak impozáns részvételével körünk helyiségé­ben folyt le. Az aradi vértanuk emlékére, úgy mint az elmúlt esztendőben, az idén is okt. hó 6-án gyászrekviemet rendeztettünk az Erzsébetvárosi plébánia templomban. Ez alkalommal is a templomot nagyrészt körünk tagjai töltötték meg. II. Rákóczi Ferencz és kibujdosott társai hamvainak hazahozatala alkalmával körünk tagjai testületileg kivonultak. A Rákóczy-jelvé- nyekkel és toliakkal diszitett küldöttség a leg­nagyobb szánni volt csaknem az összes kül­döttségek között. Rákóczi dicső hamvaira körünk koszorút helyezett és képviseltette magát körünk a titkár utján úgy a kassai, valamint a késmárki temetésen is. Körünk küldöttséggel vett részt Washing­ton szobrának leleplezésénél is; továbbá a rákosmezöi független ségi-kör a II. Rákóczi Ferencz-társaság és a Il-ik kerületi független­ségi kör zászlóavatási ünnepélyein. Kötelességszerüen beszámolunk a mélyen tisztelt közgyűlésnek arról is, hogy ideiglenes Rákóczi zászlót szereztünk be, mig egy uj díszes zászló beszerzésére a gyűjtés már folya­matban van. A kör tagjainak csaknem állandó harczi készenléte bénitólag hatott ugyan a körben már megszokott szórakozásokra, mégis elveink­nek és ezéljainknak nagy térfoglalását és el­terjedését mutatja az a tény, hogy az elmúlt év folyamán körünk tagjainak száma 236-tal gyarapodott, úgy hogy körünknek ma 881 rendes fizető tagja van, kik között az alapitó tagok száma 33. Az alapitó tagok száma e szerint az elmúlt évben 7-tel szaporodott. Szomorú és fájdalmas kötelességnek is kénytelenek vagyunk megfelelni, a mikor je­lentjük, hogy a halálnak az elmúlt évben tag­jaink sorában bő aratása volt. Fector Ferencz választmányunk buzgó tagja, a zuglói függetlenségi párt lelke és meg­teremtője, dr. Trajtler István választmányi tagunk, továbbá Prohászka Henrik és Kukácz- kai Sándor derék tagtársaink dűltek ki gyor­san és váratlanul az élők sorából. Emléküket kegyelettel fogjuk megőrizni. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Pártunknak és körünknek elmúlt évi tény­kedéseit nagyobb vonásokban bár — de hü tükörben — ime tisztelettel bemutattuk. Párat­lan siker és balszerencse egyaránt kisérték munkásságunkat, de valamiképen a nagy sikert nem vindikáljuk a magunk dicsőségének, azonképen a balszerencséért sem érhet ben­nünket a jogos szemrehányás. Törekvéseink mindig egybeforrtak a pártkör tagjai egyete­mének törekvéseivel, szemeink előtt min­dig a kerület közérdeke, a polgárság jó­létének emelése lebegett. Önző czélokat nem hajhásztunk soha, minden cselekvésünkben eszméink fenkölt igazsága, elveink törhetetlen szeretete, a dicső függetlenségi és 48-as zászló iránti lelkesedés vezetett bennünket. És csakis ezeknek a bennünket vezérlő eszméknek Írjuk soha meg nem szűnő dicsőségére azt a hatal­mas erőt, mely már egyszer megmutatta ne­künk a győzelem útját és a mely erő olyan tágas rést tudott ütni e kerület törzsökös falain, hogy azok végleges összeomlása a közel jövőben minden bizonynyal be fog következni. És kétszeresen fájlaljuk, hogy az a férfiú, ki­nek nevével, kinek segítségével kezdtük e falak elleni ostromot, a jövő küzdelmekben már nem lesz velünk. Barabás Béla pártkörünkben viselt elnöki tisztéről lemondott és tiszteletreméltóak azok az okok, melyek neki minden kérésünk daczára e diszes tisztség további viselését lehetetlenné tették. Búcsúzzunk el tőle hálás szívvel, sze­retettel és valamiképen ö szivébe zárta ezt a pártot, mely őt életének legnagyobb dicsősé­géhez segítette, azonképen tartsuk és őriz­zük meg mi is sziveinkben az ő nagy egyéni­ségének nemes emlékét. Az iskolák és a tüzveszedelem. Valóban a sors kedvezésének mondható, hogy a fővárosban ezideig nagyobb iskola tűz elő nem fordult. Tapasztalati tény, hogy tüz­esetek alkalmával a legtöbb szerencsétlenséget az ijedtségből támadó fejetlenség okozza, el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom