Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-25 / 12. szám
6 képzelhető tehát, hogy mily nagyfokú fejetlenség ütne ki tüzi-lárma esetén gyermekek között, a kik egyébként is nélkülözik a higgadt megfontolást és mérlegelést. Szomorú példáit láttuk az efféle katasztrófáknak a néhány év előtt a Fodor-féle lakatos gyárban kitört tűzesetnél, a mikor számos fiatal tanoncz lelte halálát a kiütött pánik folytán. A jóságos gondviselés eddig elhárította fővárosunkról egy nagyobbszabásu iskolaégés csapását. Kétségtelen azonban, — és ebben minden tűzrendészed szakember igazat fog nekünk adni — hogy egy ily esetleges tűz nagy veszedelemmel járna. Elsősorban az a baj, hogy akárhány iskola van a fővárosban, a melynek csak egy-két lépcsője és kijárója van s ennek daczára az igazgató saját külön kapu és lépcsőház felelt rendelkezik, melyet a tanulók százai igénybe nem vehetnek. Legelsősorban ezeket a »külön« lépcsőket kell tehát haladéktalanul megnyitni a gyermekek számára, mert nem járja, hogy veszedelem esetén valamely kijárója az épületnek használatlanul maradjon. Egyúttal felvetjük azt az eszmét is, vájjon nem volna-e czélszerü a tanulókkal gyakorlatokat tartani, hogy tűz esetén hogyan kell rendben és fejvesztés nélkül az épületből eltávozni. Az ilyen próba-alármok mindenesetre azzal a haszonnal járnának, hogy a tüzi-lárma kitörésekor a gyermekek valamennyien ismernék a menekülés útját, a tanítók is tisztában lennének teendőjükkel és a tüzek legveszedelmesebb kísérőjének, a gyilkos pánikoknak veszedelme el volna kerülve. Ugyanezek a próba-alármok ajánlatosak volnának minden műhelyben és ipartelepen, a hol sok munkás és gyermek dolgozik együtt. Zugszállók alkonya. A kereskedelmi miniszter mint legfőbb iparhatóság egy terézvárosi úgynevezett garniszálló tulajdonosától a szállóban észlelt erkölcstelen üzelmek miatt az iparengedélvt megvonta. Nem kell a mindenáron való erkölcsprédikátorok sorába államink, hogy ezt az intézkedést igen üdvösnek ismerjük el, és csak óhajtandó, hogy a miniszter ezen az utón könyörtelenül haladjon tovább. Tág- tere nyílik e részben a hatóság beavatkozásának a VII. kerületben, a mely legnagyobb rekordot éri el az eíféle gyalázatos lebujok- ban. Ezek a garnik még abból a szempontból is felülmúlják az egyéb kerületbeli társ- vállalatokat, hogv kimondhatatlanul rozoua piszkos és egészségtelen szobák éktelenkednek bennük, melyek között van sok olyan, hogy valósággal érthetetlen, hogyan engedélyezhette az elöljáróság lakóhelyiségnek az ily pajtákat. Az erkölcsi nívójáról ezeknek az etablisszementoknak pedig inkább ne beszéljünk. Arról a kerületi kapitányság közölhet kötetre menő anyagot, és átkozódva győződik meg az a családapa, a kit balsorsa estidőben a Dohány-utcza Körúton felüli részén, az Alsó-Erdősoron, avagy a Szövetség- utczán visz keresztül. De mig a fővárosi Her- mandad nagyszámú razziákkal ezt a piszkot AZ ERZSÉBETVÁBOS. legalább úgy, a hogy söpörni igyekszik: teljesen vak marad kerületünk egy másik bün- tanyájával szemben, melynek »személyzete« pedig egyáltalán nem húzódik meg a mel- lékutczákban. Minden kertelés nélkül kimondjuk, hogy a Nvár-utczai »Hungária«- fürdő az a vállalat, mely kerületünk legfrekventáltabb részén, a Rákóczy-uton valósággal tűrhetetlen állapotokat teremt. A kifestett fürdő-perditák egész raja tart állandó sétát a nap minden szakában a Nagydiófa- utcza, Nyár-utcza, Dohány-utcza, Akáczfa- utcza és Rákóczy-ut között, ugv hogy férfi nem mehet ezeken az utrészleteken, a nélkül, hogy a legszemérmetlenebb módon ne tolakodnának hozzá a sétáló fürdő-delnők. Úri nő pedig hovatovább az eiféle üzelmek elharapódzása miatt arra nem mehet többé. Hasonló köpüje a szemérmetlen leánvraiok- nak a Dohány-utczában lévő garni, melynek alkalmazottai többnyire botrányosan fiatal leányok a korai délutáni óráktól kezdve czirkálnak az Erzsébel-körut, Dohány-utcza és Rákóczy-ut közötti részén és a Rákóczy- uton akvirálván a vendégeket a hírhedt vi haros múltú Dohány-utczai garni számára. A kerületi rendőrkapitány ur szives figyelmét felhívjuk erre, és ép olyan radikális, mint a milyen gyors intézkedést várunk tőle. Joggal várjuk tőle, mert ismerjük purifikáló törekvéseit és egész egyéniségét. Ámde tudja meg a kerületi kapitány ur, hogy ez a Rákóczy-uti korzózás még azokban a hetekben is egész vígan folyt, a mikor Boda Dezső főkapitány a legnagyobb szigorral söpört végig az utczákon. Mellesleg m égj egyez he tj ü к, hogy ez a sugár is teljesen alábbhagyott; legalább az Erzsébetvárosban ennek az utczai forgalomnak a hullámai ismét a legmagasabbra csapnak. A kerületi kapitány urba vetett bizalommal várjuk e mizériák gyors orvoslását. Hirek. Olvasóinkhoz! Köszönjük olvasóinknak azt a szives készségét, melylyel e lap becsületes czéljait és szándékait megértvén, és azóta megismervén, oly hihetetlen nagy számmal sereglettek már eddig is előfizetőink táborába. Minden újabb előfizetőben egy-egy újabb elszánt hívét üdvözöljük elveinknek, törekvéseinknek, egy-egy újabb erősségét annak a küzdelemnek, melyet e lap vív meg az uralkodó korhadt városi rendszer ellen. Vannak lapunk olvasói között még többen, a kik lapunkat megindulása óta rendesen kapjak, azt meg is tartják, ezekhez szól a mi tiszteletteljes kérésünk: Ha rokonszenveznek elveinkkel és lap ink további rendes küldését kívánják, küldjék be előfizetésüket kiadóhivatalunk czimére. De csupán ezzel ne tekintsék feladatukat befejezettnek. Az a nagy eszme, melyet lapunk igyekszik megvalósítani, csak úgy fog győzni, ha lapunk minden olvasója egy-egy apostolává, terjesztőjévé lesz azoknak az eszméknek, melyek e lapban kifejezésre jutnak. Kávéházakban, vendéglőkben, a hová, rendesen eljárnak, kérjék, követeljék az y>Erzsébetváros«-t. Ismerőseink, barátaink körében ajánlják, terjeszszék e lapot. És ez alap lántorithatatlanul fog küzdeni abban az irányban, melyet megindulásakor maga elé tűzött, és a hívek lelkes tábora buzdítani, erősíteni fog bennünket. Hazafias tisztelettel „Az Erzsébetváros“ t ’ szerkesztősége és kiadóhivatala. VII. Almássy-tér 17. szám. A Népszínház veszedelme. A szerencsétlen Népszínház megint beszéltet magáról. Megint úgy, hogy elriassza belőle még azokat a keveseket is, a kik megszokásból néha-néha oda bekukkantottak. A belügyminiszter inti óvatosságra a Népszínház közönségét, ő hívja fel a népszínházi bizottság figyelmét egy kardinális mulasztásra, mely — ha intézkedés nem történnék rettenetes katasztrófának lehetne az előidézője. Arra figyelmezteti a belügyminiszter a fővárost, amikor legújabban a közgyűlésnek a Népszínház átalakítási költségeire megszavazott 360,000 koronás határozatát jóváhagyja, — hogy gondoljanak arra, hogy a Népszínház nagy csilláirja fagerendán nyugszik, melyet tanácsos lenne az átalakítási munkálatok KOVALD .TISZTIT! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és íoüzlet: Budapest, YIL, Szövets ég-utcza ;37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
