Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-25 / 12. szám

6 képzelhető tehát, hogy mily nagyfokú fejet­lenség ütne ki tüzi-lárma esetén gyermekek között, a kik egyébként is nélkülözik a higgadt megfontolást és mérlegelést. Szomorú példáit láttuk az efféle katasztrófáknak a néhány év előtt a Fodor-féle lakatos gyárban kitört tűz­esetnél, a mikor számos fiatal tanoncz lelte halálát a kiütött pánik folytán. A jóságos gondviselés eddig elhárította fővárosunkról egy nagyobbszabásu iskolaégés csapását. Kétségtelen azonban, — és ebben minden tűzrendészed szakember igazat fog nekünk adni — hogy egy ily esetleges tűz nagy veszedelemmel járna. Elsősorban az a baj, hogy akárhány iskola van a fővárosban, a melynek csak egy-két lépcsője és kijárója van s ennek daczára az igazgató saját külön kapu és lépcsőház felelt rendelkezik, melyet a tanulók százai igénybe nem vehetnek. Legelsősorban ezeket a »külön« lépcsőket kell tehát haladéktalanul megnyitni a gyermekek számára, mert nem járja, hogy veszedelem esetén valamely kijárója az épületnek haszná­latlanul maradjon. Egyúttal felvetjük azt az eszmét is, váj­jon nem volna-e czélszerü a tanulókkal gya­korlatokat tartani, hogy tűz esetén hogyan kell rendben és fejvesztés nélkül az épületből eltávozni. Az ilyen próba-alármok minden­esetre azzal a haszonnal járnának, hogy a tüzi-lárma kitörésekor a gyermekek vala­mennyien ismernék a menekülés útját, a ta­nítók is tisztában lennének teendőjükkel és a tüzek legveszedelmesebb kísérőjének, a gyil­kos pánikoknak veszedelme el volna kerülve. Ugyanezek a próba-alármok ajánlatosak vol­nának minden műhelyben és ipartelepen, a hol sok munkás és gyermek dolgozik együtt. Zugszállók alkonya. A kereskedelmi miniszter mint legfőbb iparhatóság egy terézvárosi úgynevezett garni­szálló tulajdonosától a szállóban észlelt er­kölcstelen üzelmek miatt az iparengedélvt megvonta. Nem kell a mindenáron való erkölcsprédikátorok sorába államink, hogy ezt az intézkedést igen üdvösnek ismerjük el, és csak óhajtandó, hogy a miniszter ezen az utón könyörtelenül haladjon tovább. Tág- tere nyílik e részben a hatóság beavatkozá­sának a VII. kerületben, a mely legnagyobb rekordot éri el az eíféle gyalázatos lebujok- ban. Ezek a garnik még abból a szempont­ból is felülmúlják az egyéb kerületbeli társ- vállalatokat, hogv kimondhatatlanul rozoua piszkos és egészségtelen szobák éktelenked­nek bennük, melyek között van sok olyan, hogy valósággal érthetetlen, hogyan enge­délyezhette az elöljáróság lakóhelyiségnek az ily pajtákat. Az erkölcsi nívójáról ezek­nek az etablisszementoknak pedig inkább ne beszéljünk. Arról a kerületi kapitányság kö­zölhet kötetre menő anyagot, és átkozódva győződik meg az a családapa, a kit balsorsa estidőben a Dohány-utcza Körúton felüli ré­szén, az Alsó-Erdősoron, avagy a Szövetség- utczán visz keresztül. De mig a fővárosi Her- mandad nagyszámú razziákkal ezt a piszkot AZ ERZSÉBETVÁBOS. legalább úgy, a hogy söpörni igyekszik: tel­jesen vak marad kerületünk egy másik bün- tanyájával szemben, melynek »személyzete« pedig egyáltalán nem húzódik meg a mel- lékutczákban. Minden kertelés nélkül ki­mondjuk, hogy a Nvár-utczai »Hungária«- fürdő az a vállalat, mely kerületünk legfrek­ventáltabb részén, a Rákóczy-uton valóság­gal tűrhetetlen állapotokat teremt. A kifes­tett fürdő-perditák egész raja tart állandó sétát a nap minden szakában a Nagydiófa- utcza, Nyár-utcza, Dohány-utcza, Akáczfa- utcza és Rákóczy-ut között, ugv hogy férfi nem mehet ezeken az utrészleteken, a nél­kül, hogy a legszemérmetlenebb módon ne tolakodnának hozzá a sétáló fürdő-delnők. Úri nő pedig hovatovább az eiféle üzelmek elharapódzása miatt arra nem mehet többé. Hasonló köpüje a szemérmetlen leánvraiok- nak a Dohány-utczában lévő garni, melynek alkalmazottai többnyire botrányosan fiatal leányok a korai délutáni óráktól kezdve czirkálnak az Erzsébel-körut, Dohány-utcza és Rákóczy-ut közötti részén és a Rákóczy- uton akvirálván a vendégeket a hírhedt vi haros múltú Dohány-utczai garni számára. A kerületi rendőrkapitány ur szives figyelmét felhívjuk erre, és ép olyan radikális, mint a milyen gyors intézkedést várunk tőle. Joggal várjuk tőle, mert ismerjük purifikáló törek­véseit és egész egyéniségét. Ámde tudja meg a kerületi kapitány ur, hogy ez a Rákóczy-uti korzózás még azokban a hetekben is egész vígan folyt, a mikor Boda Dezső főkapitány a legnagyobb szigorral söpört végig az utczákon. Mellesleg m égj egyez he tj ü к, hogy ez a sugár is teljesen alábbhagyott; legalább az Erzsébetvárosban ennek az utczai forgalomnak a hullámai is­mét a legmagasabbra csapnak. A kerületi kapitány urba vetett bizalommal várjuk e mizériák gyors orvoslását. Hirek. Olvasóinkhoz! Köszönjük olvasóinknak azt a szives kész­ségét, melylyel e lap becsületes czéljait és szán­dékait megértvén, és azóta megismervén, oly hihetetlen nagy számmal sereglettek már eddig is előfizetőink táborába. Minden újabb előfizető­ben egy-egy újabb elszánt hívét üdvözöljük elveinknek, törekvéseinknek, egy-egy újabb erősségét annak a küzdelemnek, melyet e lap vív meg az uralkodó korhadt városi rendszer ellen. Vannak lapunk olvasói között még töb­ben, a kik lapunkat megindulása óta rendesen kapjak, azt meg is tartják, ezekhez szól a mi tiszteletteljes kérésünk: Ha rokonszenveznek elveinkkel és lap ink további rendes küldését kívánják, küldjék be előfizetésüket kiadó­hivatalunk czimére. De csupán ezzel ne tekint­sék feladatukat befejezettnek. Az a nagy eszme, melyet lapunk igyekszik megvalósítani, csak úgy fog győzni, ha lapunk minden olvasója egy-egy apostolává, terjesztőjévé lesz azoknak az eszméknek, melyek e lapban kifejezésre jutnak. Kávéházakban, vendéglőkben, a hová, rendesen eljárnak, kérjék, követeljék az y>Erzsébetváros«-t. Ismerőseink, barátaink kö­rében ajánlják, terjeszszék e lapot. És ez alap lántorithatatlanul fog küzdeni abban az irány­ban, melyet megindulásakor maga elé tűzött, és a hívek lelkes tábora buzdítani, erősíteni fog bennünket. Hazafias tisztelettel „Az Erzsébetváros“ t ’ szerkesztősége és kiadóhivatala. VII. Almássy-tér 17. szám. A Népszínház veszedelme. A szeren­csétlen Népszínház megint beszéltet magáról. Megint úgy, hogy elriassza belőle még azokat a keveseket is, a kik megszokásból néha-néha oda bekukkantottak. A belügyminiszter inti óvatos­ságra a Népszínház közönségét, ő hívja fel a népszínházi bizottság figyelmét egy kardinális mulasztásra, mely — ha intézkedés nem történ­nék rettenetes katasztrófának lehetne az elő­idézője. Arra figyelmezteti a belügyminiszter a fő­várost, amikor legújabban a közgyűlésnek a Népszínház átalakítási költségeire megszavazott 360,000 koronás határozatát jóváhagyja, — hogy gondoljanak arra, hogy a Népszínház nagy csilláirja fagerendán nyugszik, melyet tanácsos lenne az átalakítási munkálatok KOVALD .TISZTIT! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és íoüzlet: Budapest, YIL, Szövets ég-utcza ;37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom