Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-16 / 50. szám
11. évfolyam. 1907. Deczember 10. 50. szám (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Egész évre Fél évre ... 10 korona. 5 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—58. A községi adóemelés meglesz. A székesfőváros háztartásában jelentkező deíiczitet a tanács tudvalevő- j leg a házbérkrajczárok és a községi pótadó emelésével akarja ellensúlyozni. Azok a hiszékeny emberek, a kik abban a naiv babonában éltek még, hogy a községi demokratapárt programmjá- hoz hi ven, el fogja háritani Budapest amúgy is megnyomorgatott polgárságáról az újabb adóemelés veszedelmét ! és ezzel a tiltakozásával annyira kürtőit szocziális érzékének fogja bizonyságát szolgáltatni, alaposan tévedtek. O, ez a községi demokratapárt nagyon hamar sutba dobta a választások alkalmával hangoztatott elveit, s újból bebizonyította,. hogy ez elvek csak választási jelszavak voltak, a melyek a balek választók léprecsalására szolgáltak. Kiderült ugyanis, és ezt a legpozitivebb formában közöljük és minden esetleges czáfolat ellenére fentartjuk, hogy Ehrlich G. Gusztáv, a községi demokratapárt e régi törzsfőnöke, köte- lezőleg kijelentette, hogy pártja a községi adó emelését helyesli és azt megszavazza Az adóemeléshez Vázsonyi Vilmos is hozzájárul Ezzel tehát elesik az utolsó reménysége annak, hogy az adóemeléstől Budapest lakossága megszabadul. Mert a ki ismeri a mai fővárosi közgyűlés erőviszonyait, tudni fogja, hogy Ehrlich és Vázsonyi urak vótuma ellen hiába fog küzdeni a városházi ellenzék. A közgyűlés függetlenségi és egyéb nem demokrata tagjai hiába protestálnak majd az adóemelés ellen. I. Ehrlich G. Gusztáv és I. Vá- zsonyi Vilmos (Gott-erhalte, Gott-be- schü-e-tze!) úgy parancsolják, hát meglesz. Elkövetkezik a községi szocziál- politikának az az aranykora, a melyben a hihetetlenül rossz gazdasági helvzet mellett, a rettenetes nyomorúság, a leromlott keresetviszonyok közepette a főváros egész lakosságának a köréből még egy újabb darabot fog lenyúzni a demokrata uralom. Ugvanaz a demokrata uralom, a mely viszont megakadályozza, hogy a telekspekuláns urak rengeteg, nyereségei után egy mérsékelt telekértéknöveke- dési adóval terheltessenek meg. Ez a grasszálása a ..demokráczi- ának“ egészséges leczke lészen az uj adófilléreket keservesen kiizzadó polgárságnak. mely felült a klikkek és Vázsonyi ur szent szövetségéből kikerült községi demokratapárt hazug szem fényvesztésének. A leczke több irányban lesz tanulságos. Elsősorban megtanulja belőle Budapest polgársága, hogy nem lehet egészséges községi politika az, a mely szembehelyezkedik az egész országban egységesen megnyilatkozó uj áramlatokkal és irányzattal. Ha az ország minden vidéke, valamennyi városa felismerte, hogy jövendő boldogulásunk csakis a függetlenségi politika alapján várható, ugv ez igazság fel nem ismerése megbo- csáj thatatlan rövidlátás volt a budapesti közönség részéről, a mely tovább is bizalmával tünlette ki a régi korhadt klikkrendszer alakjait és a demokrata szájhősöket, a kik egyéni érvényesülésüket a fővárosi lakosság érdekeinek a roncsain akarják kierőszakolni. A második tanulság pedig az, hogy a panamista- demokrata érdekszövetséget mindenképpen el kell söpörni, a mi csak is a függetlenségi érzelmű polgárság czéltudatos szervezkedésével érhető el. Ez a szervezkedés a főváros kerületeiben nagy energiával folyik és alig múlik el hónap, a nélkül, hogy a fővárosi függetlenségi polgárság egy- egv uj csapattal ne erősödnék. Már meglevő fővárosi szervezeteinket most már a legnagyobb energiával meg kell erősítenünk. A felvilágosítás Krónika. Házi agitáczió. A szocziáldemokratálmak egyik legerősebb agitácziós eszköze tudvalévöleg a házi agitáczió. Lelkes elvtársak utczáról-utczára haladva, minden házba bemennek és ott igyekeznek megnyerni a lakókat valamely pártügynek. Ezt a bevált módot akarják most utánozni a községi demokrata urak, még pedig egy igen kedves ügy érdekében. Azt olvassuk ugyanis, hogy az adóemelés Invei kerületenként agitá- cziót akarnak kifejteni az adóemelés népszerűsítése czéljából. Projektográfunk előrevetett felvételei nyomán e házi agitáczió nehány jelenetét ezennel bemutatjuk. A Dob-utcza 189. számú házában megjelenik az agitácziós bizottság. Tagjai: Rácz Dezső, Ehrlich G. Gusztáv és Wilheim Adolf. Az udvaron játszadozó 829 gyermek ijedten szétszalad és »Jaj, a végrehajtó bácsi!« kiáltással a különböző lakásokban elbújnak. Az ösz- szes ajtók bezárulnak és az asszonyok az ablak- függöny mögül lesik, kit szerencséltet ezúttal a kellemetlen idegen. Ehrlich G. Gusztáv benyit a házmesterlakásba, s megkérdezi, kié ez a ház. Hát kié volna? — feleli a felügyelönő, —- hát Leitner Adolf dr. nagyságos űré. — Ismerek о mogo nogyságos űrt — mondja a szigorú házi agitátor. Mink gyütünk megtudni, hogyan gondolkoznak a lakók az adó- emelésrül. — Köszönöm, rosszul ! — Nu hát, majd beszélek velük. Erre megindul a komisszió a lépcsöház felé. Ehrlich G. Gusztáv itt már Rácz Dezsőt tolja maga elölt: »Dakterkám, dakterkám, csak maga otán. Nem okvetetlenöl az én fejemhez kiill repülni az első fazék.« Rácz Dezső elszántan benyit egy lakásba. Itt lakik Salzberger ur? kérdi legbájo- sabb mosolyával.-—Au contrőr, itt Schlesinger M. Jakab lakik. Wilheim Adolf: Az a monori Schlesinger, a kinek a papáját megexekváltam ? — Hogyne, majd az én apóst minden kis ügyvéd fogja hajtani végre. Az én apóst még soha se hajtották végre, mert már negyven esztendeje nyugoszik a csendes temetőbe. Ehrlich: Was red mer e so viel. Dakler Rácz, magyarázza meg a nagyságának eljövetelünk czélját és menjünk tovább. Rácz Dezső: Hm, hm. Hát kérem alássan, drága szép nagyságos asszonyom, azért jöttünk, hogy megnyerjük Önt az adóemelés szent ügyének. Ön a ház királynője, a mit Ön akar, azt Schlesinger M. Jakab ur is akarja. Ehrlich : Ogy van ! Rácz Dezső: Mivel a főváros zilált pénzügyei mellett az adóemelés elkerülhetetlen, vegye reá férjét, hogy az adóemelésre szavazzon. A ház királynője: Mit hoz ez be? Ehrlich : Egy pár ojabb adóintést. Rácz: Ez annyit jelent, hogy a b. férje ura a jövő évre még több községi adóval maradhat hátralékban, mint az idén. Wilheim: E hátralék többletből fedezzük a deíiczitet. A ház királynője : Micsoda, hogy még több hezitálás legyen, mint eddig. A múltkor is egy nachtkaszlit vitt el az az utálatos városi pénz- beszedő adó miatt. Hogy jövőre a másik nacht- kasztlit is elvigye. No jól ismerik maguk az én férjemet. Több adót! Semmi adót, ez egy beszéd, de több adót! Ezt a feldühödt asszony már a folyosón ordítozta, mire a ház összes lakói, asszonyok, gyermekek, öregek vegyesen előrohantak. Ehrlich G. Gusztáv jókor visszavonult a veszedelem láttára, Wilheim pedig a lépcsőházban elbújt. Csak a szónok Rácz Dezső szenvedte hát végig a számos üdvözleteket részint puszta ököltől, részint seprőnyéltől és főzőkanáltól. Folytonos ütlegek közt leszorítja az asszonynép a lépcsőházban és ki a kapun. De az elv tántoríthatatlan harezosa a reá zuduló ütlegek közepette is, mindvégig lelkesen ordítja: Éljen az adóemelés. Az utczán azonban lerogy és rezignáltan dörzsöli összevert tagjait: — Sok verést kaptam már az életemben, de ekkorát még soha. így végződött a demokraták hires házi agi- tácziója.
