Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-16 / 50. szám

FÜGGETLEN ВGDAPEST.

2

munkája igazán nem nehéz. A községi demokratauralom káros politikája, a nép érdekeivel homlokegyenest ellenkező kormányzata már eléggé megnyitotta a polgárság szemeit s ma már a legkisebb gyermek is tudja, hogy a Vázsonyi—Ehrlich—Heltai-féle többség

a székesfőváros karara ul а пуакип j kon. Másfél esztendei kormányzatuk eléff°é meggyőzhetett mindenkit arról, hogy a régi szabadelvüparti torzstonok- rendszer teljesen változatlanul garázdálkodik, csakhogy a demokrata-terrorizmussal, kíméletlen önzéssel és személyi kultuszszal súlyosbítva. A díszes társaság kormányzati bölcsességének legújabb szörnyszülötte: az adóemelés pedig, a melylyel egy impotens, köny- nvelmü, elhibázott pénzügyi gazdálkodás káros nyomait a lakosság vállára rótt újabb teherrel akarják ideig-óráig eltüntetni, a közös védekezésre kell,

hogy sarkallják ezt a fővárosi polgárságot, a melyet nagyzási hóbortban szenvedő székesfővárosi potentátok engedelmes szavazógéppé akartak degradálni.

A védekezés munkáját a főváros függetlenségi körei már megindították. És ha nem is sikerül majd talán az adóemelésben rejlő merényletet ezúttal visszavernünk, a leczkét jól megjegyezzük magunknak. Az uj községi választásnál pedig könnyű lessz a munkánk, mert csak azt kell programúiul kiírnunk :

Le az adóemelő szocziálpolitikusok- kal! Vázsonyi urék majd akkor fogják learatni mai vetésük aranykalászát. Azért csak emeljék vígan az adót. Fizetni a polgárság fogja, de megfizetni érte is a polgárság fog. E fizetségben azonban az Ehrlich—Vázsonyi—Heltai kompániának nem igen lesz öröme.

Ä függetlenségi párt az I. kerületben.

— Saját tudósítónktól. —

Budán, az I. kerületben, forma szerint is megalakult az első kerületi negyvennvolczas függetlenségi párt, mint az országos párt ottani szervezete. Az alakuló gyűlésen, a mely csütörtökön este zajlott le a Koroíiaőr- utczában levő iskola tornatermében, megjelentek Apponyi Albert gróf és Günther Antal miniszterek, Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselő, Szebeny Antal dr., a kerület képviselője, a kerület polgársága szine-javával, később pedig, a gyűlést követő lakomán ott volt Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter is. A gyűlés, valamint a lakoma is, nagy lelkesedéssel folyt le.

A nemzetiszin lobogóval ékes tornateremben Hegedűs János elnöklésével nyílt meg az alakuló gyűlés, a melyen jegyzővé Papp Vilmos drt és Szabó Árpádot választották meg. Az elnök üdvözlő szavai után Szebeny Antal dr., a kerület képviselője szólalt föl. A választópolgárok, úgymond.' fölvethetik azt a kérdést, hogy miért alakítják meg a szervezett pártot csak most, másfél évvel a választás után? Oka ennek, hogy a legutóbbi választás a koaliczió jegyében folyt le. A szavazatokból nem lehetett megállapítani, hogy ki milyen párti, azért kellett előkészületet tenni, hogy ezt megállapítsák.

Szebeny beszédét azzal az inditványnval fejezte be, hogy alakítsák meg az I. kerületben a függetlenségi pártot. Az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadták s mindjárt megválasztották a tisztikart is. Elnök lett Hegedűs János dr., Szebeny Antal dr. és Plaithy György dr.; alelnök Willinger Ferencz és Zboray Béla; jegyző Papp Vilmos dr., Szabó Árpád és Szigethy Janos; pénztáros Gamauf Gvula; ellenőr Both Lajos. Megalakították a‘végrehajtó bizottságot is.

Majd Plaithy György szólalt föl es bze- benv Antal drt, a kerület képviselőjét üdvözölte. , , , , . ,,

Ezután indítványára a gyűlés táviratban üdvözölte Wekerle Sándor dr. miniszterelnököt, a párt diszelnökévé pedig megválasztotta Apponyi Albert grófot és Kossuth Ferenczet. ..... „ .

Ezután Batthyány Tivadar gróf szolalt tol. foglalkozik a demokraták politikájával és heves támadást intéz Vázsonyi ellen, a kiről azt mondja, hogy jónak látta otthagyni a koalicziót, hogy átmenjen a régi rendszer emberei közé, a hol ő nem valódi, hanem csak névleges vezér, azoknak az élen a kiket tizenöt esztendőn át ő maga kárhoztatott. Felolvasta a Független Budapestből Andrássy Gyula gróf nyilatkozatát a fővárosi állapotok tarthatatlanságáról. , „ j ,

" Az élénk tetszéssel és helyeslessel logadott beszéd után Günther Antal igazságügyminiszter szólott. Ebben a kerületben látja az igazi demokrácziat képviselve és ezért melegen üdvözli a kerületet most, a midőn megalakítják a függetlenségi pártot. A demokráczia az'igazi egyenlőség, amelynek igen egyszerű ismertető jele van. Ez tulajdonképen egy gramatikai szabály, a mely azt mondja : én szabad vagyok, te szabad vagy, ő szabad. A hol mind a három személy, az első', második, harmadik személy szabad, ott van az igazi demokráczia. De az a demokráczia. a mely ma uralkodik, csak az első sze- mélyt, az egyént teszi szabaddá. (Elénk tetszés.) Önöknek hivatásuk, — mondotta — hazafmi kötelességük, hogy ezt az áldemokrácziát megbuktassák és helyébe állítsák az igazi demokrácziát, azt az egyenlőséget, a mély a polgárok között nem tesz különbséget. (Élénk éljenzés.)

Apponyi Albert gróf kultuszminiszter lelkes kitartásra hívta fel az I kerület polgárait a függetlenségi elvekért való harcz terén.

A gvülés népe ezután elvonult a Pálya- utczában levő Buzik-féle vendéglőbe, a hol nagy pártlakoma volt, a melyen mintegy háromszázan vettek részt. Ott voltak a többi közt: Kossuth Ferencz és Günther Antal dr. miniszterek, Batthyány Tivadar gróf, Szebeny Antal, Németh Imre, Sághy Gyula és Nagy Dezső országgyűlési képviselők és számosán a főváros többi kerületeiből a függetlenségi parti vezéremberek közül.

Elsőnek Szebeny Antal dr., Kossuth Ferenczet

Kossuth Ferencz szólalt föl ezután. Nagyhatású beszédében, a mely a napilapokban szószerint volt olvasható, kifejtette, hogy e kerületben is folytatni kell a küzdelmet, mert nem elég, hogjr meghódítottuk a kerületet, de meg is kell tartani. Beszédét így fejezte be:

Miután fölszólaltam, egy intést is akarok intézni ennek a kerületnek a polgáraihoz. Azt, hogy miután a választási küzdelmek lezajlottak, a függetlenségi pártnak iparkodnia kell tömörülni és minden függetlenségi érzelmű embernek össze kell fogni és össze kell tartania. A személyes kérdéseket egészen el kell távolítani a párt életéből. Majd, a mikor eljön a választások ideje, föl lehet vetni ismét a személyes kérdéseket, akkor igenis lehet arról szó, hogy ki legyen a jelölt, de magának a függetlenségi pártnak együtt kell maradnia. (Zajos éljenzés.) Éppen azért szívesen vettem volna, ha az első kerületi függetlenségi pártnak másik töredékéből is megjelentek volna itt. (Fölkiáltások: Itt vannak ! Itt vagyunk!) Ha itt vannak, úgy üdvözlöm önöket (Éljenzés.), helyesen teszik, mert a függetlenségi embereknek kötelességük ott lenniük (Zajos fölkiáltások : A hol Kossuth Ferencz van!), a hol a függetlenségi párt többsége van. (Zajos éljenzés és taps.) Majd midőn eljön újból a választások ideje, akkor ki fog alakulni a többség, a mely, remélem, Szebeny mellett fog kialakulni, mert ismétlem, hogy ő hűségesen áll ja meg helyét; a ki pedig ezt teszi a mai nehéz időben, az nem hálátlanságot, hanem hálát érdemel. (Hosszantartó éljenzés és taps.)

A kereskedelemügyi miniszternek élénk tetszéssel kisért beszéde után a Ganz-gyár dalosköre elénekelte a Himnuszt, a melyet a jelenvoltak állva hallgattak végig.

Majd Plaithy György mondott felköszöntőt, a melyben részletesen foglalkozott a főváros politikájával és erősen támadta a demokrata párt működését.

Nagy hatással fejtei te ki, hogy Széchenyi, József nádor, Kossuth Lajos nem azért tették fővárossá Budapestet, hogy a magyar érzés, a magyar szellem idegen legyen a fővárosban. Ki szereti ma Budapestet, a melynek alapításához annyi szeretet, annyi önfeláldozás fűződik? A vidék? A vidék a fővárosban a különböző érdekcsoportok érvényesülését látja. De itt Budapesten is ki szereti most a fővárost! Gsak a demokraták, mert a mostani állapotok nekik befolyást, hatalmat, anyagi érdekeik érvényesülését biztositják. A fővárosnak e szeretet nélküli állapota a továros jövőjére nézve nagy veszedelmet rejt. A to varos költségvetésében most kimutatott dcficzil- inl azt mondja, hogy nem tudni még, hogy valódi-e ez a denczit, nem-e csak fogás az állami segítség akenyszeritesére. Egy fillért sem szabad adni az állam

pénzéből a fővárosnak mindaddig, a inig arra nézve nem lesz biztosíték, hogy a városházán öntudatos magyar érzésű munka folyik. Ha most nem tudjuk megmenteni a magyar nemzeti ügynek fővárosunkat, akkor fogjuk-e azt tehetni, a mikor az általános választási jog életbe lép ? Panaszkodik, hogy a főváros ügyeire nézve a kormány a fővárosi függetlenségi képviselőket nem hallgatja meg, hanem a kormánynál függetlenségi párt ellenes befolyások érvényesülnek.

Hogy segíthetünk ez állapotokon ? (Egy hang: Függetlenségi belügyminiszter kell!) Ajánlja a megjelent kormányférfiak és képviselők figyelmébe a fővárosi állapotokat. A főváros megmentése nem csupán függetlenségi pártérdek, hanem országos érdek. A nem függetlenségi miniszterek megfontolhatnák azt, hogy az egész országot bejáró rágalmazó támadásoknak, a melyek a koaliczió s a nemzeti kormány ellen irányulnak, a forrása itt van Budapesten, a városházi többségben.

Platthy György fejtegetései mély hatást keltettek.

E beszéd kapcsán fölszólalt Günther Antal miniszter is. Ne várják tőle, a ki az igazságügyi tár- czát kezeli, hogy véleményt nyilvánítson a Platthy által vázolt állapotokról. Azt mondták régen : gubernare est providere. A mikor a társadalom elzüllott, ez az elv úgy hangzott, hogy provízió. Szerencsétlen az az ország, vagy város, a melyben az az axioma, hogy a győzőé a zsákmány. Az igazi demokráczia kiküszöböli ezt az elvet, mert a zsákmány nem a győzőé, hanem a nemzeté. A kozmopolitizmus ellen az igazi nemzeti érzés az orvosság. Üdvözli a kerületet a küzdelemért, a melyet a kozmopolitizmus ellen folytat.

Batthyány Tivadar gróf a valódi, a nemzetközi terrorista szoczialistáktól távol álló becsületes munkásokra emeli poharát, a kik közül ma este a Ganz-gyár munkásai kedves dalelőadásaikkal oly szépen hozzájárultak az est sikeréhez.

Nagy Dezső dr. országgyűlési képviselő a nvol- czadik, Somogyi Lajos dr. a hetedik kerületi függetlenségi pártok nevében köszöntötték föl az első kerületi függetlenségi pártot.

Dr. Mangold Ármin, V-ik kerületi pártelnök meghívta a fővárosi függetlenségi pártokat a jövő hónapban a Lipótvárosban tartandó kerületközi pártvacsorára.

Ä józsefvárosi kaszinó lakomája.

A józsefvárosi kaszinó pénteken este a koalicziós kormány tiszteletére fényes lakomát rendezett, a melyen számos képviselő társaságában Wekerle Sándor, Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf és Günther Antal miniszterek és Szterényi József államtitkár is megjelentek. A lakomáról a napilapok részletes tudósítást közlőitek. Nekünk feladatunk rámutatni az ünnepnek a községi élétet érintő több érdekes mozzanatára.

A kerület függetlenségi képviselője dr. Nagy Dezső, majd dr. Kétly Károly elnök a kaszinó nevében üdvözölte a kormányt.

Wekerle Sándor miniszterelnök beszédéből közöljük a következőket:

Két nagy politikai eszmét akarnak a közéletbe bevezetni. Az egyik a nemzeti és állami megerősítés hatásos előkészítése. A másik eszme, a melynek szolgálatára vállalkoztak, az, hogy a társadalomnak minden arra hivatott rétegét bevezessék a politikai arénába, a mely azonban nemzeti színekkel van körülvéve. A kormány érdeklődéssel viseltetik a főváros iránt is és pedig mint magyar középpont iránt. (Éljenzés) Be akarják vezetni, át akarják ültetni a haladó kor minden megérett eszméjét, de nemzeti talajba. (Éljenzés és taps.) A biztos haladás alapját akarják lerakni s a leghelyesebb talajt ez eszmék számára a fővárosban találják s itt szegődnek a főváros ilyen irányú fejlesztési érdekeinek szolgálatába. (Éljenzés) Nem kicsinyes anyagi segélyekről, könnyítésekről van szó, hanem az uralkodó eszméknek olyan bevezetéséről, hogy maradandó érzületét alkossák a főváros polgárságának és biztosítékai legyenek e nemzetnek akkor is, a mikor a nemzet érdekeit veszedelem fenyegeti. A főváros érzülete az övéké, de legyen az ő érzületük is a fővárosé.

Kossuth Eerencznek hatásos, szellemes felköszöntője után, a mely a napilapokban szószerint olvasható, Apponyi Albert gróf a többi között a következőket mondotta :

Olyan szimptómákat látunk, mintha a pokol minden ellensége összeesküdött volna a magyar nemzet ellen. Azt látjuk, hogz a nemzetközi szocziál- demokráczia és más, ennek az összetett fogalomnak első részét elhagyó, másodikét pedig monopolizálni kívánó szövetkezetek éppen akkor és éppen azok ellen törnek a legnagyobb erővel, a kik a nemzeti jellegnek megőrzése mellett a demokratikus haladásban a legradikálisabb álláspontot foglalták el. (l aps.) Látjuk, hogy a sajtónak egy részében eddig soha nem tapasztalható féktelenség uralkodik. 'Úgy van!) Látjuk, hogy a sajtószabadságot megkorrigálják és a czenzor czenzurája helyébe a szakszervezeti czenzurát állítják, a mely nem enged kinyomatni olyan czikkeket, a mely nekik nem tetszik. (ügy van !) Látjuk, hogy a gyülekezési szabadságot szintén egy egészen uj, szocziáldemokratikus, vagy tisztán demokratikus alakban akarják életbe léptetni, a mikor mindenütt egész összeesküvések keletkeznek és a ki a gyűlés, az összejövetel egy