Az Erzsébetváros, 1906 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1906-12-09 / 1. szám
AZ ERZSÉBETVÁROS. nak alkotásaikra, hogy elősorolják közérdekű tevékenységüket, hogy bebizonyítsák tisztességes sáfárkodásukat, — mindez mellékes előttük, mindez nem érdemel figyelmet, csak az ellen védekeznek, hogy ők ,,klikk“ volnának. Mi is hát ez a ,,klikk“. Székesfővárosunk egyik legkimagaslóbb alakja, aki saját személyében egész programmot képvisel, úgy" teszi kézzel foghatóbbá a klikk fogalmát, — hogy ,,érdek-csoportnak“ nevezi. Jól megjegyezzük.: nem érdem, hanem érdél-csoportok. Dehiszen érdekek képviselőinek csoportosulása önmagában még nem szégyen, még nem kárhoztatható. Maga a közérdek nem egyébb, mint az összeség különböző csoportjainak megfelelő érdekekből kialakuló harmónia. Miért megbélyegző tehát a „klikk" alkalmazása ? A puszta sorrend miatt. A kapcsolatnak megfordított irányban való létrejötte miatt. Mig a közérdek-, a város lakosságát alkotó különböző néposztályoknak hivatás- és foglalkozás, kor-, nem-, vagyoni- és egészségi stb. különbözőségek alapján széttagolt egyes csoportok kívánságainak, szükségleteinek, érdekeinek oly módon való összeegyeztetéséből alakul ki, hogy ezáltal egyik csoport se szenvedjen sérelmet, kissebi- tést, mellőztetést ; addig a „klikk“, — az összeségnek már rendelkezésre álló erőit, előnyeit, eszközeit, tekintet nélkül bárki másra, bármi szükségletre, — egyedül és kizárólag egy csoport részére foglalja le és veszi igénybe. Persze, hogy nem szívesen fogadnak körükbe á „közérdeket“ ily módon képviselők olyanokat, kik nem gusztusuk szerint valók. Nem a rátermettség, nem a képesség az irányadó a bizottsági tagságra, hanem az, hogy bele tudja-e illeszteni az illető aspiráns a maga, a „közérdekről és annak gyakorlásáról“ alkotott nézeteit a klikk nézeteinek keretébe, hogy: „sohase tévesszük szem elől, hogy a közhöz tartozunk mi is, és igy legelőször a magunk érdekköre kell, hogy kielégítést nyerjen“. Az ő tiz parancsolatukban benne van : „Azért vagyok, hogy magamért legyek“. „Nem azért vagyok közérdek képviselője, hogy abból ne a magam érdekét képviseljem." „Azért gyakorlom a közhatalmat, hogy a tömeg tudja meg, hogy csak általam teljesedhetik kívánsága, hogy joga is csak akkor van, ha én akarom." Az mellékes, hogy a polgárok egyetemének van kívánsága, joga, hogy a közérdek a közhatalomnak mindenkire való kiterjesztését követeli és igényelheti, ezt ők nem tudják, vagy ha tudják is, siketeknek tetetik magukat, hogy ne hallják birájuknak a polgárságnak kérdőre vonó szavát: számoljatok be arrói amit cselekedtetek, mutassátok meg kinek az érdekében és hogyan dolgoztatok! Ez különben természetes állapot is. Minek számoljanak be, ha nincs, aki őket kérdőre vonja. Aáegérdemli az a polgárság, hogy a nyakán üljenek hatalmasai, ha nincsen benne elég erő és akarat, hogy megszámoltassa őket. Ha a polgárságnak jó az, amit cselekedtek és ahogyan cselekedtek, nekik bizonyára nem lesz kifogásuk önmaguk ellen. Ne szépítsük a dolgot, maga a közömbös polgárság legnagyobb részben hibás abban, hogy klikkek alakulhatnak, hiszen nagyrészük úgy gyakorolja polgári jogait, hogy oda húzódik a klikkek árnyékába, osztozkodni a hatalmasok által nagykegyesen elszórt morzsákban. Odáig jutottunk már, hogy a törvényben biztosított jogokat is csak úgy véljük gyakorolhatni, ha ehhez a klikkhez tartozó hatalmasok beleegyezését megkapjuk. jaj annak a városnak, melynek népe már csak kérni és alkalmazkodni tud Jaj annak a polgárságnak, melyet kegyelmi morzsákkal féken lehet tartani, melyet törvényes jogainak gyakorlásában kellemetlenkedésekkel meg lehet félemliteni. Öntudatra keli ébreszteni a polgárságot, hogy ne csak kérje, de követelje jogait, hogy megmutassa a törzsfőnököknek, hogy még ők is elsöprődnek mint a porszemek, ha a felvilágosodás és a felvilágositás söprűje működni kezd. A felvilágositás és a nyilvánosság tömjéníüzétől el fog pusztulni a klikknek réme bei a zászlóval! Zászlót bontogat az „Erzsébetváros“ szerkesztősége. A zászlóra az egész főváros, de különösen a VII. kerület igaz érdekeinek szolgálatát irta fel jelszóúl, a függetlenségi és 48-as elvek jegyében. Nem czéltalan-e a vállalkozás ? Találkozik-e a polgárság bizalmával, támogatásával t Czélszerűsége felett vitatkozni sem lehet, j Egy olyan sajtóorgánumra, mint amilyen a* „Erzsébetváros“ kivan lenni, feltétlen szükség van. Alig van ma már valamire való ! vidéki város, amelynek meg ne volna a maga ' helyi orgánuma, specziális ügyeinek megbeszélésére, a városi kormányzás ellenőrzéséi'» és a közjó előmozdítására. Egyedül atfőváros az, amely ily orgánummal mind e mai napig sem rendelkezik. A városi hatóságok által kiadott hivatalos közlönyük s a fővárosba» megjelenő politikai napilapok ezt a hiányt semmiképen sem pótolhatják Amazok, vagy csak hivatalos közleményeket, vagy csak hivatalosan sugalmazott czikkeket tartalmaznak. Emezek, az egész ország számára készülvén, csak mellékesen foglalkoznak a főváros külön ügyeivel s akkor sem függetlenül minden i titkos és nyilvános hivatalos befolyásolástól. Akár egyiket, akár másikat tekintjük is, nem találunk módot és alkalmat a független polgári vélemény kinyilvánítására, ügyeink megbeszélésére, városkormányzatunk ellenőrzésére. Az ország szivének polgársága nem képes érzelmeinek, óhajtásainak hangot adni, mert nincs sajtóorganuma, amely nyilatkozatainak hasábjain helyet adna. Ez a magyarázata annak, hogy sehol, az ország egy városában sem oly rettenetes a közöny a közdol ok iránt, mint a -fővárosban. S ez a magyarázata annak, hogy egy néhány, sokszor érdemeden ember kerit a kezébe minden hatalmat s határoz és dönt de nobis, sine nobis. Ez a magyarázata annak, hogy a várost kormányzó testületekbe nem az arra valók és az érdemesek jutnak be, hanem azok, akik a klikkek kabátjába kapaszkodnak és sohasem a város és a polgárság érdekeit, hanem csak a maguk önző czéljait tartják szemük előtt. Százezrek sorsa felett dönt igy néhány kerületi főnök, s mig ezek és sateileseik százezreket kaparitanak el a közvagyonból, addig a polgárság sorsa nem más, mint a szó nélkül való fizetés, az gáénak, s amely, amint azt már kidomborítottuk, teljességgel benne van a mi községi programmunkban is. Csak abban különbözik tőle, hogy mi bele akarjuk vinni a hazafias szellemet a községi életbe is, amit Ehrlich- Morzsányiék (Eötvös czégére alatt) nem akarnak. Hát mi nem vitatkozunk azon, hogy ezt a programmot kik vallották korábban: a függetlenségi párt-e, avagy Ehrlichék. Mi tudjuk, s ha Ehrlichék is tudni akarják, kérdezzék meg Yázsonyit. A programúi elfogadása után kiküldött a „nagygyűlés“ egy 25 tagú bizottságot avval a teljes hatalommal, hogy ez a bizottsági tagsági helyekre való jelöléseket — mindenkitől függetlenül — saját véleménye szerint ejtse meg. És ekkor lecsapott a bomba. Felállott Ehrlich G. Gusztáv úr, és az ő sajátos szónoki művészetével azt kérte a nagygyűléstől, hogy a jelölő bizottság — csak egy esetben — „tegyen kivételt“. Jól értsétek meg Polgá: társak 1 Kivételt kér Ehrlich úr abban a tekintetben, hogy" Morzsányi Károlyt, az ő alteregó ját, az ő gondolatainak és terveinek végrehajtóját, az ő elvál hatatlan szövetségestársát, az ő földi helytartóját mar most jelöljék soron kívül a bizottsági tagságra. És Ehrlich G. Gusztáv úgy elérzékenyedett e kérésének kapcsán, hogy hívei a könyekig lelkesedve megtették neki ezt a szívességet. Ezt a kivételt, mely kezdetét jelenti a kivételek egész sorozatának, Jobban mondva folytatását az eddigi gyalázatos rendszernek, mely szintén nem állott egyébből, mint hogy egyesekkel'kivételt tettek. A többiekkel szemben már nem kívánt Ehrlich úr kivételt alkalmazni. Azokkal szemben üzleti álláspontra helyezkedett. „Üzlet — üzlet". Es csak azt fogja az ő jelölő-bizottságuk jelölni, aki aláírásával kötelezi magát irántok való hűségre. Ez aztán a váltó gazdaság 1 Ebben aztán Ehrlichék „hors-concours“ állanak. Aláírás nélkül se pénz, se bizottsági tagság! Aláírás az pótol mindent. Tisztességet, hazafíságot, elvhűséget, a köz iránti buzgó tevékenységet stb. S aki mindez alól Ehrlich G. Gusztáv siró szavára fel van oldva: az Morzsányi Károly, a „kivételes jelölt“. Vg JYtorzsa. Melegen süt az őszi napsugár. Gondolataiba elmerülve ballag a Rákóczy-út jobb oldalán egy választó-polgártársunk. Nem néz se jobbra, se balra, megy a dolga után nem törődve a járó-kelők nyüzsgő tömegével. Egyszerre eléje toppan egy barátságos idegen, mosolygó ábrázattal, bal kezét vállára teszi jobb kezével pedig erősen megszorítja választópolgártársunk jobbját. Így üdvözölték egymást. De a polgártárs fájditotta jobb kezét, melyet a bizalmas barátság kifejezése képen a barátságos idegen nagyon megszorongatott. Meg is mondta nyomban : „Miért szorítja úgy a kezem, hiszen nem vagyok már ebben a kerületben választód A barátságos idegen nyomban eleresztette a polgártárs jobbját és megnyúlt ábrázattal köszönés nélkül elvegyült a tömegben. A barátságos idegen — Ehrlich G. Gusztáv úr volt.
