A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
34 Tehát új képet festeni a magyar nemes testőr érdekes egyéniségéről és ^ sajátos életkörülményeiről — Ballag! művének hiányosságaira való tekintettel — nem látszik felesleges vállalkozásnak, különösen ezen a helyen, ahol egy nagy adatgyűjtemény, mint valami hivatalos mustra- lajstrom, a nemesi gárda összes tagjait elvonultatja olvasóink lelki szemei előtt, s különösen most, amikor ennek a testületnek az élete a legfontosabb s eddig fel nem használt forrásanyag tiszta tükrében válik számunkra megfigyelhetővé. Különös, a mai szemnek kétségkívül egészen szokatlan kép aiz, amelyet ezek az iratok a magyar testőr lelkivilágéiról, egyéniségéről elénk vetítenek. Nem is fogja megérteni, helyesen felfogni senki más, csak az, aki jól ismeri azt a történelmi életmilieut, melyben a nemes úrfi mozgott addig, míg a gárdapalota kapujáig el nem érkezett. Ismeretes dolog, hogy a XVIII. század a művelődés minden ágát illetőleg a nagy tespedés, a lelki elemyedtség kora Magyarországon. „Az ezer sebből vérző nemzet — írja a XVIII. század magyarságáról Négyesy László, — az évszázados létharcokban kimerült idegzettel pihenőre eresztve magát, inkább testi életet él.“1 Haladás, változás talán csak a főnemesség kultúrájában, életkörülményeiben jelentkezik, — a nemzet többi rétege, köztük a művelt középosztályt jelentő köznemesség is, egészen elavult, régi életformák között él, melyeken alig vehetők észre a nyugati, fejlettebb civilizációk és kultúrák hatásának jelei. A gyermeknevelés is régi kitaposott utakon halad. A leányt csak a hitvesi, gazdaasszonyi szerepkör betöltésére kell előkészíteni, s ehhez a falusi iskola elvégzése mellett a gondos családi nevelés is elegendőnek látszik. A fiúk a falusi iskola elvégzése után a latin iskolába (kollégiumba, gimnáziumba) mennek, hogy ott a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás nyelvét, a latint jól elsajátíthassák. A gimnáziumi tanulmányok elvégzése azonban, bár azok között a latin nyelven és irodalmon kívül más tudomány még alig játszik jelentős szerepet, már komoly erőfeszítést kíván, néha nagyobbat, mint amekkorára a nemes úrfi. a maga lelki berendezésével képesítve van. Ezért igen sokan (mint maga Bessenyey is) megelégszenek az alsóbb, grammatikai kurzus elvégzésével, s ha úgy vélik, hogy a törvények nyelvét, Werbőczy, Kito- nich fejtegetéseit megértik már, ha látják, hogy egy-egy sablonos epis- tola megírása nem esik már túlságosan nehezükre, otthagyják az iskola padjait, hogy odahaza, a szülői háznál élhessenek a féktelen ifjúkor, és a falusi szabad élet pórias szórakozásainak. A gazdasággal a vidám, könnyelmű legényéletet élő nemes úrfi nem sokat törődik, annak ellátása a családfő vállait nyomja. A reménydús ifjú vadászattal, agará- szattal, udvarlással, kocka- és kártyajátékkal tölti ideje nagy részét, s zajos mulatozásokban, pincék, kocsmák látogatásában leli örömét. Hiszen voltaképpen még nem sok víz folyt le a Dunán azóta, hogy az Áfium írója a nemes ifjak életének tartalmatlanságát ostorozva, epébe mártott tollal vetette papírra az ismert sorokat: „Fiaink haszontalanéi élnek, vagy otthon atyjoknál, anyjuknál, vagy, ha ugyan derekasan látni és hallani akarnak (amint ők mondják), egy nagyúr udvarába beállanak és szer1 Beöthy Zsolt: „A magyar irodalom története.“ I. köt. 462. o.
