A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
33 ságnak testiekben is, lelkiekben is kétségkívül legfelső, legtöbbre hivatott rétegét képviselték. Vállalkozásom tehát voltaképpen azonosnak látszik Ballagi Aladáréval, aki ezelőtt 67 évvel már könyvet írt a magyar testőrségről,1 s műve egyik fejezetében kísérletet tett „a testőrség szervezetének, bel- és kiiléletének“ megrajzolására is. Ballagi vállalkozása azonban a testület belső életének megfestésében kellőleg nem sikerülhetett, minden egyébtől eltekintve már csak azért sem, mert hiányos, hézagos forrástanulmányokon alapult. A 19 éves szerző a közel 450 oldalas művet megírta anélkül, hogy az írott emlékek legfontosabb és legnagyobb tömegű részét, az előbb említett hivatalos iratanyagot látta volna. Amint maga is elismeri, forrása a testület belső életére vonatkozó fejezet összeállításánál elsősorban az 1795. évi testőrségi szabályzat (Begulamentum) volt és ezen a szabályzaton kívül anyagot csak az egykorú hazai hírlapok cikkeiből és az országgyűlési tudósításokból merített.2 Hogy ez a forrásanyag a fejezet címében jelzett történetírói feladat megoldásához nem lesz elegendő, azt, amint bevezető soraiból kiderül, maga Ballagi is jól tudta s ezért érezte szükségét annak, hogy eljárása lehető indokolásával a meghiányoló kritikának elejét vegye. „Szinte hallom a feltevést — írja ebben a fejezetben a fiatal szerző, — hogy a kor felidézésében bizonyára képzeletünk volt a főforrás s társadalmi rajzunkat csupán odavetett mondások támogatván, benne korlátolt ismereteinket adjuk elő. E vád, ha a történet eltűnt homályából idézi elő az életet, rendesen használtatik... Óhajtanok, ha e váddal nem illetnének. Mi nem akarunk légbe építeni. Okoskodásainkat mindig citált iratokra alapítjuk. És ez bizonyára elég biztosíték arra nézve, hogy ingó sejtelem nem avatkozik ítéletünkbe.“ Semmi kétség, Ballagi eredményei a forrástanulmányok hiányossága ellenére is egészen jelentékenyek, s a testőrségnek, mint intézménynek és testületnek a szellemét illetőleg általánosságban sok találó megállapítást foglalnak magukban, de a részletek, az egyes problémák meglátásában és megítélésében a hivatalos iratanyag ismeretének hiánya sok helyt bántó nyomokat hagyott. Tények, események nagy tömegének áttekintése nélkül a közállapotokat részleteikben is találóan jellemezni senkinek sem sikerülhet, s a rosszul megválogatott kútfőkre alapított okoskodás helyes eredményekre még a Ballagihoz hasonló nagy tájékozó- dottságú és rendkívül fejlett ítélőképességű szerzőt sem vezetheti. Mivel a testőrségi iratanyagban nem kutatott, nem találhatta és nem ismerhette meg Ballagi Aladár Báróczy Sándor kéziratban megmaradt testőrségi évkönyveit sem, melyek az általa használt forrásműveknél, különösen a nem tudományos célokat követő, s agyoncenzu- rázott hírlapoknál természetszerűleg sokkal megbízhatóbb útmutatói lehettek volna.3 . * Ballagi Aladár: „A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel! irodalmi működésére“. Pest, Légrády Testvérek, 1872. 2 I. m. 345. o. 3 Ezeket a német nyelven megírt évkönyveket — magyar fordításban — a m. kir. Hadilevéltár adta ki 1936 decemberében. („Báróczy Sándor feljegyzései a magyar nemesi testőrség életéből 1760—1800-ig.“ összeállította 1829-ben Krúdy Ferenc testőrhadbíró, magyarra fordította K. László József m. kir. ig. tanár.) A magyar testőrségek névkönyve. 8 J
