A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
32 lés a napi sajtó ma oly hatalmasnak megismert támogatását is még csaknem teljesen nélkülözni volt kénytelen.1 A XVIII. században eszmék, gondolatok terjesztésének még a személyes érintkezés volt, ha nem is egyedüli, de legelső, legfontosabb eszköze. Nem volt tehát más megoldás: Bécsbe kellett vinni a köznemest is. Létesíteni kellett olyan intézményeket, amelyek Bécset a köznemes ember tudatában is az „összbirodalom“ fővárosává avatják, s amelyek a Bécsben tartózkodást köznemességünk számára is kívánatossá és sok szempontból nyereségessé tehetik. Ilyen meggondolások vezettek 1746-ban a Theresianum és 14 évvel később a magyar nemes testőrség felállítására. Az előbbi a különböző nemzetiségű főnemes és köznemes gyermekifjak lelkileg uniformisos nevelésével mozdította elő az új célokat, az utóbbi az életbe kilépni készülő, felserdült ifjakat akarta ellátni olyan útra valóval, mely őket közszolgálati állások betöltésére alkalmas egyedekké, megbízható államhivatalnokokká, a hadsereg jó tisztjeivé teheti. Természetes dolog, hogy mivel a lelkek ilyen egy vágányra állításához szükséges hatásokat az iskola, a laktanya a maga falai között mind nem egyesítheti, a bécsi környezet, a nyugati, főleg francia kultúrhatásokat mutató bécsi szellemi életbe való közvetlen bekapcsolódás az iskolai képzés nélkülözhetetlen kiegészítő részének tűnt fel a szervezők előtt. Meggyőződéssé vált a nevelők — és hamarosan a neveltek részéről is egyaránt, hogy Bécs mindent pótol, de Bécset nem pótolhatja semmi. Csak a bécsi élet, a huzamos ott tartózkodás volt képes a monarchiát együtt tartó dinasztia céljai szerint a centralizálás szellemét, az egyes tartományok. összetartozásának gondolatát mindenkiben meggyökereztetni, s eloszlatni azt a balhiedelmet, hogy a központosítás a nemzetiségekkel való szükségképpeni, elvi szembelielyez- kedést jelenti. Bécsnek kellett vállalnia a nagy kohó szerepét, melyben mindenkiről leolvadnak az állam szolgálatában hasznosíthatatlan partikuláris nézetek és kultúrák salakjai, s amely egy felsőbbséges, egyszínű nyugati kultúra szellemében egybeolvasztja a vezetésre hivatott rétegeket. Leghelyesebben tehát akkor fogjuk fel a magyar nemes testőrségnek, mint intézménynek lényegét, ha iskolát látunk benne, olyan bentlakásos, kollégiumszerű nevelő- és képzőintézetet, melynek a bécsi kohó fémjelzésével kellett ellátnia a közpályára törekvő, vezetésre hivatott magyar ifjakat, s őket olyan hasznos készségekkel, olyan szellemi alaptőkével kellett gazdagítania, melyet a honi, meglehetősen elmaradt magán- és köznevelés rendszere nekik egyelőre nem nyújthatott. E sorok célja mármost az volna, hogy azoknak az adatoknak a fel- használásával, melyeket a testőrség szolgálati ügykezeléséből termett, reánk maradt hivatalos iratanyagból gyűjtöttem össze, rövid bepillantást nyújtsak ennek a különleges, korszerű nevelőintézménynek mindennapi munkarendjébe, s megmutassam, hogyan tudtak abba beilleszkedni, hogyan tudtak a kiváltságos helyzet előnyeinek kihasználásával maguknak jövőt biztosítani azok a nemes úrfiaik, akik az- egykorú magyar if jú1 Az első magyarnyelvű hírlapnak, Hát Mátyás 1780-ban megindított s mindössze 8 évig tengődött „Magyar Hírmondó“-jának alig volt 400 előfizetője. A korábban indult német hírlapokat (az Ofnerischer Mercurius-t és az 1764. júl. 14-e óta megjelenő Pres6burger Zeitung-ot) a nemesség még kevésbbé olvasta. Azoknak az előfizetői inkább a városi polgárság és a főnemesség soraiból kerültek ki.
