A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - A magyar nemes testőrség összefoglaló története
16 17. 1795 szeptember 12 — évenként 10 testőr osztható be a hadsereghez (7 a gyalogsághoz, 2 a lovassághoz, 1 a határőrezredekhez). 18. 1795 szeptember 24 — a testőralap, állami értékpapírokba történő befektetésének elrendelése. 19. 1795 október 13 — az új testőrszabályzat kihirdetése és életbeléptetése. 20. 1799 április 19 — a 100 frt adósságot csinálok szigorú fogsággal, visszaesés esetén pedig az állományból való eltávolítással büntetendők. 21. 1839 május 11 — a testőrség létszáma újból 60 főben állapíttatott meg. 22. 1845 július 13 — a testőrőrmesterek száma 8-ról leszállíttatott 6-ra. 23.1848 november 16 — a testőrlétszám megállapítása 14 főben. Amint a királyi ház tagjainak száma fogyott, úgy kisebbedett a testőrség létszáma is. Először 1769-ben 90-re, majd 1770-ben 80-ra, végül 1778-ban már 60 főre csökkent oly módon, hogy a szolgálati idejük letelte után kilépők helyét nem töltötték be. Ezzel kapcsolatban természetesen a testőrséghez felveendő erdélyi nemesek létszámát is leszállították 10-re, sőt 1795 július 13-tól, 5-re apasztották. Ezenkívül II. József 1784-ben elrendelte, hogy ezentúl minden vármegye csak 1 ifjút ajánlhat gárdái szolgálatra. Katonai tisztségüket ellenben emelte azzal, hogy 1778 április 16-tól kezdődőleg, titkos udvari futárszolgálatokra osztotta be őket. A gárda magyar és nemesi jellege dacára, noha a jelöltek nemesi származásukat a magyar királyi udvari kancellária előtt bizonyítani tartoztak, mégis akadt olyan ajánlott, aki nem tudott magyarul,1 olyan, aki nem volt nemes,2 végül aki nemességet csak testőrszolgálata alatt kapott.3 Ezért II. Lipót 1791-ben elrendelte, hogy nemességét és a magyar nyelvben való jártasságát, minden magyar nemes testőr igazolni köteles. A testőrkapitányi tisztség hg. Esterházy Antal halála után 1794 elejétől (jan. 23.) 1803 végéig (dec 5.) betöltetlen maradt. Ez idő alatt (1794/5) a vármegyék közül Abaúj, Árva, Bereg, Gömör, Liptó, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Trencsén, Ugocsa és Ung felirataikban gr. Sztáray Antal (1740—1808) táborszernagy, máltai lovag, a Mária Terézia-rend lovagját kérték gárdakapitánnyá kinevezni. A gárda fénykorában II. Ferenc, a létszámot 1795 január 22-én tiz fővel 70-re emelte. Ez időben rendeződött véglegesen a testörség katonai rendfokozata. A kiadott rendelet értelmében: a testőrkapitány — aki eddigis mindenkor a hadsereg tábornoki karának tagja és az 1764/65. évi VI. t.-c. értelmében Magyarország zászlósura volt — tábornagy, vagy legalábbis lovassági tábornok. A testőralkapitány — altábornagy; a testőrfőhadnagy — ezredes. A továbbra érvényben maradt 1763 november 19-iki rendelet alapján, a testőralhadnagy — alezredes; az I, testőrőrmester — őrnagy; a II. testőrőrmester — kapitány (százados). Az egyszerű testőröknek pedig, akik 1814-től al II. testőrőrmesterek lehettek, legalább alhadnagyi rangjuk volt. A Budán gyűlésező rendek 1807 december 14-én, egy 11 pontból 1 Tignnitti Simon. 2 Dudinszky János. 3 Lübeck Károly és Schnszták Ján.os-Mihály.
