A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
337 Született 1802 Miskolc (Borsod vm.). 1820 január 27-től hadapród- káplár, majd őrmester Tolt a 60. (Gyulay Ignác), 1826-tól pedig a 39. (Dnka) gyalogezredben. A testőrségnél 1828 november 1-től 1833 október 31-ig szolgált Borsod vármegye ajánlatára, honnan alhadnagyi rangban az Olaszországban állomásozó 45. (Mayer) gyalogezredhez osztatott be. Azonban nem vonult be, hanem kilépett a hadseregből. A szabadságharcban 1848-ban nemzetőrőrnagy Debrecenben, majd Naszód vidékén az oláhok ellen vezette nemzetőrjeit és egyideig Naszód térparancsnoka. Később pénzügyi tisztviselő. Meghalt 1880 október 11-én Budapest. (Címeresnemeslevél 1569 március 22. A gárdista, kit Nógrád vm. is ajánlott, S. János (1776—1835) és Ambrózy Klára fia, S. János (tl795) és Gbyczy Júlia unokája, az 1754—55-ben Nógrád vm. igazolt S. (Szan- dai) György (1702—1767) és Jánoky Katalin szépunokája.) 1062. STEGNER FERDINAND. • Született 1744 Szakolca (Nyitra vm.). Alhadnagy volt az 5. (Modena) dragonyosezredben. A testőrségnél 1763 szeptember 26-tól 1769 július 10-ig szolgált Nyitra vármegye ajánlatára, mikoris évi 200 forint ellátással nyugállományba vonult. Azonban rövidesen, még 1769 szeptember 1 Vén főhadnagyi rangban a 2. (Caramelli) vértes lovasezredhez került és ez alkalommal 200 forint felszerelési átalányt kapott. Mint nyugállományú alezredes halt meg 1818 augusztus 27-én. (Honfiúsítás 1712 április 5 és május 11. A család nemessége 1754— 55-ben igazolva, Nyitra vm.) 1063. báró STEPHAICH XAV. FERENC (Nemesdédi). Született 1739 Nemesdéd (Somogy vm.). 1757-től közlegény, majd 1758 szeptember 2-től káplár volt a 3. (Széchényi) huszárezredben. Végig' küzdve a hétéves háborút (1756—63), harcolt Kolinnál (1757 jún. 18.) és. Torgaunál (1760 nov. 3.). A testőrségnél 1760 június 1-től 1767 május 30-ig szolgált. Ez idő alatt 1764-ben beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától, — megvásárolván Cassel Mátyás főhadnagy rangját — mint május 13-án kinevezett főhadnagy, újból a 3. (ekkor már Üjházy utóbb Esterházy ) huszárezredhez került. Résztvett az 1778—79-iki bajor háborúban, 1790-ben pedig a Németalföldön küzdött mint kapitány. 1793-ban már őrnagy és La Rochenál (márc. 4.) kitüntetvén magát, 1794 július 7-án megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.1 1797-ben alezredes, majd még ez évben ezredes és ezredparancsnok a 9. (Erdődy) huszárezredben. 1801-ben tábornok és úgy ez évben, mint 1802-ben Reichenbergben, 1803—4 Troppauban, végül 1805-ben Radkersburgban dandárparancsnok. Még 1805-ben vagy 1806-ban vonult nyugállományba és 1808-ig Pécsen, azontúl pedig haláláig Nemesdéden lakott. Meghalt 1811 április 9-én. (Adománylevél 1700. Az 1795 augusztus 24-én osztrák bárói rangot nyert gárdista, az 1754/55-ben Somogy vm. igazolt S. Márton fia, az 17001 Dr. J. Hirtenfeld: Der Militär M. Theresien Orden 414. 1737. 1061. SRÉTER EDUARD (Szandai). A magyar teetőreégak névkönyve. 22
