Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
Vezető : dr Bene Lajos főjegyző. Helyettesei: dr Török István, dr Rásonyi Viktor főjegyzők és Zentai Béláné tanácsjegyző. Beosztottak: Statisztikai fogalmazási szak: dr Horváth Gusztáv, dr Szántó Emil, dr Kovács Ábrahám, Szeredás Rezső jegyzők, dr Láng László, dr Balogh József, dr Györkös Erzsébet, Török Miklós fogalmazók, Nagy Sarolta, dr Készéi Pál, Mészáros Pál, Szabó István, dr Káplárszky Olga s.-fogalmazók, Sárközy Anna fogalmázó gyak. Statisztikai szak: Dobrovits Mátyás, dr Papanek János, dr Novák Ferenc, Földeák János, dr Pallós Jenő, Szerdahelyi Károly főfelügyelők, Marcell Gyula, Tatár Lászlóné, Perczel Ro.f felügyelők, Noszlopy Judit, Mayor József, Fleischer Blanka, Karczag Ilona, Réz Mihály, Brunyánszky Adrienne, Székffy Gyuláné, Szecsey Margit főtisztek, Hirsch-Drégelyi Klára, Dergács Erzsébet, Tallum Ferencné, Molnai Mária, Gutorí Lajos, Székelyhídi Miklós, Gidai András, Tavasz Mária, Robinek Ilona, Pintér Rózsa, Nagy Éva, Kiss Ilona, Szabó Ilona, Orbán Irén, Pallai Gézáné, Papp Etelka, Erdősi Andor, Sipőczy Lajos, Szilas Gyula, Fischer Klára, Ambrus Katalin, Gyarmati Erzsébet, Magyary Károlyné, dr Schay Gézáné, Wenzel Károly tisztek, Szilas Gyuláné, Spirkó Mária, Mustó Lászlóné, Babos Valéria, Heiszig Margit, Hermann Margit, Kocsi Teréz, Mann Lívia, Németh Erzsébet gyakornokok. Statisztikai segédhivatali szak: Vigvári Róza ellenőr, Kelényi Mária, Schlanger Andorné irodafőtisztek, Debreczeny László, Klein Vilmosné, Vetsey Magda, Müller Dezsőné, Zsarnay Ferencné, Földes Rózsi, Pajor János irodatisztek, Ütő Károlyné, Polifka Éva, Bányai Mária, Beke Éva, Berkics Mihályné, Határ Mária, Harangozó Erzsébet, Kökény Józsefné, Kislőrincz Margit, Kranzl Ilona, Páti Mária, Zányi Katalin s.-hiv. gyakornokok. Szolgálattételre beosztva a házinyomdából: Somfai István főtiszt. Altisztek: Koczka János, Simon II. József, Thurzó János, Vörös Ferenc, Galló József, Sinka János. Napibéres takarítónők : Csóti Kálmánné, Kővári Mihályné. Más hivatalhoz kirendelve: dr Hanusz Gyula, dr Csepeti Péter jegyzők, Diósi Sándorné fogalmazó. Mihálka Valér felügyelő, Muraközy Istvánná tiszt, Bülgözdi Béláné irodafőtiszt, Balázs Gyuláné irodatiszt. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS TÖRTÉNETI MÚZEUMA III., KISCELLI-UTCA 108. — TÁVBESZÉLŐ: 162—991 A múzeum Buda, Óbuda és Pest városok, illetőleg ezekből egyesített Budapest székes- főváros helyrajzi alakulása és szellemi fejlődése történetére vonatkozó emlékek gyűjteménye. Létesítése 1887-ben történt a főváros közgyűlésén, amikor Lanfranconi Enea mérnök Budapest történeti képeinek és térképeinek gazdag gyűjteményét ajándékozta a fővárosnak. E grafikai lapokból álló gyűjtemény módszeres gyűjtés révén a legkülönbözőbb várostörténeti emlékekkel oly sokoldalúan gazdaggá fejlődött, hogy műtárgyi állományának külön épületben, mégpedig az 1885. évi kiállításból fenntartott, Pfaff Ferenc tervezte neorenaissance stílusú városligeti műcsarnok épületében való kiállítása 1907 folyamán történt meg. A városligeti múzeumépület csakhamar kicsinek-szűknek bizonyult a szorgos gyűjtés révén rohamosan szaporodó műtárgyi emlékanyag befogadására s annak már másutt való elhelyezésével kellett számolni, amidőn 1935 tavaszán Schmidt Miksa műbútorgyáros a székesfővárosra hagyományozta a trinitáriusok hajdani óbuda-kiscelli épületcsoportját azzal a végrendeleti kívánsággal, hogy ez épületben kis ipar- művészeti múzeum létesüljön Schmidt hagyatékának nevezetesebb bútoranyagából. A székes- főváros vállalta e végrendeleti feltétel teljesítését. Előbb ebbe a Johann Entzenhoffer bécsi építőmester terve szerint 1744—1760 között épített barokk-stílusú, műemlékjellegű kolostorépületbe telepítette át a múzeum műtárgyi anyagát, majd megalakította s megalapította aSchmidt- bútormúzeumot részint eredeti, részint hű másolati bútorok és berendezési tárgyak kiválogatásával. Alig foglalta el helyét a múzeum az- óbiMa-kiscelli épületcsoportban, a második világháború miatt beállott pénzügyi válság és anyaghiány következtében nem bontakozhatott ki szinte ládákba zárt kötöttségéből és kiállításokat sem rendezhetett a karbantartó restaurálásra várakozó ódon épület omló vakolatú falai között, hanem csak fokozott műtárgy-gyűjtésre, annak tudományosan rendszerező feldolgozására és lehetőleg módszeres konzerválására—resaturálására szorítkozhatott. Az 1944—1945. évi ostrom, amely megsemmisítette műtárgyai közül az összes bábsütőmintákat, minden pest-budai biedermeier-stílusú bútorát, falfestmény-karton gyűjteményét, színészettörténeti emlékeinek legnagyobb részét, rommá pusztította a templomszárnyát és annyira megviselte a rendházi épületkomplexumot, hogy az a romtörmelék eltakarítása után sem használható belátható időn belül kiállítási célokra egyrészt a megfelelő karbantartáshoz és belső átalakításhoz szükséges fedezet hiánya, másrészt pedig a közönség számára való körülményes megközelítése miatt. E két akadály következtében a múzeum ez év tavaszán a Székesfővárosi Képtár helyiségeiben kísérelte meg a város történetének időrendileg folyamatos kiállítás-ciklusban való bemutatását. Ez az első részletkiállítás, amely topográfiái'és újjáépítési célból mutatta be »Buda, Óbuda, Pest 1800 előtt« címen a székesfőváros helytörténeti és építészeti arculatát, tavasztól késő őszig szolgálta a városismeretterjesztés ügyét. ..... A múzeum középkortól kezdődő és a legújabb időkig terjedő emlékanyagának törzset a városképek alkotják, amelyek metszetekből, rajzokból, akvarellekből, olajfestményekből és fényképekből állanak. E rendkívül gazdag vedutagyüjtemény, amelyet térképek és tervek 388
