Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Életrajzok
ÉLETRAJZOK. SZAKASITS ÁRPÁD miniszterelnökhelyettes, a törvényhatósági bizottság elnöke 1888-ban, Budapesten született. Tízéves korában vesztette el édesapját. Özvegyen maradt édesanyjának kellett eltartania a négytagú családot, elég nehéz körülmények között, úgy, hogy tizenhároméves korában már iskoláztatásának is végeszakadt. Faszobrásznak ment, később kőfaragó lett. Tanoncideje alatt magánúton folytatta tanulmányait, majd amikor felszabadult, megválasztották a kőfaragó szakszervezet jegyzőjévé, később a szabad szakszervezet országos titkárává. Nemsokára azután az építőmunkások országos szövetségének főkönyvtárosa, majd az »Építőmunkás« című lap szerkesztését bízták rá. A szakszervezeti mozgalomban kifejtett munkája mellett résztvett a Szociáldemokrata Párt politikai mozgalmában, egészen fiatalon titkára volt a VI. kerületi pártszervezetnek és tíz éven át, egészen 1918-ig külső munkatársa a Népszavának. Ekkor a Népszava belső munkatársai sorába lépett. A szakszervezeti mozgalomban éppúgy, mint a politikai mozgalomban erőteljesen résztvett. Az építőmunkások szövetsége alelnökévé választotta és bekerült a pártvezetőségbe is. Az ellenforradalmi kormányok alatt gyakran került bíróság elé, temérdek sajtópert indítottak ellene, három évet töltött börtönben. A Szociáldemokrata Pártnak 1926-tól 1928-ig volt első ízben főtitkára, majd 1939 elején újból átvette a főtitkárság vezetését. Foglalkozott irodalommal is, versei, novellái különböző folyóiratokban és a Népszavában jelentek meg, hosszabb tanulmányai külön füzetben, a háború alatt írott cikkei »Utolsó percig« cím alatt könyv alakjában. Még a háború alatt útját egyengette az ellenállási mozgalomnak, majd amikor a németek betörtek az országba, a föld alatt irányította tovább a Szociáldemokrata Pártot s létrehozta az ellenállási mozgalmat, a Nemzeti Függetlenségi Frontot, amelynek elnöke volt. A felszabadulás után ismét átvette a Népszava szerkesztését és a párt irányítását, majd az 1945. évi őszi választások után miniszterelnökhelyettesként lépett a kormányba. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának elnöke. KŐVÁGÓ JÓZSEF polgármester 1913. április 8. napján született a Zala-vármegyei Csömödéren. Régi tanítócsaládból származik, iskoláit a Ludovika Akadémián végezte, majd mint utászfőhadnagyot a Műegyetemre vezényelték, a gépészmérnöki oklevél megszerzése után mérnök-törzskari századosként a Hadi- technikai intézethez kapott beosztást, ahol főleg vízi-közlekedési és hídépítési kérdésekkel foglalkozott, Kiss János altábornagy segédtisztjeként már korán csatlakozott az ellenállási mozgalom vezetőihez, őt is elfogták, a Margit-körúti fogházban volt letartóztatásban. Ügyét a rendes bíróság elé utalták s így elkerülte a halálos ítéletet. Jelenlegi katonai rangja: szolgálatonkívüli mérnökkari alezredes. 1945. május 16.-án választották meg alpolgármesterré, amikor is a város- gazdasági, idegenforgalmi, közművelődési, ipari és kereskedelmi, üzemgazdasági, katonai és közmunka ügyosztályok felülvizsgálatára kapott megbízást. Majd Morvay Endre dr. alpolgármester betegségének időtartama alatt valamennyi műszaki ügyosztály felülvizsgálata is hozzá tartozott. 1945. november 30.-án a Törvényhatósági Bizottság közgyűlése bizalmából helyettes polgármesteri megbízást kapott, majd december 18.-án egyhangúlag polgármesterré választották. RECHTLER PÉTER alpolgármester Született 1891. évben Kulán, Bács m. Faszobrász mesterséget tanult. 1910. év óta tagja és 1915. év óta elnöke a Budapesti Szobrászok Szakegyletének. Az októberi forradalomban és a Tanácsköztársaságban tagja volt a Katona- és Munkástanácsnak. Mint a Nemzeti Tanács tagja 1918 november 14-én résztvett a Népköztársaság kikiáltásában és Károlyi Mihály köztársasági 39
