Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)

Életrajzok

elnökké való megválasztásában. A forradalmak után letartóztatásban, majd üldöztetésben volt része. 1925. évben a Szociáldemokrata Párt titkára lett és 1925 óta, szocialista programmal, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag. 1939—1944. évig a Szállító Munkások Szövetségének titkára. 1944 március 19-e utáni időben szocialista meggyőződése és munkásmozgalmi vezetőszerepe miatt üldözték. Ebben az időben összekötő szerepe volt az akkori illegális szakszervezeti mozgalom és a Magyar Függetlenségi Front illegális működésben lévé' vezetőivel. A pesti oldal felszabadulása utáni napokban a Budapesti Nemzeti Bizottság megbízása alapján 1945. évi január 25-től a főváros alpolgármestere. Ebben az állásban az ideiglenes törvényhatósági bizottság 1945 május 16-án, a mostani törvényhatósági bizottság 1945 decemberében megerősítette. 1945 július

1-től az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek volt tagja, majd a november 4-i nemzetgyűlési választás alkalmával Baranya-Tolna vármegyei kerületben, szociáldemokrata programmal, megválasztották képviselőnek.

KATONA JÁNOS

alpolgármester

Született: Vácott, 1907 szeptember 29-én. Négy középiskolát végzett. 1925 óta tagja a Bőripari Munkások Szakszervezetének, ahol széleskörű szakszervezeti és kulturális tevékenységet fejtett ki. A bőripari munkások számos gazdasági mozgalmának volt kezdeményezője és irányítója, amelyekből kiemelkedik a budapesti cipészmunkások 1934 évi általános sztrájkja. A Bőripari Munkások Szakszervezetében a budapesti cipészmunkások szakosztályának elnöke lett, később titkára. 1940-ben a Bőripari Munkások Országos Szövetségének lett elnöke. A felszabadulás után a Bőripari Munkások Szövetségének országos főtitkárává választják. Politikai vonatkozásban tevékeny részt vett a legális és illegális szocialista, kommunista munkásmozgalmakban. 1942-ben résztvett a Függetlenségi Mozgalomban. 1945-ben áprilisában az Ideiglenes Nemzeti Kormány Győr-Moson vármegyék főispánjává nevezte ki, ahol 1945 decemberéig tevékenykedett, amikoris Budapesten alpolgármesterré választották.

DR. MORVAY ENDRE alpolgármester

Budapesten 1887. évi november hó 5-én született. Középiskolai tanulmányait Budapesten és Kecskeméten a Kegyes Tanítórend gimnáziumában végezte. Az 1905. évben a kolozsvári egyetemre iratkozott be és itt 1910-ben a történelem- és földrajzszakon középiskolai tanári oklevelet nyert. Jogi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte és az 1913. évben jogtudorrá avatták. A főváros szolgálatába 1914. évi április havában lépett. Először a központi segédhivatalban, majd három évig a katonai és illetőségi ügyosztályban, azután 1917-től 1921-ig az elnöki és a tanügyi ügyosztályokban működött. A vízvezetéki és világítási ügyosztályba az 1921. év júniusában került. Itt töltött szolgálata alatt 1923-ban tanácsjegyzővé választották. Az 1931. évben főjegyzővé lépett elő. Az ügyosztály önálló vezetésére az 1933. év júniusában kapott megbízást. 1934 márciusában helyettes tanácsnok lett, ugyanazon év októberében pedig a közgyűlés tanácsnokká választotta meg. Az általános jellegű üzemi ügyekkel már az 1925. évtől kezdődően behatóan foglalkozott. Az 1935-ben alakult üzempolitikai bizottságnak előadója volt. Az általános vonatkozású ügyek keretében elkészítette az üzemi alkalmazottak nyugdíjszabályzatait s az 1928. évi XL. te. alapján az öregség és rokkantság esetére szóló kötelező biztosítás szabályozását s végrehajtási utasításait. Ugyancsak ő dolgozta ki az egyes üzemek szervezetére, igazgatására, felügyeletére vonatkozó üzemi szabályzatokat. A munkásügyekben nevéhez fűződik a három nagyüzem munkabéreinek egységes alapra helyezése, részletes munkabérstatisztikák összeállítása, a központi munkásnyilvántartó keretében a belső munkásközvetítés megszervezése, az öregségi és rokkantsági járadékosok részére kiegészítő-segély rendszeresítése, a járadékosoknak betegség ellen való biztosítása, a munkások testi épségének megóvása érdekében balesetelhárító bizottságok alakítása, a kiöregedett munkások gyermekeinek az új alkalmazásoknál előnyben részesítése, a gyári gondozónői intézmény útján a munkások szociális, kulturális, egészségügyi gondozása,* a szabadidőmozgalom fejlesztése, a munkások gyógyüdültetése és gyermekeik' nyaraltatása. Az üzemi alkalmazottak továbbképzéséről szaktanfolyamok útján gondoskodott. Arra is gondot fordított, hogy az üzemi szakférfiak a technika fejlődését és legújabb eredményeit külföldi tanulmányok és kongresszusokon való részvétel útján figyelemmel kísérhessék. A Vízművek nagyszabású megújítási és bővítési munkálatai legnagyobb részben az ő működése idején bonyolódtak le. Az Elektromos Művek vezetőségével egyetértésben fontos szerepe volt az ú. n. Talbot-szerződés megújítására vonatkozó tárgyalások sikeres lebonyolításában, a mátravidéki villamos erőmű előkészítő munkálataiban és megépítésében. Alpolgármesterré első ízben 1939 március 28-án választották.

40