Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
igényeit nem elégítette ki. Ezért 1909 május havában megkezdődött a korszerű, modern egészség- ügyi és gyógyászati igényeket minden tekintetben kielégítő, különböző gyógymódokra kellően berendezett Széchenyi-gyógyfürdő építése. Ezt 1913 júniusában adták át a forgalomnak. A fürdő modern reneszánsz stílusban épült egy fő- és két szárnyépülettel. A fürdő 15 szalon és 36 thermálkádfürdővel, különleges gyógyászati berendezésekkel, férfi és női thermálfürdővel, népfürdővel, valamint orvosi rendelőintézettel rendelkezik. A gyógyfürdőhöz tartozó stranduszoda 1927. év augusztusában nyílt meg 6900 m2 területen, három különböző hőfokú medencével. A fürdő ívókútjait ivókúra céljából naponta százával keresi fel a gyógyulást kereső, idült gyomorbajban, epebántalmakban, vese- és hólyaghurutban, köszvényben szenvedő közönség. Az állandóan fokozódó fürdőforgalom lebonyolítását a Zsigmondy-féle mélyfúrásból nyert thermálvíz kellőképpen már nem biztosította, ezért 1936-ban új forrás feltárásának szüksége merült fel. Az új fúrás munkálatai 1936 június havában kezdődtek meg és 1938 márciusában 1256 m mélységből feltörő, kb. 79 C°-os igen bővizű kénes-meszes forrás feltásárával végződtek. A Szent Istvánról elnevezett új forrás vízhozama napi 6 millió 200 ezer liter. A strandfürdőmedencének vízellátását már 1939-ben az új forrás vizével sikerült biztosítani. Ebben az esztendőben kezdődtek meg és 1941-ben már befejezést is nyertek az új forrás felhasználására vonatkozó műszaki munkálatok, úgymint a végleges thermálvezeték lefektetése, thermálvízhútőberendezések létesítése ; az új forrás mellett földalatti szelepkezelőház felállítása, új ivócsarnok és thermál- vizes szökőkút létesítése. A Széchenyi-gyógyfürdő kedvezőbb fekvésénél fogva az ostrom alatt nem szenvedett annyit, haladt, úgy, hogy a fürdő megnyitása 1945 március 24-én, a strandfürdőé május 20-án megtörténhetett. A helyreállítási munkák fedezésére az üzem bevételei ugyancsak lehetőséget nyújtottak. A Széchenyi-gyógyfürdő helyzeti előnye abban is megnyilvánul, hogy fűtéséhez a 79 C° fokú Szent István-forrásvize felhasználható, ami az üzemet a tüzelőszergondoktól is mentesíti. A Széchenyi-fürdő személyforgalma 1945-ben 627.000 személy volt. — Személyzeti létszám 123 havidíjas, 186 órabéres, összesen 309. Rudas gyógyfürdő. A Rudas-fürdő eredete a török uralom idejére nyúlik vissza. A rómaiak idejében már ismert gyógyerejű források fölé 1556-ban Sokoli Mustafa pasa az úgynevezett »Zöldoszlopos fürdőt« építette, ebből fejlődött az idők folyamán a mai Rudas gyógyfürdő. A gőzfürdőjében lévő nyolcoszlopos hatalmas boltozató, a nagymedencét magábanfoglaló mecsetszerű terme mai napig is a székesfőváros egyik építészeti érdekessége és remek történelmi nevezetessége. A régi törökfürdőhöz Buda városa 1831. évben kád- és kőfürdőket, vendégszobákat építtetett, a fürdő történelmi nevezetességű részét pedig jókarba helyezte. A télen-nyáron használható fedett úszócsarnok 1894-ben létesült. Időközben napozóterraszokkal is bővült és az úszósport kedvelőinek egyik legnépszerűbb és legtöbbet látogatott uszodája volt egészen Budapest ostromáig. Jelenleg részben romokban hever és tervbevett helyreállítását várja. A fürdőket a Szent Gellérthegy sziklafalából feltörő 13 forrás, valamint az újonnan feltárt Juventus-forrás látja el 42—47 Co hőfokú, meszes-radioaktív hévvízzel. Napi átlagos vízhozamuk 1550 m3. A gógyfürdő forráscsoportjához tartozó Árpád-, Mátyás király-, Beatrix-, Török- és Rákóczi- források az 1929—31. években végzett forrástisztító munkálatok alkalmával korszerű és a közönség által hozzáférhető új foglalatot nyertek. A fürdő előtti parkban, a geológiai szakvélemények alapján 1932. évben három kísérleti próbafúrást telepítettek, esetleges fűtésre alkalmas, magas hőfokú víz feltárása céljából. A mélyfúrások azonban ebből a szempontból nem vezettek eredményre, mert a feltárt fúrások vizének hőfoka a többi forrásokéval nagyjából egyezőnek mutatkozott. A kémiai vizsgálatok azonban megállapították a három forrás közül kettőnek nagy balneológiái értékét. A Hungária-forráshoz közelebb eső egyik telepítés, amely később az »Attila- forrás« nevet nyerte, nagy kéntartalmával, a távolabbi pedig, amelyet »Juventus« névre kereszteltek jelentős szénoxysulfid és nemzetközi viszonylatban is magas színrádium tartalmával tűnt ki. Az Attila-forrás ivókúrák, a Juventus-forrás pedig rádiumos fürdők alakjában történő felhasználása olyan új értéket jelentett, amely még erősebben indokolta a nagymultú fürdő korszerűsítését és gyógyszállóval való kibővítését. Az Erzsébet-hídfő körüli térrendezés kapcsán városépítészeti szempontból súlyos kifogás alá eső és elavult kazánházépület eltávolítását az 1932. évben vette tervbe a város. Ezzel kapcsolatban 1933 decemberében hozott határozatával a közgyűlés az uszodaépület régi népfürdőinek és alagsorának helyén 330.000 pengő költséggel új, gáztüzelésű kazánház létesítését határozta el. E munkák 1937. évben nyertek befejezést. A fejlesztés során a régi fürdőépület földszintjén 21 fényűzően berendezett, úgynevezett »Juventus« kádfürdő létesült. A kádfürdők termálvízellátását természetes hozzáfolyással a Juventus forrás szolgáltatta. A felsorolt fürdőket kiegészítették a földszinten elhelyezett iszapkezelő helyiségek, szénsavas fürdők, elektroterápiás osztály, massage, orvosi, váró- és rendelő helyiségek. Az emeleten létesült az új szálló, ennek 24 szobája és társas helyiségei a legkényesebb igényeket is kielégítették. Az átalakítási munkálatokkal egyidejűleg a vendéglői üzem is a szálloda igényesebb nívójának megfelelő bővítést és átalakítást nyert. A gyógyfürdő szállója Budapest ostroma előtt a Juventus rádiumos forrás nagy gyógyereje folytán igen nagy keresettségnek örvendett. Különösen nagyszámban vették igénybe a szállót magasabbkorú és az érrendszer megbetegedésében szenvedő 312
