Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
A polgármesteri ügyosztályok 1945. évi tevékenysége
volt az önálló kereskedők és iparűzők számának korlátozása is, mert a rendelkezésre álló csekély áru és nyersanyagok elosztására, illetve feldolgozására sokkal kevesebb kereskedő és iparos elegendő és így könnyebb figyelemmel kísérni az áru útját a termelőtől a fogyasztóig. Ezért a kormányzat az iparjogosítványok kiadását megszorította, illetve a legtöbb iparban, valamint az egész kereskedelemben, az iparjogosítvány kiadását a szakminiszter előzetes engedélyétől tette függővé. A kereskedelem nagyiramú gyors fejlődése szükségessé tette egyes kinövések letörését s a fogyasztók érdekeinek is hathatósabb védelmét. így az áralakulás és az egészséges üzleti verseny biztosítása érdekében az üzletekben és a kirakatokban az árak feltüntetését rendelték el és a rendelet betartását a helyszínen ellenőrizték, a mulasztókat pedig azonnal fizetendő bírsággal sújtották. A reakciós korlátozó rendelkezések hatálytalanítása során az elvett üzlethelyiségeket is vissza kellett régi bérlőiknek adni. Az erre irányuló eljárást először a 140.040/1945—IX. sz. rendelet szabályozta, meglehetős hiányossággal. Miközben a rendelet fogyatékosságaira ismételten rámu- tattak, a kerületi elöljáróságok által első fokon hozott véghatározatok nagy tömegét kellett másodfokon végérvényesen elbírálni. Ez a tevékenység nagy körültekintést, tárgyilagosságot, élettapasztalatot és főleg, a közigazgatási gyakorlaton felül, sok magánjogi ismeretet is igényelt, amellett az érdekeltek nagy tömege és emberileg magyarázható türelmetlensége sokszor kemény próbára tette az ügyosztály személyzetét. Az üzlethelyiségek megszerzése az egyre élénkülő kereskedelmi életben mind nehezebb lett. A háztulajdonosok egy része a szabad rendelkezési jogot arra használta fel, hogy a bérlőként jelentkezőktől magas lelépési díjat követelt. Az üzletbéruzsora letörése és az anyagilag kevésbbé tehetősek támogatása céljából a polgármester utasítására rendeletet készítettek az üzlethelyiségek hatósági úton történő hasznosítása érdekében. A kiadott 292.500/1945—XV. számú rendelet alapján azután a bérbeadható üzlethelyiségekre nyilvános pályázatot hirdettek. A bérlők kijelölése tárgyában az alpolgármesteri értekezlet határoz, elsősorban a szociális szempontok figyelembevételével, de szem előtt tartva azt az elvet is, hogy előnybe részesítse azokat a pályázókat, akik az újjáépítés érdekében megfelelő áldozatot is hajlandók hozni. Az ismertetett eljárás során eddig kb. 2500 üzlethelyiséget adtak bérbe és jelenleg már ez a tevékenység a befejezéshez közeledik. A felszabadulás a székesfőváros pénztárát üresen találta. A sok egyéb akadály mellett, az anyagi eszközök hiánya miatt a legmegfelelőbbnek látszó újjáépítési tervek megvalósítása többnyire halasztást szenvedett. Gondoskodni kívántak a szükséges anyagiak előteremtéséről és ennek során bevezették az iparügyi eljárás folyamán a külön helyhatósági díjak szedését. Rendeletet adtak ki, melynek értelmében az iparjogosítványért folyamodók, az egyéb díjakon felül helyhatósági díjat is kötelesek fizetni és ezt a kötelezettséget azokra is kiterjesztették, akik az iparhatóságtól az iparűzés érdekében tett egyéb bejelentéseik tudomásulvételét kérik. A székesfőváros területén 1945. évben 42.331 darab iparjogosítványt adtak ki, ezenfelül a régi iparjogosítványok kötelező záradékolása során 60.339 darabot mutattak be, úgyhogy az érvényben lévő iparjogosítványok száma jelenleg kb. 110.000-re tehető. Az iparosok és kereskedők politikai szempontból történő igazolása tárgyában megjelent kormányrendeletek végrehajtása iránt ugyancsak az ügyosztály intézkedett. Az ipartestületek és egyéb ipari érdekképviseletek autonómiájukat már is visszakapták és tisztújító közgyűléseiket megtarthatták. Az üzletek zárórájának szabályozása kérdésében is állandó érintkezést tartottak fenn a különböző érdekképviseletekkel és a minisztériumokkal, ennek során több rendelet kiadásának előkészítésében működtek közre. A záróra megállapításánál figyelembe kellett venni nemcsak az iparűzők és az általuk foglalkoztatott alkalmazottak érdekeit, hanem a világító anyagokkal való takarékosság elvét is, végül azt, hogy az üzletek lehetőleg olyan időkben álljanak a dolgozók rendelkezésére, amikor azok munkahelyüket már elhagyták. A rendőri büntetőbíráskodás terén intézkedni kellett új és megfelelő képesítésű elsőfokú rendőri büntetőbírák kijelölése iránt, majd a kedvezőtlen közlekedési viszonyokra való tekintettel megszüntették a központi kontárbíróságot és az ipari kihágások elbírálását ismét a területileg illetékes kerületi elöljárók hatáskörébe utalták. A pénz vásárlóerejének csökkenése folytán az 1928. évi X. te.-ben megállapított összegű pénzbüntetések már nem voltak alkalmasak arra, hogy a kihágási cselekmények kellően megtorolhatok legyenek és az elkövetőkkel szemben javítóhatást érjenek el, ezért állandóan szorgalmazták a pénzbüntetések összegének felemelését. Az ügyosztály ügykörébe tartozó intézmények ismertetésénél elsősorban a Teleki-téri ószeres és zsibárus piacot kell megemlíteni. A piac az ostrom alatt csaknem teljesen elpusztult. Tekintettel ennek a piacnak a mai rendkívüli viszonyok közötti különös jelentőségére, az újjáépítést haladéktalanul megkezdték. A zsibárus fülkéket főként maguk a bérlők állították helyre, az ószeres csarnok újjáépítése pedig az ügyosztály irányítása mellett kezdődött meg. A Hordójelző Hivatal a polgármesteri XVI. ügyosztályhoz került át, azonban az újjáépítés és a hitelesítéshez szükséges eszközök előteremtése az ügyosztály feladatát képezte. A kubikus szállás, mely az elmúlt időkben a Teleki-téren tanyázó kubikusoknak volt hivatva szerény, de olcsó hajlékot nyújtani, az ostrom alatt erősen megrongálódott. Ezt az Országos Földmunkás Szövetség vette bérbe és állította helyre. 105
