Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
A polgármesteri ügyosztályok 1945. évi tevékenysége
Először szét kellett szedni a kb. 1 km hosszúságú, sírkövekből, kocsikból, talyigákból, valamint egyéb tárgyakból összerakott és a németek által emelt barrikádokat. Az állásokat be kellett temetni á drótakadályokat lebontani és csak azután lehetett hozzákezdeni az aknák felrobbantásához és a halottak eltemetéséhez. A hosszú ideig tartó budai ostrom következtében a rendelkezésre álló kevés sírhelyszámot figyelembe véve, a Farkasréti temető előreláthatóan fél év alatt betelik. Bár a temető kibővítésére szükséges terület megszerzése folyamatban van, mégis a budai temetések zavartalan biztosítása érdekében, ismét meg kellett nyitni a Németvölgyi temetőt. Az Óbudai temető csak kis mértékben sérült meg. Helyreállítási költségekre az elmúlt esztendőben a Községi Temetkezési Intézet 135 millió pengőt, a balparti köztemetők 88 millió pengőt, a jobbparti temetők pedig 110 millió pengőt költöttek. Az ostrom után rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg működését a székesfővárosi Közegészségügyi Intézet. A közegészségügyi vizsgálatok végzésére s a járványveszély leküzdésére hivatott, rendkívül fontos intézmény még 1943. év nyarán légitámadások folytán kénytelen volt a jól felszerelt Gyáli-úti székházból az Eszterházy-utcai Egyetemi Közegészségtani Intézet és a Haller-utcai tüdőbeteggondozó intézet, valamint a Krisztina-téri iskola helyiségeibe áttelepülni. Az ostrom után az Intézet megkezdte a Gyáli-úti székház helyreállítási munkálatait. Az intézet székházának helyiségei ma már teljes egészükben használható állapotban vannak és az egyes osztályok ismét régi helyükön folytatják működésüket. Az intézeti vizsgálatok száma a rendes békeévek teljesítményét majdnem eléri. A rendkívüli viszonyok következtében az Intézet rendes tevékenységén kívül oltóanyagtermeléssel is foglalkozott, amit a békeévekben a székesfőváros részére is az Országos Közegészség- ügyi Intézet végzett. A székesfőváros egészséggondozó intézetei közül a tüdőbeteggondozó intézetek legnagyobb része is súlyos sérüléseket szenvedett az ostrom következtében. A helyreállításban az intézetek orvosi, védőnői, altiszti és takarítónői személyzete egyformán kivette részét. Bár az akkori súlyos közlekedési nehézségek és a leromlott testiállapotuk mellett nem volt könnyű dolog a város perifériáin elhelyezett intézetek megközelítése és a helyreállítási munkálatokkal járó nehéz testi munka végzése, mégis, aránylag igen rövid idő alatt sikerült annyira előrehaladni, hogy néhány héttel az ostrom befejezése után az intézeti munka újra kezdetét vette. A tüdőbeteggondozó intézetek működésére az elkövetkező időkben még az eddiginél is nagyobb szükség lesz. A t. b. c.-s megbetegedések, halálozások számának szaporodása a háború kísérő jelensége. A most véget ért háború, a küzdő csapatok elé állított emberfeletti követelményeivel, embertelen deportálásaival, az internáló táborokba zárt embertömegeivel, a gettók létesítésével, a hónapokon keresztül tartó pinceélettel és a még jelenleg is fennálló súlyos élelmezési és lakásviszonyokkal stb. merőben más és méreteiben sokkal nagyobb volt, mint az emberiség egész történelme folyamán eddig ismert háborúk. Természetes, hogy következményei is ennek megfelelően sokkal súlyosabbak lettek. Elsősorban várható ez a tuberkulózis terén, amelyről köztudomású, hogy éppen a fenti bajok függvénye. Az intézetek vizsgálatainak eddigi adataiból is következtetni lehet a fenyegető veszélyre. Az intézetnél vizsgálatra jelentkezettek száma az elmúltév folyamán állandóan növekedett és az év utolsó hónapjaiban az 1943. évben jelentkezők számának kétszeresét is meghaladta. A vizsgálatok eredménye szerint új jelentkezők közül több mint kétszer annyi fertőző gűmőkóros beteget találtak, mint az előző években. A tüdőbetegggondozó intézetekre tehát a közeljövőben a megelőzés terén igen nagy feladatok várnak. Ennek a feladatnak tervszerű leküzdésére fel kell készülni. A gondozóhálózatot a gondozó- intézettel még el nem látott kerületekben új intézetek felállítása útján kell kibővíteni, minden intézetet úgy felszerelés, mint személyzet tekintetében a szükségletnek megfelelően ki kell egészíteni. A gondozóintézetek mellé töltőállomásokat és kisebb megfigyelő, illetve elkülönítőosztályokat kell létesíteni. Ezeknek a terveknek megfelelőén az első megfigyelő-osztállyal kiegészített gondozó- intézetet á volt Gyöngyösi-úti szülő- és nőbeteggyógyászati osztály épületében rendezik be, amely épület az ostrom folyamán olyan sérüléseket szenvedett, hogy kórház céljára nem állítható helyre. A háború következtében a másik veszedelmes népbetegség, a fertőző nemibetegség pusztító ereje is megsokszorozódott. A nemibeteggondozó intézetek betegforgalma, minden nehézség ellenére is, elérte, sőt legtöbb intézetben meg is haladta az előző évek betegforgalmát. A betegek számának emelkedésére való tekintettel a nemibetegrendelések céljára a tüdőbeteggondozó intézeteket is igénybe veszik. E tekintetben a legnagyobb nehézséget a gyógyszerhiány okozza, amellyel kapcsolatban komoly segítséget csak a külföld támogatása útján remélhetünk. A Fertőtlenítő Intézet is rendkívül nehéz körülmények között kezdette meg a járványos betegségek megelőzésével kapcsolatban az intézetre hárult súlyos feladatok megoldását. A Váci úton lévő központi épület jelentős épületkárt szenvedett. Az Intézet összes szállítóeszközei és berendezési tárgyainak mintegy 90%-a azonban elveszett. Az intézet úgyszólván felszerelés nélkül kezdte meg az ostrom után működését. Az Intézet az általa összeállított mobil fertőtlenítő-gépek segítségével végigfertőtlenítette az összes szükségkórházakat, hajléktalanmenhelyeket, a nagykórházak jelentős részét, a népházakat, a gyermekotthonokat, a volt gettó túlzsúfolt házait és 94
