Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
A polgármesteri ügyosztályok 1945. évi tevékenysége
általában azokat a helyeket, ahol a tiszti orvosi jelentés szerint fertőző gócok keletkezése fenn állhatott. Az Intézet eljárást dolgozott ki a légytermőhelyek megsemmisítésére és ezzel sikerült is Budapestet a fenyegető légyveszélytől megmenteni. Pest és Buda közlekedésének megszakadása szükségessé tette, hogy Budán is gondoskodjanak megfelelő fertőtlenítő-állomás felállításáról. A Szent János-kórházban berendezett fertőtlenítőállomás a közlekedési nehézségek beálltakor azonnal megkezdte működését s a normál közlekedés helyreálltáig üzemben is maradt. Valamennyi székesfővárosi közkórház az ostrom következtében jelentős károkat szenvedett. Már az ostrom megkezdése előtt bombatámadások folytán használaton kívül volt az erősen megsérült Szent László fertőző kórház és az Eötvös Lóránd rádium- és röntgenintézet. A többi kórház is csökkentett ágyszámmal dolgozott már az 1944. évben, mert a fokozódó légitámadásra való tekintettel az akkori vezetőség jónak látta a kórházak és felszerelések egyrészét vidékre kihelyezni. Az 1944. év nyarán működő fővárosi kórházak voltak már az esztergommegyei Bélán, a somogy- megyei Lengyeltótin, Balatonboglár és Kéthely községekben, míg jelentős felszerelési tárgyakat Szőllősgyörökön raktároztak el. Az 1944. év őszén fasiszta kormányzat alatt rendeztek be egy kisebb kórházat a sopronmegyei Mihályin, ahová ezen a címen jelentős gyógyszermennyiséget, valamint élelmiszer- és fehérneműkészletet vitetett el a főváros odamenekült nyilas vezetősége, s ezzel megnehezítette az amúgy is — főleg az ostrom alatt — gyógyszer-, kötszer- és élelmiszerhiányban szenvedő közkórházak gyógyító munkáját. A közel 1500 ágyat magába foglaló Szent István-kórház súlyos sérüléseket szenvedett. Még 1944. év nyarán angolszász repülőtámadás következtében használhatatlanná vált az Eötvös Lóránd rádium- és röntgenintézet. A Szent Rókus központi közkórházat 12 repülőbomba és 123 különböző űrméretű tüzérségi belövés rongálta meg. A főépület szülészeti műtőszárnya, az udvarban lévő raktárépület, a kápolna és a plébániahivatal szárnyépülete szenvedte a legsúlyosabb károkat. Gyujtóbombáktól kiégett az I. emeleti II. sz. sebészeti osztályhoz tartozó kötszerraktár és a felette lévő fehérneműraktár. A Gyöngyösi-úti szülő- és nőbetegosztály, a bombatámadások következtében szintén használhatatlanná vált és szülészeti osztály visszaállítására nem alkalmas. Az épületben egészségház létesül. A Madarász-utcai csecsemő- és gyermekkórház átmenetileg a Fertőtlenítő Intézetben nyert elhelyezést, jelenleg 60 ággyal működik. A budai rész legnagyobb kórháza, a Szent János-kórház az ostrom alatt a harcok középpontjában volt. Az 1944. év karácsony napján az addig sértetlen kórházat német csapatok szállták meg és a legerélyesebb tiltakozás ellenére ott védelmi állásokat foglaltak el. Épületről-épületre folyt a harc, a kórház hadszíntérré vált. A kórház előtti térségben az arcvonal megmerevedett és 8 héten át tartott itt a harc. Ennek következménye volt, hogy a kórház törzsépülete teljesen leégett és majdnem minden épület megsérült. A Bécsi-úton lévő Szent Margit-kórház 2 bombát és több aknát kapott. A kitelepített kórházak közül a bélai kórház berendezése a háborús események következtében majdnem teljesen elveszett. Mihályi községben volt 40 ágyas kórház berendezésének csak egy része volt megmenthető. Lengyeltótiban megmaradt jórésze a nagy értéket képviselő műszaki anyagraktárnak, amelyet a nyár folyamán a fővárosba visszaszállítottak. A balatonboglári és kéthelyi kórházakból csak kevés felszerelési tárgyat sikerült Lengyeltótiba átmenteni. A kéthelyi anyagraktárban volt felszerelés ugyancsak a háborús cselekmények következtében veszett el a főváros számára. A szentendrei kórházat leszerelték és visszaszállították a fővárosba. Külön fejezetet érdemel még az Eötvös Lóránd rádium- és röngenintézet rádiumkészlete is. Még 1942. év nyarán a főváros akkori vezetősége szükségesnek tartotta az intézet úgynevezett ágyújához tartozó 3 gr-os rádiummennyiséget ólomcsomagolásban Veszprémben, a Nemzeti Bank pincéjében elhelyezni. 1944. év őszén az ügyosztály tisztviselői, sőt akkor még azon kívül álló személyek is mindent elkövettek, hogy ez a több mint 100.000 dollár értéket képviselő rádiummennyiség visszakerüljön a fővárosba és az itteni ú. n. légó (Szikla) kórházban akarták azt biztonságos helyen befalazni. Ez a kísérlet azonban főként a nyilas kormányzat által a közkórházak élére állított központi igazgató ellenzésén meghiúsult, aki még menekülése előtt gondoskodott arról, hogy személyes közbenjöttével az értékes rádiummennyiség az elmenekültek törzsszállására, Mihályiba kerüljön. 1945. május havában bizottság szállt ki Mihályi községbe, ahol megállapították hogy a rádiumot a volt központi igazgató az akkori polgármester kocsiján a községházáról továbbvitte Németországba. A fővárosi elhurcolt javak felkutatására az amerikaiak által megszállott övezetbe kiutazott bizottság megállapította, hogy a rádium továbbszállítás céljából egy tehergépkocsira került, amely repülő-mélytámadás következtében kigyulladt és elégett. Az amerikai katonai hatóságok a dologról tudomást szerezve, a gépkocsi roncsai alól a rádiumot elszállították és biztonságba helyezték. A nagy költséggel létesített légoltalmi sziklakórház működését megszüntették és a berendezési tárgyakat a Szent János-kórház vette át. A helyiségeket pedig a »Virus« oltóanyag rt-nak adták bérbe szérumtermelés céljára. 95
