Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)

A polgármesteri ügyosztályok 1945. évi tevékenysége

a csarnokok teljes befogadóképességgel állanak az árusok, illetve a vásárlóközönség rendelkezésére. A Nagyvásártelep 1945. május hó 7-én nyílt meg újból. Az árusokat a vásártelepen — miután a Nagyvásártelep rendkívül súlyos károkat szenvedett — a Vásárcsarnok előtti szabad téren kellett elhelyezni. A Sertésközvágóhidat 1945. január 11-én, a Szarvasmarhaközvágóhidat pedig január 13-án szabadították fel az orosz csapatok. Január 25-e után mind a két vágóhídon megindult a romeltakarítás, a lóhullák, romlott belsőrészek és csontok elföldelése. Ezzel egyidejűleg meg­kezdődött a helyreállítás munkája is. A közvágóhidakat az elmúlt évben jórészt orosz katonai hatóságok vették igénybe. A háborús cselekmények következtében erősen megcsappant állat- állomány és ennek folyományaként elrendelt vágási tilalom folytán az állatvásárokra — a lóvásárt kivéve — felhajtás nem volt. Az Állategészségügyi Telep az ostrom következtében súlyos károkat szenvedett. A rom­eltakarítási és helyreállítási munkálatok hosszabb időt vettek igénybe és csak az év második felében tudta kifejteni a telep rendeltetésszérű működését. A Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet az ostrom után január havában nehéz körül­mények között kezdte meg újra működését és csak az év második felében terjeszthette ki ellenőrző tevékenységét az élelmiszerforgalom minden vonalára. Az ostrom az Élelmiszerjegy-Kózpont jegyfiókjainak működését egészen megbénította. A Lajos-utcai központ és a jegyfiókok nagyrésze elpusztult. Február havában kezdetét vette a központ újjászervezése. Az Élelmiszerjegy-Központ újabb székhelye először az Izabella-utcai, később pedig a Lónyay-utcai iskola lett. A közélelmezési üzemek közül a legnagyobb károsodás a Községi Lóhúsüzemet érte. Az üzem a vágási tilalom következtében hivatásszerű működésének nem tudott eleget tenni, ezért egyrészt bekapcsolódott a jegyre kiszolgáltatandó élelmiszerek kiosztásába, másrészt az úgynevezett szabadkereskedelmi cikkek eladásával folytat önálló tevékenységet. Jelenleg az orosz katonai alakulatok részére dolgoz fel húsárut. A Községi Élelmiszerárusító Üzemet az ostrom után az orosz katonaság szállta meg, de már január 29-én megengedték, hogy a romeltakarítási és helyreállítási munkálatok megkezdődhessenek Az árusítás 12 fióküzlet megnyitásával még február havában megkezdődött. Az üzletek helyre- állítása ezután fokozott erővel folytatódott, úgyhogy az év végén már 83 fióküzlet működött. Az üzem a közellátási kormánybiztosság összes raktárainak kezelését is végezte. Egyébként a kormánybiztosság kereskedelmi tisztviselőinek javarésze kezdettől fogva az üzem alkalmazot­taiból került ki. Emiatt később az üzem saját adminisztrációjában is átmeneti nehézségek mutat­koztak. Az üzem az Elhagyott Javak Kormánybiztosságától átvette a Meinl Rt. és a Suppán vállalatokat. Az üzem az ostrom után a munka megindulásakor 80 alkalmazottat foglalkoztatott, míg jelenleg az alkalmazottak száma 1250. A Községi Kenyérgyárat a felszabadulás után az orosz katonaság vette igénybe és csak június hó 27-én adta át a fővárosnak. Az év második felében tehát teljes mértékben szolgálhatta a polgári lakosság kenyérszükségletének kielégítését és a főváros kenyérellátásának döntő ténye­zője lett. Augusztus 21-én az óbudai fióktelep is megnyílt, a budai oldal kenyérellátásának elő­segítésére. A két üzem napi átlagtermelése 8—10 v. kenyér, amely Budapest szükségletének jelentős részét fedezi. A Magyar Sertéshízlaló és Húsipari rt. nagytétényi telepét az orosz hadsereg január 1-én igénybevette. Az igénybevétel július havában részlegesen, szeptember hó közepén pedig véglegesen megszűnt. A sertéshizlaldát jóvátételi hizlalások lebonyolításával bízta meg a közellátásügyi minisztérium. Az ipari közellátási ügyosztály működéséről. A nagymértékben • leromlott és a nagy áru­hiányban szenvedő gazdasági helyzetre tekintettel felterjesztésekben kérték a kormányhatóságot, zárolja a közszükségleti cikkeket és azokban csak kötött forgalmat engedélyezzen. Sajnos, ilyen értelemben vett rendszeres ellátást eddig csak petróleummal és gyufával lehetett megvalósítani, mert a kormányhatóság az ehhez szükséges árumennyiséget ezekben tudta biztosítani. Számtalan esetben felhívták úgy a Közellátási-, mint az Iparügyi Miniszter figyelmét arra a szomorú tényre, hogy amíg a kirakatok zsúfolásig tömve vannak úgy pipere-, mint mosószappannal, — a dolgozók által megfizethetetlen áron, — addig a hatóságok még a csecsemők részére sem biztosították a legminimálisabb szappanmennyiséget, nem is beszélve a kórházak szükségleteiről. Midőn a főváros vezetősége látta, hogy a felsőbb hatóságok részéről semmiféle segítségben nem részesülhet, a légitámadások következtében megrongált fővárosi szappanüzemet rendbehozta és saját erejéből minden segítés nélkül a meglévő, valamint vásárolt nyeisanyagok felhasználásával október hótól kezdve a fővárosi kórházakat és orvosi rendelőintézeteket szappannal szervezetten ellátja. Sőt, 1946. január első felében minden 1945. évben született csecsemő részére fejenként 10 dg babyszappant oszt, amelyet szintén a saját erejéből állított elő. Az elkövetkező hónapokban még komolyabb javulást remélnek elérni azzal, hogy a budapesti malmokban őrlésre kerülőjtengeri- csírát bérmunkában olajjá feldolgoztatják és az így nyert olaj azon részéből, amely emberi táp­lálkozásra alkalmatlan, szappant készítenek saját műhelyükben. Az így nyert olaj havonként legalább 1 vagonra becsülhető. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom