Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
II. Épitésügyi Szabályzat - az építkezések előmozdítása
43 zés foganatosítását, a megkezdettnek abbahagyása pedig teljes vagyoni romlását idézhette elő. E körülmény azonban a rendkívüli viszonyok közt csak akkor igényelhetett méltánylást, ha az építkezés végrehajtása egyébként az Építésügyi Szabályzat rendelkezéseinek betartásával történt. Az e természetű szabályellenességek kiküszöbölhetése végett behoztuk az építési engedély kiadásánál a gyorsító eljárást. Ennek alapján a székesfővárosi tanács III. ügyosztályának vezetője, ha az építkezés engedélyezésére valamely gátló körülmény nem forog fenn, a helyhatósági építési engedély kiadása előtt az építtetőnek építési igazolványt adhat ki, amely az építtetőt az építkezésnek megkezdésére s az alap- és pincefalak felépítésére jogosítja. Ezenkívül az előzetes elbírálásunkat igénylő építési ügyekben az Építésügyi Szabályzat 38. §-ának módosításával azt a könnyítést hoztuk be, hogy az ily ügyeket a székesfőváros még a határozathozatal előtt juttassa hozzánk. Azok a szabályellenes építkezések azonban, amelyek az Építésügyi Szabályzat rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával, a közegészség, közbiztonság és tűzbiztonság érdekeinek sérelmével történtek és célzatuk a jogtalan nyerészkedés lehetőségének elérése volt, a jogrend és a város- fejlesztés közérdekében az építésrendőri hatóság részéről a szigorú intézkedést mellőzhetetlenné tették. Sajnos e kirívó esetek megtorlására Építésügyi Szabályzatunkban a renitens építtető, vagy végrehajtó szakértővel szemben nem volt más meg- torlási lehetőség, mint a pénzbírság alkalmazása. A lebontást elrendelő véghatározat érvényesítésére nem volt hatékony rendelkezés. A kiszabható legmagasabb pénzbírsággal a szabályellenességre hajló végrehajtó szakértők pedig már eleve számoltak, bekalkulálták azt a költségvetésbe. Ennek a vállalkozási eljárásnak a meghonosítása természetszerűen nemcsak közrendészeti, de etikai szempontból sem volt megengedhető. A súlyosabb esetek legtöbbjénél a szabályellenességek a végrehajtó szakértők ténykedésére vezethetők vissza, akikkel szemben a jóhiszeműnek bizonyult építtetők káruk megtérítésére viszont nem is számíthattak, mert arra szakértőjük nem is volt képes. Az Építésügyi Szabályzatnak a szabályellenességek megtorlására vonatkozó rendelkezéseit olykép iparkodtunk módosítani, hogy az egyrészt a szabályellenességet elkövetőre valóban megtorlás legyen, a hatóságnak megadja a szabályszerű állapot visszaállítása iránt tett intézkedések végrehajtására a biztos alapot, s másrészt hatékony eszköze legyen a szabályellenesség megelőzésére irányuló törekvésünknek is. Ugyanis, ha a megtorlás oly mérvű lehet, hogy az a szabályellenesség mérvével arányos, úgy ez alkalmas intézkedés a szabályellenességre hajlóknál is a törvényes rendelkezések betartására. És ez főleg a végrehajtó szakértővel szemben fontos, mert az ő ténykedése nélkül építésrendőri szabályellenesség el nem követhető és ezért mellőzhetetlen az is, hogy őt szabályellenes ténykedéséért az építtetővel szemben is anyagi felelősség terhelje. A fentelőadott célzattal azért az Építésügyi Szabályzatban két rendelkezést vettünk fel. 6*
