Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
II. Épitésügyi Szabályzat - az építkezések előmozdítása
44 Társasház-tulajdon. Az egyik a szabályellenes építkezés hatósági lebontására és átalakítására (a szabályszerű állapot visszaállítása) szükséges költség biztosítása, a másik a folyamatos bírságolás, amely naponkint, hetenkint vagy hóna- ponkint való ismétlődéssel állapíttatik meg arra az időre, ameddig a marasztalt a rendelkezésnek eleget nem tesz. Az építkezés terén a rend és a szabályok uralmának biztosítására mindenesetre hatékonyabb eszköznek bizonyulna, ha az elöljáróság részéről az ellenőrzés szigorúbb lehetne. Ez azonban csak akkor érhető el, ha az elöljáróságok mérnöki személyzetének létszáma lényegesen felemeltetnék; a mai kis létszám azt teljesíteni nem tudja. A szabályellenességek megelőzésére igen hatékony eszköznek bizonyulna, ha a mérnöki kamara választmánya a neki tudomására adott vagy jutott súlyosabb esetekben az ezeket elkövető szakemberek fegyelmi vétséget képező ténykedése felett szigorúan, végső esetben az építési gyakorlat eltiltásával ítélkeznék. A kérdés végleges igazi megoldása azonban csak akkor következhatik be, ha Budapest minden lakosának szívében élni fog az a nemes kötelességérzet, ami a városi polgár fogalmának belső tartalmat és jelentőséget ad. Mert az igazi erő, amely minden téren a rendet a legteljesebben biztosíthatja, a városa közérdekét átérző, azzal törődő és azért küzdő polgár szívében élő áldozatkész szeretet. Ez egy széleskörű autonómiával rendelkező város polgárságától el is várható . Azok közül az előterjesztéseink közül, amelyekkel a lakásínség enyhítése és a lakásépítés előmozdítása érdekében a magas kormányhoz fordultunk, megemlékezni kívánunk az 1923. március 20-án tartott ülésünkből a miniszterelnök úrhoz tett felterjesztésünkről, amelyben rámutattunk jogrendszerünk terén olyan szabályozásnak a szükségességére, amely megítélésünk szerint hozzájárulni alkalmas a lakásépítés lehetőségeihez és előmozdításához. Előterjesztésünk arra irányult, hogy egyfelől az építményi jog intézménye (idegen telken épület emelése), másfelől a házrészre vonatkozó önálló tulajdon intézménye törvényhozási úton — külön törvénnyel — rendszeresíttessék és szabályoztassék. Kifejtettük, hogy a tapasztalat szerint a magántőkéből történő lakástermelés túnyomó részben csak saját használatra szánt lakás létesítésére irányul, bérbeadás céljára ellenben csak elenyészően csekély arányban. A csupán egy lakást tartalmazó ház építése azonban a legdrágább, aránylag a legnagyobb tőkebefektetést igényli és a legkisebb tőkejövedelmezést adja; s mentői több emeletsorral épül a ház, bizonyos mértékig és bizonyos arányban aszerint kevesbedik az építési tőke. Ez vezetett arra, hogy olyanok, akiknek nincs elegendő tőkéjük egylakásos önálló ház építésére, vagy az aránytalanul nagy költség miatt nem akarnak ilyet építeni, ellenben tudnak akkora tőkét áldozni, amelyet egy nagyobb házban egy lakásnak építési költsége igényel, összeálljanak közösen egy nagyobb háznak mégis jutányosabb építésére. Figyelembe kell venni azt is, hogy egylaká- sos ház építésére a város nem akármelyik területe alkalmas; mert a szabadon álló (villaszerű) építkezésre előírt területen nagyobb telket ke'l szerezni, ami fokozza a költséget; a zártsorú, belsőbb részeken pedig
