Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XII. Személyi ügyek
107 pozánsabb keretek között, a Kir. József Műegyetem aulájából. A nagy halott végtisztességén Budapest egész magyarsága képviseltette magát. Megjelent József királyi herceg ő Fensége, a magyar királyi kormány képviseletében dr. gróf Klebelsberg Kunó, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a műegyetem tanácsa, tanári kara és ifjúsága; résztvettek a székesfőváros törvényhatósága és tanácsa, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és tisztviselői kara, továbbá a Magyar Mérnök és Építész Egylet, a Magyar Mérnöki Kamara, melynek az elhunyt tudvalévőén első elnöke volt, az Országos Középítési Tanács, a csepeli kikötőépítő Kormánybiztosság és a többi különböző szaktestületek képviselői. A ravatalt sok száz koszorú borította, amelyek között ott volt gróf Bethlen István, magyar királyi miniszterelnökünk koszorúja is. A ravatalnál dr. Czabalay Kálmán elnökhelyettesünk a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és tisztviselői kara nevében a következő beszéddel búcsúzott el Zielinski Szilárdtól: „A mélységes fájdalom súlyos terhével szivünkben, állunk ravatalod előtt. Munkatársaid, akiknek vezérük voltál. Szörnyű a tudat, hogy az alkotó agy elpihent, a szem lelkesítő tüze kialudt, a dolgos kéz merev. Annak, aki a nyugalmat nem állta, pihenni kell. Érezte erejét, érezte tehetségét, érezte szívében az alkotó lángot és felkívánta használni Hazája naggyátételére. És betegen is, bírta a munkát erős akarattal, kitartással; terhét nem mérlegelte. Mert amikor a Nemzet a reászakadó szomorú időben minden hű fiától egész munkát kíván, Ő nem pihenhet. Nem is gondolt arra, hogy ő, aki egész életét a munkában töltötte, a munkától gyöngülhet. Mint Széchenyi lelkes híve, tudta a város fejlesztésének a nemzetre való országos jelentőségét s örömmel vállalta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöki állásával járó súlyos terheket. Sokat alkotott. Elhúnyta pótolhatatlan vesztesség a Fővárosi Közmunkák Tanácsára, a székesfővárosra és az egész nemzetre. Egyéniség, fogalom volt. Remek alkotásai emlékének örök hirdetői lesznek. A hosszú, gondterhes idők munkássága összeforrasztott minket. Ha teste el is vált tőlünk, szíve, lelke velünk marad és erőt ad nekünk. Emlékedet az általad kitűzött céltudatos munka akaraterős folytatásában kívánjuk fenntartani. Az örök pihenőre tért fáradt testednek szeretett fővárosod kegyelete díszsírhelyet adott. Fáradt testedet az édes anyaföld fogadja, lelked szikráját — hagyd nemzetedre! Isten veled dr. Zielinski Szilárd, nagy elnökünk, szeretett vezérünk, jó barátunk.” Tanácsunk tagjai sorából elhalálozás folytán elvesztettük Rózsavölgyi Gyula ny. székesfővárosi alpolgármestert, Hartig Sándor mérnök, ny. h. államtitkárt, dr. Vázsonyi Vilmos v. b. t. t., volt minisztert, dr. Hausz- mann Alajos ny. műegyetemi tanárt, az európai hírű műépítészt és a székesfővárosi tanács egyik képviselőjét: Fock Ede mérnök,-székesfővárosi 14*
