Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - III. Épitésügyi szabályzat

32

azonban az élet felődő igényeit kielégitően nem szolgálhatták) És bár ezekkel az előzményekkel már meglehetősen egyengetve volt az ut arra, hogy a közönség számára könnyen hozzáférhető pragmatikus szabályzat vessen véget annak a bizonytalan és hátrányos helyzetnek, melyben az építkezés nagyfontosságu és a technika fejlődésével mind szövevényesebbé váló ügyének hatósági intézése jórészt csak szokásjogi alapra támaszkodhatott, — előbb ráég egy váratlan akadállyal^kellett megküzdeni. Vitássá vált ugyanis a kérdés, vájjon az építkezés ügyének szabályozása a székesfőváros területén a törvényhatóságot, vagy a közmunkák tanácsát illeti-e? Miután felfogását mind a két hatóság tüzetesen kifejtette, az illetékességet a belügyminister ur 1892. február 6-án. 87.188/1891. sz. a. kelt rendeletével a fővárosi közmunkák tanácsá javára döntötte eh)A döntést nyomon serény munka követte, azzal az igyekezettel, hogy az időközben nagy lendületet vett építkezésekbe rendszert vigyünk be az egész vonalonTA székesfőváros hatóságának bevonásával folyt előkészítés eredménye lett, hogy^udapest első rendszeres „Építésügyi szabályzatát“ 1893-ban tényleg megalkot!^ és 1894. január 1-én életbe léptettek-. )

Minden gondosság ^mellett, melyet a szabályzat alkotásánál kifejteni iparkodtunk, csakhamar, alig ^gy évtized leforgása alatt bekövetkezett az az állapot, hogy az élet a szabályzatot túlszárnyalta. Az építés technikája ismét nagy változáson ment keresztül; a czélszerü újítások egész sora kívánt érvényesülni, még pedig azoknak az újabb szükségleteknek ellenállhatatlan erejével, melyek a gazdasági és kulturális élet szüntelen fejlődéséből fakadtak és mindez kapcsolatosan azzal az örvendetes uj helyzettel, melyet székesfővárosunknak aránylag rövid idő alatt minden várakozáson felül, meglepetésszerűen történt nagyvárosi kialakulása teremtett, átalakító befolyással volt a főváros általános rendezése felől előbb táplált felfogásra is.

A törvényhozás többsége megadta a módot arra, hogy a fővárosi közmun- •kák )tanácsjfi.az 1894-diki építésügy Árszabály zat legégetőbb hiányait az 1870 : X. t.-cz. 22. §-a alapján részlegesen orvosolhassa/

Az ebből eredő kötelességnek iparkodott a tanács megfelelni addig is, amig az egész anyagot szervesen felölelő uj szabályzat készülhetett, sőt a két feladatot czélszerüen kapcsolta össze abban, hogy midőn egyfelől a korszerű nézetek érvényesülésére az utat megnyitotta, másfelől (az építésügyi szabályzat revíziójának s párhuzamosan a legsürgősebb kérdések előzetes megoldásának megvitatására és előkészítésére már (T904. év őszén oly bizottságot szervezett, melybe az illetékes hatósági tényezőkön túl azok a társadalmi szakkörök is bevonattak, amelyek az építkezés ügyével hivatásszerűen foglalkoznak^

Nevezetesen részt vettek a bizottság tanácskozásaiban:

I. a fővárosi közmunkák tanácsa részéről Garancsy Mihály előadó, utóbb alelnök, mint egyúttal a bizottság elnöke, Freund Vilmos műépítész, Hartig Sándor min. tanácsos, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár, báró Müller Kálmán dr. egyet, tanár, igazgató-főorvos, Quittner Zsigmond műépítész, dr. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár, tanácstagok és Bakos Sándor min. tanácsos, a műszaki osztály főnöke;

II. a székesfőváros közönsége részéről Kun Gyula tanácsnok, Heuffel Adolf középitési igazgató, dr. Magyarevits Mladén tiszti főorvos, dr. Szabó Sándor tiszti főorvos helyettes, Fülepp Kálmán tiszti főügyész, utóbb főpolgármesterré választása folytán helyébe dr. Melha Kálmán tiszti főügyész, Alkér Emil tiszti ügyész, dr. Zuna Béla t. ügyész, Kauser János műépítész, törvhat. biz. tag, Eckermann Ede min. tanácsos, törvhat. biz. tag, Wellisch Alfréd műépítész, törvhat. biz. tag,