Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - XII. Vegyesek
126 Azt a másik követelményt, hogy a budai uj hídfő megoldásának módozatánál az átmenet a környezetbe esztétikai szempontból fokozatos legyen, a terv első sorban a felső rakpart egy részének újjáépítésével juttatja kifejezésre.' Az itt tervezett megoldás szerint a monumentális lépcsőket követőleg jobbra és balra két erőteljes, Clark stílusában épített lábazatra helyezett kandeláber között a fal nemesebb anyagból lenne építendő, mint a mai felsőrakparti fal. E támfalak vége és a hídfő között, mind a két oldalon egy-egy 10 méter széles monumentális lépcső épülne, miáltal az oroszlánszobrok mai, gyönyörű lábazatai a jövőben még inkább érvényesülhetnek. Erre a széles lépcsőzetre a közvetlen környezet monumentálitása folytán szépészeti szempontból okvetlen szükség van. A mai szárnyfalak az oroszlánszobrok és a vámházikók között megszűnnek, lebontásuk azonban nem szükséges. Lebontandók csupán a klasszikus méretű és alakú mellvédek s legfeljebb még a legfelsőbb párkánysor, mig az alatta fekvő részek az elhajló uj szárnyfalak homlokzatával egyszerűen elboritandók úgy, hogy sem uj támfalak építésére, sem a régiek költséges lebontására, vagy átalakítására szükség nem lesz. Az uj, alacsony szárnyfalak enyhébb tagozattal készülnének, mintáz oroszlánszobrok mai lábazatai, de nemes anyagból, nagy és egyszerű vonásokkal. A felső rakpaiti ól két oldalt a házak mellett felvezető, 6 méter széles fel— jáió lépcsőnek külső támfala, amely folytatásában csatlakozik a villamos vasúti alagút terraszát szegélyező támfalakhoz, egy fokozattal könnyebb fal jellegét fogja mutatni, mint az imént leirt szárnyfalak, jeléül annak, hogy már nem a szárnyfal tartozéka, hanem csupán a környezet archotektonikus alakítására szolgál. E köny- nyebb fal megtűri az ablakokkal való áttörést is, mert ezzel még inkább kifejezésre jut fentemlitett jellege. A villamos vasúti alagút bejáróinak az építményen semmiféle architekto- nikus fontosságot tulajdonítani nem lehet; ezért azok csupán mint szükségparancsolta nyílások a legegyszerűbben ékelődnek be a tervezett falazatokba. Alárendelt jellegüket fejezi ki már az is, hogy nem centrikusán, hanem laterálisán vannak elhelyezve. A falazatom és a monumentális lépcsők architektonikus befejezéséhez tartoznak a felső Dunapartnál a már említett lábazatokra elhelyezendő, továbbá a kétoldali tei i ászt befejező lábazaton, a vámházikók homlokvonalában elhelyezendő régi kandeláberek, melyeket Clark Adám tervezett, s amelyek még mindig jó karban vannak. A terv a parti csatlakozásban, a terraszok vonalvezetésében, az alaprajzi és homlokzati megoldásban kerül minden elaprózást; a vonalakat egyszerűen, világosan és tisztán vezeti, hogy az uj létesítmények a Lánczhid meglevő architektúrájával, a Clark Adám által oly szerencsésen alkalmazott anglikán-empire stílussal, esztétikailag nyugodt összhangba jussanak. A villamos vasút vezetése a régi viszonyok között csak a legszárazabb műszaki megoldásra szorítkozott; a terv ennek az erőltetett megoldásnak a lejtő két oldalán levő dísztelen támfalakkal sivárrá tett képét megváltoztatja és a vasúti lejáró beilleszkedését természetessé teszi azzal, hogy a lejtőt támfalak helyett rézsüvei, gyepesített felületekkel csatlakoztatja a felső rakpart szintjéhez és a lejtőt természetes hajlással ékeli be a falakba is. Rendezi a terv a hídfő előtt alakuló térnek, valamint az utczacsatlakozások- nak fekszinét is; nevezetesen megemeli a tér közepét és ezzel az alagút felé haladó s 18 méterre szélesedő forgalmas útnak mostani emelkedését csökkenti. A tér szintjének felemelése maga után vonja a vámházikók felemelését is.
