Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1906, 1907, 1908 (Budapest, 1907, 1908, 1909)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1908 - III. Útépités
- 16 Itt is az eredmény az volt, hogy a merőleges sorú kövezet erősebb mértékben romlott, mint a ferde sorú kövezet. Ezért azután, a merőleges sorú kövezéseket beszüntették és az előforduló javítások alkalmával ferde- soruakká átalakították, úgy, hogy ezidőszerint merőleges sorokkal csakis a vágányok szalagszerü területeit és azokat az átjárókat kövezik ki, melyek az utczakereszteződésekben a találkozó úttestek csatlakoztatására szolgálnak. Az előadottakkal megegyező tapasztalatokról számolnak be, a Magyar Mérnök és Építész Egylet „Közlöny“-ének 1895. évi, valamint „Heti Értesítő“-jének 1898., 1899. és 1905. évi füzeteiben a kövezetek terén felmerülő kérdésekről megjelent közlemények. A budapesti tapasztalatok szerint a merőleges sorú kövezeteknek a kocsijárattal egyirányú hézagait a nálunk elterjedt keskeny, mintegy 5 cm. széles keréktalpu kocsik hamarosan kimélyitik, az egyes kövek itteni éleit lekoptatják, úgy hogy az egyes kövek hengeralakuakká lesznek, a mint az a Kertész-utczában, a Dob-utczai aszfalthoz csatlakozó, mintegy 10 m. hosszúságban még meglevő, merőleges sorú gránit kövezeten is látható. A ferdesoru kövezet hézagainál ez nem egyhamar fordul elő, mert a kocsijárat iránya azokat 45° szög alatt metszi úgy, hogy a kerék talpa azokba rendes körülmények között egyáltalán nem hatolhat bele. Ugyanez történik a merőleges, de keskenysoru kövezeteknél is, a hol a kerék talpa hosszabb vonalban érinti a burkolatot, mint a milyen az alája kerülő hézag vonala, úgy hogy a kerék nyomását a hézag előtti és a hézag mögötti kötőkövek fogják föl. A műszaki osztály véleménye szerint tehát a merőleges, de kisebb méretű koczkákból készült, keskeny- sorú kövezet, merőleges sorokban előállítva époly tartós, mint a ferdesoru, akár keskeny, akár széles kövezet, mig a nálunk elterjedt nagyobb méretű kövekből készült merőleges sorú kövezet a már előadott okokból kevésbbé tartós. Budapesten hosszú időn át csupán a belső körútnak és még egykét utczának volt gránitkocsiútja; csakis az Andrássy-útnak és a Fiirdő- utczának faburkolatu kocsiútja, végül csupán a Kossuth Lajos-, a Váczi- és a Dorottya-utczáknak volt aszfaltkocsiútja, mig a többi utczákat általában trachit koczka és termés kövezettel burkolták. A trachit burkolatok azonban oly gyors romlásnak indultak, hogy csakis sűrű javításokkal lehetett azokat ideig-óráig tűrhető állapotban fönntartani. Az ezzel járó nagy költségek miatt sok utczában a kövezetét nem is győzték eléggé jó karban tartani s ekkor terjedt el az az indokolt meggyőződés, hogy a budapesti kövezet rossz. Az utolsó 10 év alatt azonban, a mióta az új bazalt bányákat megnyitották, a 1848/18 cm. — 18/18/27 cm. méretű bazalt koczkákkal, a
