Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1906, 1907, 1908 (Budapest, 1907, 1908, 1909)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1907 - XI. Vegyesek
89 Bizonyságul szolgál ehhez a 7. §. folytatólagos szövege, mely szerint az alap „eggéb beruházásokra“ is alkottatik, „melyekre még szükség lesz, hogy Budapest mint főváros az ország igényeinek megfelelhessen.“ Ebből azt következtetni, hogy az érintett szempontból szükséges összes beruházásoknak a tóvárosi pénzalapból kell kikerülni: lehetetlenségre vezetne Már pedig a vállalatok fentartására és a beruházásokra vonatkozó fentebbi idézetek a fővárosi pénzalap terhére levonható következtetések szempontjából elvileg teljesen egyenértékűek és igy egyformán alkalmatlanok arra, hogy a fővárosi pénzalap feladatainak tüzetes meghatározására önmagukban biztos alapul szolgálhassanak. A kérdés tehát rászorult arra, hogy a törvény további intézkedéseinek világitásába helyezzük. A 25. §. szerint a fővárosi pénzalapnak az a rendeltetése, hogy a közmunkák tanácsának, feladatai ellátásához, az anyagi eszközöket szolgáltassa. Ez a viszony az alap és a tanács között, másfelől pedig a 27. §-ban kimondott számadási kötelezettség kizárja, hogy az alapról a közmunkák tanácsán kivül álló tényező rendelkezhessék és viszont kizárja, hogy az alapot oly czólra forditsuk, melyet a törvény e tanács feladatául ki nem tűzött. A sorsolási kölcsönből létesitendő vállalatok a törvény 3. §-ának a) b) c) és d) pontjaiban vannak felsorolva, és ezekközül csak a d) pontban említett vállalatokat utalja a 10 §. hivatásunk körébe. Csupán ezekre vonatkozik a fen- tartás, melyről a 7. §. szól; a kérdéses két §. egybevetéséből kiderülvén az is, hogy a 10. §. hivatkozása a 7. §-ban érintett további teendőkre, szembe van állitva a vállalatokkal és a 7. § ban emlitett beruházásokra vonatkozik. Kétségtelen ezek folytán, hogy a fővárosi pénzalapnak és illetőleg a közmunkák tanácsának a törvény 3. §-ában felsorolt vállalatokkal ez idő szerint nincs más kapcsolata, mint az, hogy a d) pont szerint bizonyos közlekedési fővonalak — mintegy államútak a községi utak nagy hálózatában — egyenesen a sorsolási kölcsönből és nem a 7. és 8 §. szerint alkotott fővárosi pénzalapból voltak létesítendők. Ezen útak emlitett jellegének elismeréséből következett okszerűen a fentartásról való gondoskodás, mivel, ha az államnak szüksége volt azon útak létesítésére, fentartásukat sem utalhatta községre. És ez az a fentartás, mely a fővárosi pénzalap terhére a törvény 7. §-a alapján elvileg, nevezetesen az Andrássy-útra vonatkozólag felmerülhetett volna, miután ez az útvonal az 1870. LX. t.-cz. tanúsága szerint csakugyan a sorsolási kölcsönből létesült. Hogy azonban a sorsolási kölcsönből létesített többi vállalatoknak, tehát hidaknak, a dunaszabályozás műveletének vagy a rakpartoknak fen- tartása a fővárosi pénzalap feladatának lenne minősíthető: hiányzik hozzá a törvényes alap. És ez az értelmezése a törvénynek nem uj, nem is tőlünk ered. Találkozunk vele már a törvény alkotását kezdeményező kormánynál, mely 12