Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904 - VII. Csatornázás
- 46 A szivattyútelep gépészeti berendezésére mértékadó volt az a körülmény, hogy a csatorna szennyvize +3,0 m. magasságot meg ne haladja, tehát +7.0 méterre felvett legmagasabb Dunavizállásnál 269 másodpercz liter szennyviz kiemelésére mint maximum 20 lóerő szükséges. A csapadékvizeknek megtorlódása -f4.0 m. magasságig megengedhető lévén, +7.0 méteres vízállásnál az összes szenny és csapadékvizek (5443 mp. 1.) felemelésére a telep maximális erőkifejtéseként 300 lóerő szükséges. A külöm böző üzemrendszerekkel végzett részletes számítások alapján a tervezet a gépberendezésre két alternatívát mutat be: az egyik megoldás gőzüzemre vonatkozik 3 gőzgéppel (5 — 25 HP., 25—75 HP., 100—200 HP.) 6 kör- szivattyuval (450 mm. átm., 200—300 n, 450 m átm. 300—400 n, 900 átm. 100—220 n) 3 gőzkazánnal és gáz«enerátor tü/eléssel, a másik megoldás villamos üzemre vonatkozik 4 db. elektromotorral (210 HP, 120 HP és 2 drb 40 HP) és 6 db. körszivattyuval. A szivattyútelepen a gép és kazánház előtt helyeztetik el az iszapfogó lejáró aknával és iszapfolyósóval, a gépház után a zsilipház. A tervezet végrehajtási költsége gőzüzem elfogadása esetén 1473900 koronával, villamos üzem esetén 1 481400 koronával irányoztatott elő és a két üzem közötti választás a megtartandó árlejtés eredményétől tétetett függővé. A fentiekben ismertetett tervezethez a szennyvizeknek a Duna sodrába vezetésére és a főgyűjtő-hálózat öblítésére vonatkozó és pótlólag teljesíthető kikötésekkel hozzájárultunk’de azt a belügyminister úr 1904. évi augusztus hó 17-érői kelt 78030 sz. a. kelt leiratával nem hagyta jóvá azok miatt az észrevételek és kifogások miatt, a melyek a tervezet ellen az országos vízügyi igazgatóság részéről felmerültek. Az országos vízügyi igazgatóság elutasító véleményéből kiemeljük mint annak legfontosabb részét a következőket: Minden folyómenti városnak oda kell törekednie, hogy a különböző városrészekben összegyülemlő szenny es vizek egy lehetőleg a folyó mentén végig vonuló főgyűjtő segítségével felfogatván, csak a város alatt torkol- tassanak a folyóba és igy a folyónak a városon belül való beszennyezése megakadályoztassék. Ezt az elvet a székesfőváros a balparti részeken kevés kivétellel már keresztül vitte, illetve annak keresztül vitele jelenleg is folyamatban van. A jobbparti városrészekben ez nincsen igy, amennyiben a régi csatornázás számos kitorkolása a város lakott területén belül ontja a szennyes vizet a Dunába, miáltal a folyót a város belsejében saját lakosainak szennyével fertőzi. Most, midőn a jobbparti városrészek csatornázása időszerűvé válik a főváros a helyett, hogy egy az egész jobbpartra kiterjedő általános tervben a fenti elv alapján igyekeznék a kérdést megoldani, a legaktuálisabb ó-budai csatornázást mint különálló részt az egészből kiszakítva, a város belsejében egy újabb kitorkolás és állandó szivattyú- telep létesítését tervezi. Habár előrelátható, hogy a végleges megoldásnál az ó-budai részeken összegyülemlő hegyi és záporvizeket nem lesz czélszerü az egész ó-budai part mentén a Lágymányosig végig vezetni, és ezen nagy csapadékvizeket szükséges lesz a Császárfürdő felett a dunába torkoltatni, de nem igy van ez a szennyesvizekkel, a melyekre okvetlenül megkövete- lendőnek tartjuk, azt, hogy az egész budai part ezeknek a kitorkolásától megóvassék s ezek a parti főgyűjtő segélyével szükség esetén átemeléssel
