Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - VIII. Közvilágítás
67 — illető közeget a székesfővároshoz a szolgálati függés és alárendeltség viszonyába hozta, a szakértő esküjének pedig épen ellenkezőleg az a czólja, hogy a szakértőt pártatlanságában a szerződő felek roló helyezze. A fónyfok büntetés alá eső hiányosságának megállapításánál a szerződéssel szemben az a további eltérés mutatkozik, hogy a mérés nem az előirt műszerrel és részben nem az előirt módon történt. A szerződés 12. pontjának hetedik bekezdése szerint ugyanis a Bunsen-fóle photomóternek Evans-féle javitmánya lett volna használandó, még pedig ugyanezen 12. pont ötödik bekezdése szerint 24 nyílású Argand-ógővel. E helyett tényleg az Elster-fóle műszer használtatott és pedig 1901. május 13-ig, 32 nyílású égővel. A vegyészeti és élelmiszer vizsgáló intézet oda nyilatkozott ugyan, hogy ez az eltérés a szerződéstől a társulat érdekeire csak előnyös lehetett; ámde tekintettel a társaság kifogására, melylyel felebbezósébén találkozunk, e vélemény nem vizsgált belső igazságának erejével sem válhatnék órvónyesithetővó az, amire nézve a felek, kölcsönös akaratának összhangja sem a szerződésből, sem későbbi egyezményből meg nem állapítható. A mondottakhoz járul, hogy a mérnöki hivatalnak 1901. deczem- ber 30-án 10796. sz. alatt tett jelentése szerint rkülönösen a jobbparti készülék szerkezete nem felelt meg annak a feltételnek, melyet ilynemű pontos vizsgálatok megkövetelnek.“ A mérések eredményeiben tehát már ezen oknál fogva hiányzik a bizonyosságnak és biztosságnak az a mértéke, mely a szerződés büutető határozatainak alkalmazásában nem nélkülözhető. Súlyt fektet a társulat felebbezésóben arra a körülményre is, hogy az 1901. évi augusztus, szeptember, október és november havi látleletek jegyzékeit a székesfővárosi tanács vele nem közölte. A közlésnek azt a módját, melyet a székesfővárosi tanács az 1901. április, május és juuius havi látleletek jegyzékei másolatának kiadásával követett, a szerződés nem is Írja elő; ilyen eljárásra tehát, melynek a szóban forgó esetben egészen más czólja volt, a társulat igényt sem támaszthat. Ellenben megállapítja a szerződés 17. pontjának tizenötödik bekezdése, hogy „minden a főváros közegei által észlelt, büntetés alá eső világítási hiány vagy hiba a társulatnak e czólra külön kirendelt közegeinél bejelentendő, még az azon este, vagy azon éjét követő nap délelőttjén, melyen a hiány vagy hiba ószleltetett, hogy azok annak rögtöni megszüntetése iránt intézkedhessenek, vagy esetleg észrevételüket megtehessék.“ Hogy azonban a szerződésnek ez a rendelkezése a vitássá tett esetben teljesitettetett-e és mi módon, az iratokból meg nem állapítható. Az ügy vizsgálatánál nem kerülhette el továbbá a figyelmet, hogy a szerződés 17. pontjának harmadik bekezdése szerint a conventionális büntetések alkalmazhatásának az az alapfeltétele, hogy „a társulat vagy közegei bebizonyithatólag hibásak vagy mulasztást követtek el.“ Ily hiba vagy mulasztás fenforgását a büntető határozat nem is állítja. Hasonlókép minden jel hiányzik, melyből a társulat terhére bárminő roszhiszemüséget vélelmezni lehetne. Mindezeknél fogva a rendelkező rósz értelmében kellett határozni. A felülvizsgált határozatban a szerződésszerű pénzbüntetés számításánál tévedés forog fenn, mely a megokolásból is kitűnik. Az 1901.
