Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - I. Szabályozás
11 vonalban a talajvíz szabad lefolyásának utat nyitva a lefolyás sebességét növelik, a vizvezető réteg kimosását előmozdítják és igy a réteg viszonyok megváltoztatásával az egyensúly viszonyok megváltozását vagyis a hegyoldal csuszamlását előidézik. Az a körülmény, hogy a Táborhegy tövében már régebben is kisebb- mérvű földmozgások voltak észlelhetők, nevezetesen a Rádl-malom, illetőleg az annak helyén felfakadó forrás felett, csak megerősíti azt az álláspontot, hogy a csuszamlás ott jelentkezik, a hol a kimosás lehetősege megvan. A hegyoldal tövében észlelt ezt a régebb keletű és a jelenleginél lényegesen kisebb megcsúszást a műszaki osztály nem fogadhatta el elégségesnek annak igazolására, hogy a Táborhegy oldalában a rétegviszonyok olyanok, a melyek mellett anyagbányászat nélkül is bekövetkezett volna a hegyoldalnak a jelenlegi mértékben való megcsuszamlása, mert véleménye szerint beláthatatlan idő kellett volna ahhoz, hogy a természetes utón végbemenő kimosás oly nagy terjedelmet érjen el. Az előadottakból a műszaki osztály arra a következtetésre is jut, hogy a megcsúszott hegyoldalban az egyensúly csak ideiglenesen állott helyre és tartani lehet attól, hosy nagyobb mennyiségű talajvíz lefolyása után a kimosás s ezzel a csuszamlás is tovább fog terjedni, mert az agyagbánya helyén a talajvizek most is hosszú vonalon szabadon távozhatnak a talajból. Mindezek alapján az ügyet beható tárgyalás alá vevén, azt a meggyőződést merítettük, hogy a székesfőváros részéről előterjesztett terv és javaslat nem alkalmas a földcsuszamlás továbbterjedésének megakadályozására. A határt képező árokszakasz rendezését ugyan magának az ároknak és illetőleg az árokpartoknak a fentartása szempontjából részünkről is szükségesnek találtuk, de ettől a rendezéstől semmi eredményt sem várunk a földcsuszamlás megakadályozására, mert a szóban forgó egész hegyoldal, valamint a hegyoldalon levő vizlevezető árkok lejtési viszonyai a felületi vizek elvezetése szempontjából jelenleg is annyira kedvezőek, hogy a csapadékvizek a javasolt rendezés nélkül is a normálisnál lényegesen nagyobb sebességgel hagyják el a hegyoldalt, a mely körülmény a rendezés tervének kidolgozásánál is figyelembe vétetett az által, hogy az abnormális nagy sebesség csökkentésére bukógátak beépítése terveztetett. Azt az árokszabályozást, mely a megcsúszott területet délre határoló árok alsó szakaszának áthelyezését tervezi, szintén nem elleneztük, habár úgy műszaki, mint pénzügyi szempontból, sokkal előnyösebb volna ha a jelenlegi árokrósz, mely mint ilyen a csuszamlásnak határát képezte, bukógátak beépítése által rendeztetnók. Ez az árokrész alig hosszabb a tervezett uj árokszakasznál és abban a normálisnál még jóval nagyobb esés áll rendelkezésre, úgy, hogy a vizek szabad lefolyása, mindig biztosítható lenne. A régi árokszakasz megszüntetése és helyette uj árokszakasz létesítése a régi árokszakasz rendezésénél lényegesen több költséggel is járna, de tartani lehetne attól, hogy az árok áthelyezésével a csuszamlás határa szintén az uj árok vonalába kerülne. Az alagcsővezóst mint különálló egyedüli alagcsővonalat egyetértve a m. kir. földtani intézet szakvéleményének erre vonatkozó részevei, mellőzendőnek találtuk, mert a földszinétől 1*5 m. átlagos mélységben tér-
