Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - I. Szabályozás
10 — A esuszamlás iránya a lecsúszott hegyoldal délnyugati részében észak-keleti, a nyugoti részben keleti, az északi részben pedig délkeleti és déli, úgy, hogy általában a földtömegnek a téglagyár anyaggödre felé való haladását mutatja. A műszaki osztály a esuszamlás okára nézve a mérnöki hivatal III. szakosztályának jelentésében foglalt azt az álláspontot tartja legvalószínűbbnek, mely szerint a esuszamlás közvetlen előidézője a hegy tövében nagy terjedelemben és nagy mélységben űzött agyagbányászás volt. A m kir. földtani intézet, valamint a mérnöki hivatal I. szakosztályának fentebb ismertetett szakvéleményére vonatkozólag a műszaki osztály megjegyzi, hogy minden hegyoldalban többé-kevósbbé hasonló állapotok találhatók, nevezetesen a vizet át nem bocsátó réteg a hegy alakjának megfelelő lejtéssel bir és a felette levő rétegben úgy a felülről jövő, valamint közvetlenül a föld felszínéről beszivárgó viz a lejtő által megadott irányban tovább mozog. Normális viszonyok között, vagyis akkor, ha a vízlevezető rétegek állapota nem változik és a lefolyó vízmennyiségek ugyanazon határok között ingadoznak, a föld felületén és a rétegekben évezredek óta fennálló egyensulyviszonyok sem szenvedhetnek változást. Hogy az egyensulyviszonyok megváltozzanak, szükségképpen megkell változni vagy a vízlevezető rétegnek, vagy a lefolyó viz mennyiségének és illetve leginkább előmozdíthatja azt mindkét tényezőnek káros értelemben való módosulása A műszaki osztály tudomása szerint a jelenlegi csuszamlást megelőzőleg a lefolyó vízmennyiségek nem változtak; ily változásról egyik szakértői vélemény sem emlékszik meg, szükségképpen tehát a rétegviszonyoknak, illetőleg a vízlevezető rétegnek kellett változást szenvednie A réteg különféle módon szenvedhet változást; vulkánikus belső erő, vagy valamely külső erőszak behatása alatt; kilúgozás által, ha a benne lefolyó viz a rétegnek egyes részeit feloldja és oldott állapotban tovább viszi, vagy kimosás által, ha a lefolyó viz a rétegnek egyes részeit magával ragadja. Az utóbbi két folyamat a természetben rendes viszonyok között hosszú lefolyású. Minthogy a jelen esetben a geológiai szakvélemény a réteget nem olyannak tünteti fel, a mely a közönséges vízben oldható alkatrészeket tartalmazna, minthogy továbbá erőszakos behatásokról sincs szó (a mérnöki hivatal I. szakosztályának jelentése szerint az agyag bányászatnál az előirt feltételeket általánosságban betartották,) ezért a műszaki osztály azt vélelmezi, hogy az egyensúly-állapot megváltoztatására a vizvezető rétegnek a benne lefolyásra kerülő viz által való kimosása szolgáltatott okot. A kimosási processus általában nagyon lassú lefolyása, a talajban mozgó víztömegeknek csekély sebességében leli magyarázatát és rendesen ott veszi kezdetét, a hol a talajban mozgó viz a föld színére jut forrás alakjában, vagy valamely más vízfolyásba torkol, vagyis ottan, a honnan a talajból felvett alkatrészeket (agyag, homok stb.) könnyen tovább szállíthatja. A kimosási porcessusnak ebből az általános elméletéből önként következik, hogy ha oly hegyoldal tövében, a melynél a talaj minősége és a talajvíz mennyiségénél fogva a kimosásra kedvező előfeltételek megvannak, nagy terjedelmű agyagbányászatot folytatnak, ez által hosszú
