Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - I. Szabályozás
9 — A déli árokszakasz onnan kezdve volna szabályozandó, hol a Vihar- hegy tövében a dolomitot elhagyva a diluvium boritotta területre lép. A két árok vizét azután a alluviális területen csatorna fogadja be és vezeti tova a Filatori árokba illetőleg a Dunába. A földtani intézet tehát egészben véve a mérnöki hivatal I. szakosztályának a véleményét fogadta el helyesnek, kivéve a dülő-uton javaslatba hozott alascsövezést, mely az előadottak szerint egymagában véve czólhoz egyáltalán nem vezethetne. Ennek a szakvéleménynek birtokában a székesfőváros felhivta a mérnöki hivatal III. szakosztályát, hogy a csuszamlások megakadályozása érdekében végrehajtandó munkákra nézve most már tegyen concrét javaslatot. A szakosztály mindenekelőtt kijelentette, hogy nem osztozik a földtani intézet ama nézetében, hogy az egyedüli czélhoz vezető védekezési mód a Viktoria téglagyárat közrefogó két ároknak rendezéséből és a forrásvizeknek azokon való levezetéséből állana, mert a felszinre kerülő, látható forrásvizek felfogásával és elvezetésével a bajon még nem lenne gyökeresen segitve, amennyiben a csuszamlás továbbterjedése ezáltal még nem akadályoztatnék meg. Ellenben gyökeresen orvosoltatnék a baj, ha a csuszam- lásban levő terület feletti, fúrások alapján meghatározandó nagyságú terület alagcsövezes alkalmazásával kiszárittatik. Azt elismeri a mérnöki hivatal III. szakosztálya, hogy a forrás- valamint a csapadékvizek rendszeres és gyors levezetése érdekében az árkok szabályozására szükség van. E rendezési munkák kivitelére vonatkozólag a tervet javaslata kapcsán a székesfőváros tanácsának be is mutatta, mig ellenben az alagcsövezes mikénti végrehajtására közelebbről nem terjeszkedett ki. A mérnöki hivatal terve és javaslata a székesfőváros kebelében letárgyaltatván, miután egészben elfogadtatott, hozzájárulás végett hozzánk terjesztetett fél. Az ekként előkészített tárgyalási anyagot műszaki osztályunk a helyszíni viszonyok tüzetes vizsgálata kapcsán áttanulmányozván, megállapította, hogy az 1902. május havában bekövetkezett csuszamlás határai az elmúlt két és fél év alatt észrevehető változást nem szenvedtek: a csuszamló terület déli határát nagyjában jelenleg is a Viktória téglagyárat délről határoló árok képezi, nyugoti határa körülbelül összeesik a téglagyár felett a Bécsi úttal párhuzamosan haladó dülő-ut szakasszal, a dülő-ut ezen szakaszának mintegy 3/4. része beleesik még a megcsúszott területbe. A csuszamló terület északi határát az előbb említett dülő-ut nyugotra való elhajlási pontjától az óbudai temető déli határának irányában húzott, az egyenestől mindkét irányban kisebb eltéréseket mutató vonal képezi, a mely többek között a temető délnyugati sarkát is a csuszamodás területébe vonja. A csuszamlás keleti határát nagyrészben a Viktoria téglagyár anyaggödre képezi, de az részben a Bécsi-útig is kiterjed. Ellenben, magán a megcsuszamlott hegyoldalon észlelhető számos kisebb repedés arra enged következtetni, hogy a megcsúszott hegyoldalnak a téglagyár anyaggödre feletti része még most is mozgásban van. Ez a terület, különösen közvetlenül a téglagyár felett, annyira hepe-hupás, hogy abban nagyszámú apróbb forrásvíz jelenlétére mutató növényzettel bíró völgykatlanszerü bemélyedés található.
