Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - I. Szabályozás
8 — A geológiai intézet szakvéleményéből közöljük a következő részleteket: A csuszamlás színhelye a Táborhegy keleti, Bécsi-út fölött emelkedő lejtőjének az a része, mely a Viktória téglagyárat közvetlenül délíelől határoló árok, a felső dűlő út egy szakasza, valamint az óbudai temető déli sarka között fekszik, A terület alját a kisczelli» agyag képezi, melyet közvetlenül diluvia- lis agyagos lösz borit, s ennek felső részében sok, felülről legurult törmelék van beágyazva. Az említett diluvialis takaró a vizet áteresztő kőzetnem ; a viz átszivárog rajta, míg az alatta települt kisczelli agyag a viz mélyebbre jutásának hatart szab, es a viz alkalmas helyen forrás alakjában napfényre jut, A szóban levő területen, kutak mellett egész sor, legnagyobbrészt nem foglalt ilyen rétegforrás van. E források elosztási módjánál fogva az egyensúly rendes viszonyok között a diluvialis takarón belül meg volt és az árkok képesek voltak a fölös vizet elvezetni. Tartós esőzések, vagy felhő- szakadások beálltakor azonban az árkok rendezetlen állapotuknál fogva rendeltetésüknek annál kevésbé voltak képesek megfelelni, mert a felülről lerohanó viz sok közét- és földanyagot sodrott medrükbe. A tartós esőzés idején beszivárgott túlságosan sok viz a diluvialis anyag testét szivacsként megtöltötte es az egyensúlyt — könnyűszerrel — megbolygatta, úgy hogy a lösztest a kisczelli agyag felázott és síkossá lett felületén a hegy lejtőssége szerint csúszásnak indult, romboló hatását szakadások alakjában még a felső dűlő úton túl is érvényesítette és a lejtő alatt kivájt téglavető helyet a dolog természeténél fogva eltemette. A lecsúszott terület határát képező árok ott, ahol a dülő-út szeli át, bukógáttal van védve, de innen felfelé és lefelé is rendezetlen. E bukógát megvédte az árakhoz közvetlenül délfelé csatlakozó területet. Az északi oldalon csúszásnak indult anyagtömeg a kanyarulatos, bukógátas részen megtorlódott; a bukógát ellenállása a dülő-úton túl terjedő szakadásokban nyilvánult, mely szakadások az árok északkeletnek való fordulatát követve, az óbudai temető déli részéig folytatódtak. Itt a hegyszakadás véget ért, minthogy időközben a lecsúszott tömeg a téglavető gödörbe omlott, minek következtében a feszitő erő kiegyenlítődött. A geológus a lejtő csuszamlásán kívül még egy másik tüneményt is cons tatáit. Megemlíti ugyanis véleményében, hogy a Táborhegy tövében a Bécsi-út nyugati oldalán összegyűlő túlsók viz a kisczelli agyagtalajt jelentéktelen mélységig ugyan, de mégis feláztatta s az agyag felduzzadt, mi mellett az egyúttal nyugat és kelet felől működő oldalnyomás folytán hullámszerűen ránczosodott, A talaj e hullámszerű ránczosodását híven tükrözi vissza különösen az Iff linger, vagy Schwannauer-fóle ház. Az altalaj e mozgása idézte elő a Viktória téglagyár könnyebb modorban épült gépházának teljes pusztulását, mig ellenben a szolid, nehéz épületek sértetlenül megmaradtak. Mindezek alapján a földtani intézet az egyedüli czélhoz vezető védekezési mód gyanánt azt javasolta, hogy a Viktoria téglagyárat úgy északról, mint délről közrefogó árkok, — különösen pedig az utóbbi — egész hosszukban vizlevezetósi feladatuknak megfelelően mihamarább építtessenek ki, s a források vize is okvetlenül ezekbe az árkokba vezettessék.
