Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - VI. Vasutak
— Bl Tekintettel ugyanis a főváros területén tervezett géperejű közúti vasutak stb. engedélyezése, épitése és üzlete körül követendő eljárás tárgyában ministertanácsi hozzájárulással 1887-ben kibocsátott kormányhatósági szabályrendelet 8. §-ának utolsó bekezdésére, a székes-főváros azon határozata, melyen a közigazgatási bejárás elrendelése alapul, előzőleg e tanács és a belügyminister ur 0 nagyméltóságának jóváhagyását igényelte volna, — és ez a jóváhagyás sem az egyik, sem a másik részről nem történt meg. A közigazgatási bejáráson képviselőink nem mulaszthatták tehát el, azon kérelmet jegyzőkönyvbe vétetni, miszerint az említett hiány pótlásáról, illetőleg a székes-főváros és e tanács között fenforgó vélemény külömbség törvényszerű eldöntéséről utólag minden esetre gondoskodás történjék. Addig is azonban, mig az ügy ezen az utón a belügyminister ur illetékes megvizsgálása alá jutott volna, alkalmat vettünk figyelmét már előzetesen azokra a szempontokra is ráirányozni, melyek a kérdés érdemi oldalát illetik. Köztudomású, hogy a Várkert-rakpart díszes corsónak, séta- és üdülőhelynek volt már eredetileg szánva s ilyennek képeztetett ki. Utszinben haladó vasút befogadására azt sem méreteinél sem berendezésénél és jellégénél fogva alkalmasnak nem tarthatjuk. Tudvalevő, hogy kora tavasztól késő őszig azt a nagy közönség, benne nagy számban gyermekek is, szinte teljesen ellepik. Kedvencz men- helye az üdülésre vágyó közönségnek főleg a forró nyári délutánok idején, a mikor a pesti parton a nap hevétől csaknem lehetetlen megmaradni. Ezen rendeltetése a Várkert-rakpartnak jelentőségében még tetemesen fog emelkedni ezután, ha az eskütéri hid elkészül és meg lesz a Döbrentei-téri park meg a Gellérthegy parkszerű kiképzése, melyekkel a corsó kapcsolatba jut. Nem szenvedhet kétséget, hogy a vasútnak a rakparton utszinben való megépitése teljesen egyértelmű volna mindannak a feláldozásával, a mit az, mint séta és üdülőhely, eddig képviselt és ezután még inkább képviselni hivatva volna. Coustatálni kívánjuk, hogy ugyanezen felfogásban volt a székes- főváros is, mikor 1894—1896-ban a budafoki villamos vasút engedélyezése forgott kérdésben, mely tudvalevőleg a Várkert-rakpart igénybe vételével a Lánczhidig volt tervezve. Mi okozhatta a székes-főváros nézetének a megváltoztatását, erre megfejtést nem tudunk. Időközben mi sem történt, a mi magyarázatul szolgálhatna. Sőt ellenkezőleg az esküfcéri-hid épitése, a Döbrentei-téri park létesítésének és a Gellérthegy a Szent-Gellért szobor elhelyezésével kapcsolatos rendezésének elhatározása, mind oly mozzanat mely e tanács és a székes-főváros a Várkert-rakpartra vonatkozó korábbi egyetértő felfogásának a megerősítésére lehet csak alkalmas. Nem találunk a székes-főváros újabb nézetéhez támpontot a budapesti közúti vaspályatársulattal kötött ama szerződésében sem. mely a volt lóvasúti hálózat villamos üzemre való átalakítását tárgyazza. S hogy a kérdés erről az oldalról is meg legyen világítva, a szerződés 9. §-ának a kérdéses vonalösszeköttetésre vonatkozó pontját szó szerint ide iktatjuk, a mint következik:
