Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - VI. Vasutak
„A mennyiben a tóvárosi hatóság szükségesnek íogja találni, hogy a Lánczhidnál végződő közúti vasútvonal a Lánczhid másik oldalán a Rudas-fürdő felé tervezett közúti vonallal alagút segélyével, esetleg más megfelelő módon összeköttessék: a vállalkozó társaság kötelezettséget vállal ezen összeköttetés létesítésére; feltéve, hogy ennek kivitele nagyobb műszaki nehézségekbe nem ütközik. Megjegyeztetik, hogy ezen összeköttetés létesítése esetén a buda-ó-budai, valamint a buda-zugligeti vonal végpontja a Rudas-fürdőhöz fog áthelyeztetni“. A budapesti közúti vaspálya társulat a közigazgatási bejáráson a székes-főváros tiszti ügyészségének egy szakvéleményére hivatkozott, mely oda concludálna, hogy a főváros az idézett szerződés alapján e vonalösszeköttetésnek alagutban való megépítését a társulattól nem igényelheti. Eltekintve azonban attól, hogy a közigazgatási bejáráson e véleményt a főváros képviselői sem tették magukévá, a kérdés megítélésére bizonyára nem a tiszti ügyészség véleményének, hanem legelső sorban magának a szerződésnek kell irányadónak lennie. A szerződés rendelkezései nyomán pedig constatálhatók a következők : 1. összeköttetés létesítendő a Lánczhidnál végződő vonal és a Lánczhid másik oldalán a Rudas-fürdő felé tervezett vonal között, mely utóbbi azonos a budai belső körúton időközben már ki is épült vonallal; 2. az összeköttetésnek alagút segélyével, esetleg más megfelelő módon kell történni, tehát az alagutszerü megoldást a szerződés legelső helyre teszi s csak esetleg vesz más megfelelő módot kilátásba; ezen utóbbi módozat alatt érthető volna pl. az alsó parton, a pestihez hasonlóan, a vasútnak viaductszerü létesítése, de nem tulajdonítható a szerződés e kitételének az az értelem, hogy a vasút a Várkert-rakparton utszinben is megépíthető volna; a szerződésből kimutatható, hogy a kérdéses vonalösszeköttetés, a hálózat utszinben való építésének általános módjával szemben specializálva van, éppen az építés módja tekintetében, a mire minden kételyt kizáró bővebb világot vet még az a körülmény, hogy a szerződés kötése idejében, 1895-ben, a székes-fővárosnak az volta budafoki villamosvasút ügye kapcsán elfoglalt álláspontja, hogy a Yárkert-rakpartot, természetesen utszinben, vasút építése czéljára át nem engedi és e köztudomású tény bizonyára a budapesti közúti vaspályatársulat előtt sem volt ismeretlen, a mikor a székes-fővárossal ezen szerződést kötötte; 3. constatálliató végül, hogy oly műszaki nehézségek, melyek az alagutszerü megoldásnak útját állhatnák, nem forognak fenn; a lánczhidfőt a társulat is alagutban tervezi megkerülni, már pedig ennél nagyobb műszaki nehézségek a folytatásnál sem merülhetnek fel. S ha mindezek daczára kétséges lehetne is, vájjon jogosítva van-e a székes-főváros a társulattól e vasútnak alagutban való megépítését követelni, akkor sem véljük eléggé megokolhatónak a kétségtelen jobb megkísérlése előtt arra a minimumra leszállani, mely a legrosszabb esetben sem volua koczkáztatva és pedig annál kevésbé, mert a jog gyakorlása,
