Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - V. Útépités
szett s, hogy a tanács képviselői viszont az ellenkező álláspont jogszerűségét vitatták. Végre is győzött a belátás,hogy mindkét hatóság jogi felfogásának fentartása és megóvása mellett keresni kell egy kétségtelenül nagyon fontos közszükséglet gyakorlati kielégítésének a módját, amit a bizottság a következő pontozatokban vélt megtalálni és javaslatba hozhatni: 1. a költséget a két hatóság közösen és egyenlő arányban viseli; 2. a csatornázásról, a viz- és légszeszvezetékek lefektetéséről és a fasorok ültetéséről a rendezés alkalmával a székes-főváros külön fog a saját költségén gondoskodni, aminthogy ez a költség a fentebbi számításokba nincs is felvéve; 8. a végrehajtást a fővárosi közmunkák tanácsa intézi, egy bizottság felügyeletének igénybevételével, mely a két hatóság küldötteiből fogna alakulni; 4. tekintve, hogy a vállalat lebonyolítására megkivántató pénzösszeg felett a tanács előzetesen nem rendelkezik, ezen a hiányon olykép legyen segitve, hogy a székes-főváros a budai belső körút egyes szakaszainak hasonló módozatok mellett eszközölt rendezéséből eredő tartozását, mely különben már előbb esedékessé vált, 600.000 kor. erejéigmóg 1 901-benfizesse meg, a maradékot pedig, továbbá a Fehérvári-ut költségeiből, úgy szintén a Krisztina-körut, Mikó-utcza és Kébgolyó-utcza közti szakaszának kiépítéséből felmerülendő költségből a reá eső hányadot 1902. évtől kezdve évi 100.000 koronás részletekben 8'6%-os kamattal törleszsze. A vegyes bizottság eme javaslatait részünkről elfogadtuk és készségesen hoztuk volna meg az áldozatot arra, hogy az a rettenes és nemcsak forgalmi, de életbiztonsági szempontból is tűrhetetlen állapot, melyben a Fehérvári-ut szóbanlevő belső szakasza most sinlődik, a czélba vett rendezéssel minél előbb orvosolva legyen, ámde a székes-főváros az áldozat második felét, financiális okokra hivatkozva, ez idő szerint nem hajlandó viselni, amibe sajnálattal belenyugodni vagyunk kénytelenek, abban a tudatban, hogy részünkről egy égető közszükséglet kielégítésére minden lehetőt megkísértettünk, s igy a jövőt illetőleg a felelősség bennünket nem érhet. A budai kü'ső körúton, a Németvölgyben a csendőrség számára a belügyi kormány nagyszabású laktanyatelepet létesített, melynek azonban nem volt rendes hozzáférése, mert a külső körút ez a szakasza nem volt megnyitva és rendezve. A belügyminister ur ez érdekben a székes-fővároshoz fordult, de az a feladatot magától elhárította, úgy érvelvén, hogy a budai külső körút létesítése az 1870. évi X. t.-cz. 3 §-ának cl) pontja szerint e tanács hivatását képezi A laktanya építkezései már befejezésükhöz közeledlek, sőt küszöbön állott a használatba vételnek 1901. augusztus 1 -re kitűzött időpontja is, midőn a belügyminister ur hozzánk fordult, hogy a külső körútnak azt a 150—160 mtr hosszú szakaszát, mely a Mozdony- uttól a csendőrlaktanya belső sarkáig terjed, 1901. aug. 1-re helyezzük közlekedésre alkalmas állapotba, egyelőre félre téve a székes-főváros által felvetett jogi kérdés vitatását. Méltányolva a laktanyához fűződő sürgős közérdeket, s kellő fentar- tással és indokolt felvilágosítással élve a székes főváros nem igazolható jogi álláspontjával szemben, engedtünk a belügyminister úr kívánságának
