Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1898. évi működéséről - XII. Vasutak
80 külön pályatestet másrészt azon okból is, mert az oszlopos vasút a közúton mindenesetre hátrányos kihatással volna az ingatlanok értékviszonyaira, és érintené nemcsak a magánjogokat és érdekeket, hanem a város fejlődésénke az értékviszonyok alakulásával kapcsolatos feltételeit is. A közigazgatási bejáráson részt vett képviselőink jelentéséből meglepetéssel vettünk tudomást arról, hogy kereskedelemügyi m. kir. miniszter Úr 0 Nagy méltósága a szóban forgó vasútat nem közúti vaspályának, nem is helyiérdekű vasútnak, hanem u. n. nagy vasútnak minősítve, azt az általános vasútengedólyezósi szabályzat (közmunka- és közlekedési miniszter 1808. ápr. 20-án 4973. sz. a. kelt rendelete) alapján tárgyaltatja. Habár képviselőink e czélzat ellen a közigazgatási bejáráson felszólamlással éltek, habár továbbá a székes-főváros törvényhatóságának küldöttei a vállalat ellen a legmerevebb ellenzés álláspontjára helyezkedtek, habár végül az ellen a bejáráson megjelent magántulajdonosok is sorra kifogást emeltek, — mégis az eset elvi jelentőségénél fogva azon érdekek szempontjából, amelyek felsőfokon Nagyinéltóságod bölcs gondozását is élvezik, kötelességünknek véljük az ügyet már jelen állásában Excellenciád kegyes figyelmébe mély tisztelettel ajánlani. A székes-fővárosból kiinduló országos vasútak a város határában természetesen számos közutat szelnek át s kétségtelen, hogy ezen keresztezések ellen elvi észrevétel fenn nem foroghat. — Hogy azonban egy nagy vasút valamely közúti vonalat hosszában foglaljon el, erre eddigelé példa nincsen. S ha ez most a folyamodónak megengedtetnék, nincs elvi alap, amelyen megakadályozni lehetne, hogy a vállalkozás ugyanilyen célra elnyerje pl. a nagykörútat, vagy a belső körútat stb. Nem tudjuk, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr 0 Nagy- méltósága miképpen fog határozni a közigazgatási bejáráson felmerült kifogások felett: de nem szenvedhet kétséget, hogy a kiszemelt útvonalakat sem a székes-főváros közönsége, sem mi át nem engedhetjük. Az 1881. évi XLI. t.-cz. 6. §-a alapján a törvényhozástól esetleg kérendő engedély önmagában a kérdés teljes megoldását nézetünk szerint még nem jelenthetné, azt még a szükséges terület megszerzésének kellene követni, aminek megegyezés hiányában csak egy törvényes módja van: a kisajátítás. Azonban közútakra a kisajátítás véleményünk szerint nem alkalmazható, a következő szempontoknál fogva: 1. kisajátításnak csak közérdekből van helye, már pedig egy városi közútra nézve nincs magasabb közczél, mint amelynek az máris szolgálatában áll; 2. kisajátítás tárgyát csak olyan ingatlan képezheti, mely egyszersmind tkvi testet képez, vagy a szabályozáshoz képest ahoz csatolandó: a közutak pedig telekkönyvi testet nem képeznek, azok rés extra commercium ; 3. a közút és az arra homlokzattal biró magántulajdont képező házak és telkek között oly kapcsolat áll fenn, melynélfogva, ha a kisajátítás elvileg lehetséges volna is, az szükségképen a magántulajdont képező ingatlanokra is kiterjesztendő volna; — enélkül a kisajátítás törvényes jogkövetkezménye: a tehermentes tulajdonszerzés be nem következhetik.
