Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1895. évi működéséről - II. Dunai uj hidak
— 39 — beiktatnunk, melyhez a már régebben megállapított 374*56 f. m egyenes csatlakozik. Az alsó lépcsős rakpart szabályozási vonalai megmaradnak a régebben megállapított helyükön. Mindezeknek a tekintetbe vételével mi a Gellértrakpart kiépítését olyképpen gondoljuk, hogy a hídfőtől a lágymányosi párhuzamműig terjedő 100 m-res hosszban a csatlakozó felső falat és a Sárosfürdő előtti munkálatokkal kapcsolatban a hídfőtől a rudasfürdő felé számított még mintegy 566 m hosszban hasonlóképen a felső függélyes falat kellene mindenekelőtt kiépíteni, hogy a hídról levezető és a hídhoz vezető rakparti utak megópit- hetők legyenek, mig az alsórakpart kiépítése az esetben, ha költség szempontjából nehézségek támadnának, egyelőre el is maradhatna, de amennyiben csak lehetséges, ennek az alsópartnak a kiépótését Í3 a legmelegebben javasoljuk. A Rudasfürdő előtt már meglevő kiépített rakparti falhoz való csatlakozás az eskütéri-híd építésekor a budai hídfő tekintetbe vételével volna eszközlendő, a mi mintegy 100 m hosszú rakparti fal megépítéséből fog állani. Az alsórakpartot mi lépcsőzetesnek terveztük, noha függélyes falnak a létesítése itt is czélszerűbb, szebb, több haszonnal és a szélesebb rakodópart előnyeivel jár. A lépcsős alsópart építése azonban olcsóbb, de azért a kirakodásokhoz szintén használható, úgy hogy e kétféle alsó part megépítése dolgában a választást első sorban is a rendelkezésre álló költség kérdése döntheti el. A már eddig elmondottak kiegészítéséül fölemlítjük még, hogy a hídfő alsó, illetőleg déli oldalához csatlakozó 100 m hosszú függélyes rakparti fal odaépítésével egyidejűleg gondoskodnunk kell arról, hogy az alsórakparti kocsiútról a felső-rakparti kocsiútra és a híd előtti térre följuthassunk. Errevaló tekintettel 4% emelkedésű ideiglenes kocsiföljárót terveztünk. Ugyancsak a felső- és az alsórakpart közötti kocsiközlekedés lehetőségét létrehozandó, a Döbrentey-utcza előtt 200 m hosszú kétoldalas 3% esésű kocsilejárót terveztünk. Az alsó- és felsőrakpart közötti gyalogközlekedést pedig lépcsős lejárók fogják közvetíteni. Az útburkoló munkálatok dolgában igen természetesen tekintettel kell lennünk arra, hogy a Sárosfürdő környékén több méter magas feltöltés képezi majd a burkolat alapját. Ennélfogva — noha annak idején a Sárosfürdő környékén gránit kocsiút, gránit szegélyezés és aszfaltjárdák létesítéséről lehet csak szó; ezúttal, a feltöltési és rakpart- építési munkálatokkal kapcsolatban csupán ideiglenes útburkoló munkálatok végrehajtását javasolhatjuk, mint: makadamszerű kocsiút, metszett szegélysor, kavicsolt járda létesítését. E burkolatoknak a feltöltésből eredő és bizonynyal majd nagymértékben főilépő sülyedések nem sokat ártanak, mert ezek az időnként hiányossá váló ideiglenes burkolatok könynyen, olcsón és gyorsan állíthatók helyre. Ha azután a feltöltés kellőképpen megüllepedett, akkor burkoljuk ezeket az utterületeket a végleges jellegű, drága gránit- és aszfaltburkolattal, melyeknek idő előtt való alkalmazása több kárral járna, mint haszonnal. Az útépítő munkálatok természetesen a hídról két oldalt lejövő irá
