Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1895. évi működéséről - II. Dunai uj hidak

— 40 — nyokban hajtandók végre és azok a munkálatok, melyek a hídtengely irá­nyában tervezett új út meghosszabbításával függnek össze, — kivéve a hegyi vizet levezető csatorna építését — nem tartoznak abba a keretbe, mely „a hídfeljárók építése“ czimen fölvett munkálatokat foglalja magában. A költségvetések össszeállításánál tehát csakis azokat a munkálato­kat vettük figyelembe, melyek szigorúan a hídépítéssel kapcsolatosak. A gránittal való kikövezés, valamint a járdák aszfaltozása és gránit- szegélykősorral való ellátása u. i. 140.000 frtba kerülne, számítva termé­szetesen csak is azt a területet, mely a híd előtt, s innen ama helyig hú­zódik le, a hol a hídról jövő lejáró a véglegesen megállapított -f- 9 00 m útszínmagasságot éri el. Ez tehát az a költség, melyet javaslatunk értelmében egyelőre meg­takaríthatnánk ; — mert nem tartanók czélszerűnek, ha e nagyobb összeget oly munkálatba fektetnők, melyet — teljes bizonyossággal előreláthatólag — csakhamar meg kellene ismételni. Semminemű nehézség nem merül föl az ellen sem, hogy a hídon átjövő villamos közúti va^út a Gellértrakparton végig a Döbrentey-téren át az Attila-utczába, valamint a hídtól dólfelé a Fehérvári-útra elvezethető legyen. A Gellértrakpart kocsiútjának területén a víz levezetéséről is kell gondoskodnunk. Értjük itt a felső függélyes fal és a Gellérthegy oldala között a Döbrentey-utczáig terjedő utat, melynek egész hosszában ez idő szerint főcsatorna nincs. A Gellértrakpart e részében házak építésének a lehetősége ki van zárva, tehát tisztán csapadék víz levezetéséről van szó, a mit főcsatorna építése nélkül — 50 00 m távolságokban lefektetett és a Dunába kitor­kolló, valamint megfelelő víznyelő aknákkal ellátott agyagcsővek útján vélünk legczélszerűbben elérhetőnek. A magas feltöltés miatt a légszeszcsöveket nem fektethetjük az út­testbe a nélkül, hogy a bizonyosan bekövetkező süppedésekből csőtörések ne származzanak. Az egyik légszeszcsövet tehát a Gellérthegy mentén a járdaterület­ben függeszthetnék föl a földbe lenyúló sziklához, a másik csövet pedig ugyanígy a felső függélyes rakpart falához. A vízvezetéki csővet azonban, mert jobb helyünk rá nincs, a kocsi­úttestben egyszerű és olcsó czölöprácsos szerkezetre kell fektetnünk. Ez a körülmény a légszeszcsövek miként való elhelyezésére is be­folyással van, a mennyiben azok egy részét szintén ugyanerre a czölöp­rácsos szerkezetre fektethetjük, ott t. i. a hol a híd előtti tértől a lóg- szeszcső a Promontori-útba megy át. A légszeszcsövek miként való elhelyezésére nézve tehát ezt az utóbbi módot hoztuk javaslatba ott, a hol az a feltöltós miatt szükséges, a mint az a teryekből látható. Ilyképpen ezután 26 drb régi légszeszlámpa leszerelésévél és 119 drb uj kandeláber fölszerelésével, 10 drb egész és 16 drb fél éjjeli láng helyett a Sárosfürdő környékén és a Gellértrakparton a megjavított köz- világítást 55 egész és 93 félójjeli láng fogja szolgáltatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom