Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
97 hanem mint kellő méretű medenczóbe torkoló szifont tervezték, a honnan a gépnek rövid szivóvezetéke önállóan indult volna ki. Az előadottak után könnyen belátható, hogy a csőkeresztezéshen miért nem tudtak megnyugodni és miért kutattak a szigeti tiszta vizet csekély nyomással átvezető szerkezetnek lótesitósónól, más megoldás után. Ennek ellenére a tárgyalt módnak jogosultsága általánosságban n< m tagadható sőt bizonyos esetekben indokolt alkalmazhatóságát el kell ismerni, így például már a mondottakból is kitűnik, hogy akkor: 1. ha a tiszta vizet külső túlnyomás alatt átvezető keresztezésnek átmérője kicsiny, 2. ha a tiszta vizet szállitó csővezetékben belső túlnyomás van és fölösleges vizmennyisóg áll rendelkezésre, 3. ha a nagy átmérőjű csőkeresztezós szennyesebb, vagy ugyanolyan minőségű folyadék átvezetésére, vagy bevezetésére szolgál, a mederbe fektetett csővezetéknek megbízható működése ellen kifogás alig tehető. A mederben való keresztezéstől eltérő módozat megoldását a hordalék réteg alatt végzett próba fúrások alkalmával még eddig mindenütt föltalált, óriási vastagságú, egynemű, kemény, vizáthatatlan kék agyagrétegre alapították, melyet a káp >sztás-megyeri vizmű főtelepén, valamint a szigeten is közel ugyanabban a szintben leltek föl. A kék agyagrétegnek e két ponton talált teljesen egyenlő fekvéséből a közbeneső rósz egyenletességére következtetve, alkalmas mélységben való megfúrását, illetőleg ebben a rétegben az átvezetésre, vagy átvezető szerkezetnek fölvételére szolgáló tunnelnek ópitósó“, határozták el. Az eszme nem új. Nem számitva a londoni T h e m s e alatti, személyközlekedésre készült, 2\m. átmérőjű és 410 m. hosszú, öntöttvas hengerfelület- rószekkel kibélelt tunnelt, Chicago városa ugyancsak víznyerós czóljából az 1893. óv végéig négy tunnelt ópitett a Michigan tóba, téglafallal, 9—7 láb belső átmérővel, egyenként 2 — 4 angol mérföld hosszaságban. Az ópitkezós mindenütt sikerült, jóllehet a chicagói 4 mórföldes, legutóbb lótesitett, sziklába és laza homokróteget rejtő agyagba vájt tunnelnek ópitósekor óriási nehézségekkel kellett megküzdeniök. Székes-fővárosunk előtt sem volt új ez a megoldás, a mennyiben Lindl ey (az ifjabb) a közmunkák tanácsának, az 1888. évben mesterséges homokszűrőkre hirdetett tervpályázatán, lelkesülve a londoni és két chicagói hasonló mű sikerén, oly tervvel jelent meg, mely szerint az óbudai szigeten termelt vizet a balparti szivattyútelephez szintén kék agyagba vájt tunnelon, csekély belső túlnyomással vezette volna át. Mindössze 30000 m3 vizmmnyi égnek átszállításáról volt szó, vagyis a végleges vizmű előirányzott termelésének Vad részéről, mivel e végleges mennyiség összes kiaknázása még a főváros jelen föllendülésének tekintetbe vételével csak évtizedek múltán várható, a sziget viz elegalább egyelőre nem volt nélkülözhetetlen és mindjárt az első kibővítés alkalmával csakis kiakná- sának ökonómiája és olcsó becsatolása következtében vették föl. 13
