Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
98 A tunnel tervezése. A dolog természetéből folyik, hogy a mindenesetre tekintélyes mélységben létesítendő tunnel függőleges aknába torkolva végződjék; az pedig magyarázatra nem szorul, hogy a tunnelnek költség szempontból legelőnyösebb helye a két vógaknát összekötő egyenesben van. Ez oknál fogva első sorban a két vógakna helyét kellett megállapítani, másodsorban pedig e kettő irányában fekvő egyenesben a rétegek helyzetét lehetőleg pontosan kellett fölkeresni. Minél rövidebb a tunnel, annál olcsóbb; minél rövidebb a gépek szívócsöve, annál jobb; egynemű szilárd rétegben a tunnel hosszegysége nem kerülhet többe, mint a csatornába fektetett szívócső. Mindezeket figyelembe véve, az egyik vógakna helyéül a sziget orrát jelölték meg, az A és B kút között, mely pont lehetőleg közel fekszik a főtelephez. A másik végaknát a főtelepre tervezték oly módon, hogy a reá emelt házacska az itt részben már készen lévő, részben még létesítendő építkezésekkel összhangban legyen. A tunnel e mellett az elrendezés mellett tehát nem csak a körülbelül 300 m. széles dunaágat keresztezi, hanem még körülbelül 180 m-rel halad tovább az újpesti parton, minek következtében az itt már üzemben lévő kutak rétege megkímélhető, valamint az e területen elvonuló esőcsatornákat és szívócsöveket sem kell bolygatni, a szigetről dolgozó gépek szívócsöve pedig előnyösen rövidül. A tunnelnek ily módon meghatározott hossza, aknaközóptől akna- középig 500’i3 m. melyből körülbelül 180 m. a pesti part alá, körülbelül 20 m. pedig a sziget testébe esik. Az irány és hosszúság megállapitása után hozzáfoghattak a tunnellel áthasitandó rétegek kipuhatolásához; mivel azonban a próbafúrásokat az építés közben való vizbeömlés elkerülése czóljából nem volt szabad a tunnelnek tervbe vett vonalában végrehajtani, ettől 12 m.-rel fölfelé s ugyanannyira lefelé két párhuzamos szelvényt vettek és e kettőből szerkeztettók meg a rótegezóst. Ebből a szelvényből megítélhető volt, hogy az agyagmárga fekvése a föltevéseket igazolta, nevezetesen az egyenletességet illetőleg, a mennyiben a két végpontnál — 6 és — 6*„« Duna 0 pont alatti mélységben talált rétegnek fölszine a fél kilométer hosszban alig tér el egy métert lefelé s nem egészen ugyanannyit fölfelé. Minőségre nézve a réteg túlnyomólag egyenletes, kemény kék agyagból áll; elenyésző csekély mértékben találtak a fölszin felé két helyen puha agyagmárgát és keskeny, lefelé irányuló nyelv alakjában kékes, puha, homokos agyagmárgát. A kékes kemény agyag sziklakemónységű, teljesen homokmentes réteg, a másik kettő pedig ennél valamivel csekélyebb ellenállású, de még mindig csákányozásra szoruló anyag, melynek homokos volta, a belé sajtolt homokszemcsékben nyilvánul. A márga puhasága és homokos volta itt tehát relativ értendő. Az összeállított szelvényből, valamint a próbafúrásokkal napfényre hozott anyagból ítélve, a 9—10 m. agyagmólysógben, a szárazban végre
