Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
ton-gépnek e sajátságai azt jelentik, hogy a nyomócsőben uralkodó feszültségnek állandónak kell lennie, mert különben a gőztöltós nagyságát, valamint a lenditő hengerek és tömegkiegyenlitők nyomán folyton változtatni kellene. Ez a tétel ugyan elméletileg föltétlenül helyes, a gyakorlatban azonban csak bizonyos határokon túl érvényesül károsan, mert a munkamennyiségnek egynéhány százalékkal való változása a szivattyúgép egyensúlyi állapotát még nem zavarja meg. A telep szivattyúgépei a csőhálózat feszültségének rögtönös ingadozásán kivül, a nyomás másféle változásának is alá vannak vetve, annak ugyanis, mely 24 óra folyamán a fogyasztás mértékéig] és a medencze vízállásától függ. A nyomásnak ez a változása fővárosunkban éjjel 2 óra tájban éri el maximális-, nappal pedig délutáni 2 óra tájban minimális határát, még pedig oly módon, hogy egyenletes adagolás mellett e két szélső határ között körülbelül 0*80 atm. különbség van. Ebből a véghatárból meghatározott középérték fölött van a nyomás este 8 órától reggel 8 óráig, ez időtől kezdve pedig esti 8 óráig alatta, vagyis tizenkét órás szakaszokban a nyomás 0*80 atm-1 változik. A nyomásnak ez az ingadozása naponként a legszabályosabban megújul és még a különböző évszakokban is ugyanaz marad, vagyis a szivattyú ellennyomása egy-egy tizeukétórás időszak folyamán a közópnyomás- tól 020 aim.-1 fölfelé- s ugyananynyit lefelé fog eltérni. Ha tehát a szivattyúgép töltését a tizenkétórai szakasz középnyomására állítjuk be, oly csekély ingadozásnak vetjük alá a gép munkavégzését (körülbelül 3%), hogy az a löketszámban, tehát az egyenletes adagolásban észrevehető változást nem fog mutatni. Az előadottakból következik egyúttal, hogy a káposztásmegyqj’i Wort hi ngt o n-szivattyúk gazdaságos üzemét igen jól biztosíthatjuk azzal, ha gőztöltósüket naponként kétszer, még pedig reggel és este 8 ódakor a tizenkétórai szakasz középnyomására állitjuk be. Ebben se rimi nehézség nincs és az összes gépeken néhány perez alatt végrehajtható. Megemlítjük még, hogy a lenditő hengereknek, illetőleg az akkumulátornak nyomását, a már közölt nyomások mellett változtatni nem kell, mert azt a nyomó lógiist úgyis önmüködőleg szabályozza, a mennyiben í\g akkumulátor felső köldökén a légűst nyomása uralkodik. A tömeg-kiegyenlítő nyomásának szabályozása 0'80—l'OO atm. nyomás- külömbség mellett szintén nem szükséges, sőt még nagyobb ingadozásokat is eltűr. * A gépezet e része úgyis a köldökjátók minden állásában ugyanaz alatt az ellennyo nás alatt áll és függőleges elhelyezésénél fogva minden pillanatban állandó ellenmunkát emészt föl*), vagy ad vissza; ha tehát a tömegkiegyenlitő hengerek légüstjót a maximális löketszámnak és maximális munkamennyiségnek megfelelő nyomás alatt tartjuk, akkor ez irányban a gépezet működését igen tág határok között.biztosítottnak tekinthetjük. A vezeték nyomás változásainak Tnár előadóit határai között a *) Elléröleg ;iz ingó lenditő hengerektől.
