Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - V. A budai Sárosfürdő lebontása és gyógyforrásainak biztositása

53

iö fakad a forrásvíz s hogy a kis medenczében levő forrás semmi összefüggésben nincsen a na^y mcdenczével, mert daczára a nagy medencze folytonos szivattyúztatásának és annak a körülménynek, hogy ebben már jóval mélyebben volt a vizszin, a kis medencze víztartalma állandó maradt.

A pillér-alapozás befejezése után az egész medencze fenekét 1*00 mtrrel mély ittettük s ezzel kapcsolatban a kis medenczéhez egy összekötő csatornát építtettünk s a medenczét egy újabb és erősebb boltozattal láttuk el, A nagy medencze uj boltozata számára a középső pilléren kívül a hatszög minden sarkában újabb, portland-cementbe falazott téglapilléreket kellett építenünk, mert nem tartottunk tanácsosnak, hogy a régi s nem eléggé szilárdnak talált falazatra az uj boltöveket ráépítsük.

A 2. sz. sarokpillér alapozásánál, közvetetlenül a pillér mellett, a padozat alatt, egy kőlappal betakart és szabályos kőlapokkal kirakott, mintegy 050 mtr. átmérőjű vizmedenczét találtunk s midőn annak tartalmát kézi szivattyúval eltávolítani akartuk, arról győződtünk meg, hogy e medencze fenekén egy újabb és bő víztartalmú forrás létezik. E forrás, daczára annak, hogy gondosan körül volt építve, a fürdőtulajdonosok előtt ismeretlen volt s nagyon valószínű, hogy annak vize a fürdőmedencze fenekének fölemelése al- alkalmával, mint feleseges, ezután igénybe nem vétetett. E forrást mi teljesen föltártuk s annak vizét, mely a 2. sz. pillér alatti sziklaüregből fakad, szintén a nagymedenczébe tereltük. A forrás ürege fölé a viznt-k szabad lefolyást engedve, egy erős kőlapot helyeztünk s erre építettük rá a pillér alapfalazatát.

A többbi sarokpillér alapozásánál ujbb forrásokat nem találtunk.

A forrásvizek ekként való egyesítése után befejeztük tervezett munkáuk első és terhesebb részét. A folytonos sziklatalajban való előmenetelt még ama körülmény is hátráltatta, hogy a munkásoknak folyton 45 fokos vízben kellett állniok s a viz melegét sokan nem bírták ki. Lábaik kisebesedtek s e miatt nehány napi munka után, daczára a jó fizetésnek, többen eltávoztak a munka színhelyéről.

Második föladatunk volt a forráshoz vezető L20 m. széles, L80 m. magas boltozott, járható lépcsőzetes csatorna épitése. E munka közben a csatornafal déli oldalában a medenczéhez közel, egy falazott régi forrás medenczét találtunk; mivel azonban e forrás megvizsgálása közben arról győződtünk meg, hogy ez a föld alatt a többi forrásokkal és a nagy medenczével közlekedik s miután a nagy medencze fenekének le- sülyesztése alkalmával annak vize teljesen el is tűnt, fenntartását másodrendű dolognak tekintettük s ennek következtében e medenczét teljesen megszüntettük. E műveletet teljes megnyugvással hajtottuk végre, mert meggyőződtünk, hogy ez a forrás folydogált azelőtt kőcsatornán a medenczébe, aDuna vízállásához mért aránylagos mennyiségben és magasságban, s e forrás vize a nagy medencze lemélyítése után sem veszett kárba.

Az építkezés további folyamán elhelyeztük az 1*50 m. átmérőjű gránit pillér kőtömbjeit, a sarokpilléreket fölfal áztattuk s az egész medenczét a terven föltüntetett módon beboltoztuk. A boltozat fölött a közepén származott mélyedést bétonual betöltöttük, a nagy medencze oldalfülkéit elfalaztuk s a fülke üregeit földdel betöltettük.