Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - V. A budai Sárosfürdő lebontása és gyógyforrásainak biztositása
51 A nagy medencze-fenekének ama helyén, hol a szivattyú szivókosara volt elhelyezve, egy 0 50 mtr. átmérőjű, 3 00 mtr. magas, oldalt lyukakkal ellátott függélyes béton aknát helyeztünk el, melynek külső kerületét, hogy annak állékonyságát biztosítsuk, durva dunakavicscsal ágyaztattuk be. E béton- akna feneke képezi jelenleg az összeterelt források medenczéjének legmélyebb pontját s ezt a helyet abból a czélból kívántuk jövőre nézve biztosítani és hozzáférhetővé tenni, hogy a létesítendő új fürdőtelep szívó csöve, mely a lépcsőzetes csatornán át lesz bevezetve, ebben a* aknában rendeltetési helyére jusson. A lépcsőzetes csatornát, mely a szabályozási vonalon kívül, az uj fürdő telkén végződik, ideiglenesen egy vasrács ajtóval zártuk le s e nyíláson keresztül jutnak a medenczóből felszálló gőzök és gázok a szabadba. A fentebb leirt építési munka, melyet Gaertner és Zsigmondy építő vállalkozó czég foganatosított, leszámítva a Duna vízállása miatt okozott mintegy négy heti munkaszünetet, négy hónapi időtartamot és 11180 frt 70 kr. költséget vett igénybe. A Sárosfürdő forrásainak vizbősége az eddigi tapasztalatok szerint a Duna vízállásától függ; alacsonyabb vízállásnál a Duna vizével közlekedő források víztartalma csekélyebb, magas vízállásnál nagyobb, mert a Duna nagyobb víztömege a csekélyebb nyomás alatt lévő forrásokat visszatartja, s e körülmény a források felszínre jutásánál duzzadás alakjában nyilvánul. E források vizbőségét a 70-esévekben Molnár János geológusunk vizsgálat tárgyává tette s arra az eredményre jutott, hogy e forrásvizek a budai összes hőforrásokkal közös eredetűek és hason természetűek. Csakis hőmér- sék és az ásványos tartalom mennyiségében külömböznek egymástól s továbbá, hogy a források vízmennyisége 24 óra alatta Duna vízállásához képest 8000 köblábtól, 20000 köblábig, illetőleg 266—666 köbméterig ingadozik. Természetesen nem volt módunkban ezt a számítást ellenőrizni, de midőn a források biztosítására nézve fentebb előadott műveletünket befejeztük, a még rendelkezésre álló centrifugai szivattyúval az egyesitett források vizbőségét megközelítőleg meghatározandó, próba-szivattyúzást eszközöltünk. E czélból a vizmedenczében egy mérőléczet alkalmaztunk, melyen a vízállás magasságát egy úszó rúdra erősített mutató jelezte. A gép járását huzamosabb kísérletezés után sikerült oly kép szabályozni, hogy folytonos szivattyúzás mellett a medencze elérhető legmélyebb vizszine az ús^ó mutató szerint állandó maradt, vagyis a medenczéből kiszivattyúzott vi - tömege egyenlő volt a források által szaporodott viz mennyiségével. Az ily módon kiszivattyúzott vizet egy előre meghatározott ürtartalmú edényben felfogtuk s annak mennyiségét az időegységre vonatkoztatva azt konstatáltuk, hogy a jelenlegi egyesitett források 24 óra alatt a Duna -f 1.21 vízállása mellett 924 m3 vizet szolgáltatnak. E víztömeget összehasonlítva a fentebb jelölt régi adatokkal azt látjuk, hogy a Duna kis vízállása mellett is, midőn a források víztermelő képessége legcsekélyebb, jelenleg majdnem négyszerte több forrásvíz nyerhető a medenczéből, mint annak előtte. Ha a fentebb konstatált víztömeg mennyiségét nem határozott pontos adatnak, hanem csak hozzávetőlegesnek is tekintjük, teljes megnyugvással állíthatjuk, hogy az általunk foganatosított művelettel a források vizét
