Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
Bevezetés
Nagy méltóságú magyar királyi Ministerium! A működésünkről szóló utolsó jelentés az 1891-diki óv végéig terjedt. Ez alkalommal az 1892—94-diki években felmerült nevezetesebb mozzanatokat fogjuk vázolni és kiegészítésül csatoljuk az általunk kezelt közalapok zárszámadásait és belkezelósi költségelőirányzatainkat. A megjelölt három évi időszakban számos nagyhorderejű kérdés került megoldás alá, melyekről külön fejezetekben fogunk szólani. A legfontosabbak egyike : a balparti vízvezeték ügye. A két ellentétes rendszer küzdelme — legalább egyelőre véget ért. Mert bár nem válhatott meggyőződésünkké, hogy a székes főváros álláspontja az, mely a vízellátás szerencsés megoldásának garantiáit nyújtja: mindazonáltal a rögtöni cselekvés kényszerítő szükségének nyomása alatt megadtuk a hozzájárulásunkat ahhoz, hogy a balparti u. n. végleges vízmű a káposztás-megyeri határban, nem ugyan az eredetileg tervezett vízszintes, hanem a Salbach B. drezdai közmunkatanácsos által ajánlott vertikális kutak rendszere alapján építtessék. A székes főváros önkormányzati jogának tekintetein kivül különösen két ok indított bennünket ezen elhatározásra. Az egyik abban a körülményben gyökerezett, hogy parancsoló szükséggé vált a balparti városrésznek minden áron vizet adni. A helyzet e tekintetben oda fejlődött volt, hogy a rendszer alárendelt kérdés színvonalára szállt le; döntő volt a rögtöni segítség szempontja. A másik okot, a mely elhatározásunkat ellenkező nézetünk daczára némileg megkönnyítette, az előzőleg eszközölt próbaszivattyúzások eredményéből merítettük, annak a belátására jutván, hogy a függőleges kudak rendszerével a káposztás-megyeri határban annyi víz lesz nyerhető, melyet már érdemes a balparti városrész ellátására biztosítani. Megváltjuk azonban, nem ringathatjuk magunkat abban a reményben, hogy a Káposztás-Megyerre telepített vízmű hosszú időre fogja tőlünk távol tartani a vízellátás azon bajait, melyekben eddig szenvedtünk. Óhajtjuk, hogy a jövő a vérmes reményeknek adjon igazat! Sokkal több megnyugvást örömet találunk a hídkérdés megoldásában. Mert míg eleinte csak egy híd építéséről volt szó, az 1893. évi XIY. t.-cz. két híd építését rendelte el. Oly vívmány, melyet remélni is alig lehetett. A. két új híd a székes főváros további szeiencsós fejlődésének mindenesetre hatalmas rugója s különösen az eskütéri híd egyúttal előidézője lesz azon mélyreható szabályozási műveletnek, melyre a belváros annyira rászorult. Méltán sorakozik e nagyszabású alkotáshoz a laktanyák megváltása. Az erről szóló 1894. évi XX-ik t.-cz., valamint örökbecsű dicsősége lesz a kezdeményező magas kormánynak, épp úgy soha el nem porladó mértföldjelzője marad a székes főváros hatalmas arányú továbbfejlődésének, melynek az egész ország méltó várakozással és biztos remónynyel nézhet elébe.
