Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
I. Szabályozás
13 Zsigmond- utcza szabályozása A Lukács fürdői tó beboltozása A Marczibányi-féle császárfürdői kegyes alapítvány képviseletére hivatott császárfürdői felügyelő-bizottság azzal a kérelemmel fordult hozzánk, hogy a Zsigmond-utczának a Császárfürdő előtti része véglegesen szabályoztassék és a fürdőnek az útba eső része sajátíttassák ki. E kérelem folytán értesítettük a fővárost, hogy a kívánt szabályozást közlekedési okokból mi is kívánatosnak találjuk és hajlandók vagyunk érdekében azt az áldozatot meghozni, mety megfelel a fővárossal a terjedókek beváltása iránt fennálló egyezményünknek. Reméljük, hogy a főváros is méltányolni fogja a szóban levő kegyes alapítvány czélját, melynél fogva az az irgalmasok kórházának fentartására szolgál, reméljük továbbá, méltányolni fogja azokat az előnyöket, melyeket e kórház a fővárosra nézve képvisel, egyszersmind hisszük, hogy ezek folytán a főváros közönsége is kész leend minden lehetőt megtenni arra, hogy a rendezés létrejöjjön. Megjegyezzük egyébiránt, hogy a császárfürdő telkének szabályozási vonalait pontosan megállapítottuk és ez alkalommal a fürdő előtti duna- parti területet nyilvános park czóljára átengedtük, ugyan azon feltételek és módozatok mellett, a melyek a Lukácsfürdőhöz tartozó hasonló területre nézve megállapíttattak. A parkírozás tervét szintén jóváhagytuk. A Zsigmond-utcza ezen a ponton annyira összeszorul, hogy itt a közlekedés nagy mérvben veszélyeztetve van. Ez a körülmény már a hatvanas években, a közúti vaspálya létesítésekor a tóbeboltozás szükségének a felismerésére vezetett. De a míg a Lukácsfürdő a m. kir. kincstár tulajdonát képezte, a hatóság elmulasztotta a beboltozást végrehajtani. Mikor pedig a fürdő magános kezébe jutott, az a nehézség támadt, hogy a tulajdonosok a fővárosi hatóságtól szavatosságot kívántak, hogy a beboltozás következtében a tó vize sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem fog változást szenvedni. Teljesen érthető volt, hogy a főváros vonakodott e szavatosságot elvállalni. Éppen ezért, mikor a Lukácsfürdő tulajdonosai ama dunaparti terület átengedéséért folyamodtak hozzánk, melynek az a rendeltetése, hogy nyilvános park gyanánt a Lukácsfürdőhöz csatoltassók, első gondunk volt, a fürdőtelepet érintő szabályozást minden irányban biztosítani. El is értük, hogy a tulajdonosok 1888. október 6-án kelt kötelező nyilatkozatukban beleegyezésüket adták a tó beboltozásához, kifejezetten lemondván az előbb feltételül szabott szavatosság igényléséről. Noha azonban a főváros a tulajdonossokkal a fürdőtelep szabályozása iránt a kisajátítási egyezséget az általunk létrehozott alku, illetve az imént említett nyilatkozat alapján tényleg megkötötte, ismét évek múltak el a nélkül, hogy a tó beboltoztatott volna. Ez indított bennünket 1893-ban arra, hogy a beboltozás iránt folyt tárgyalások iratait a székes fővárostól bekivánjuk és műszaki osztályunk által a beboltozás módjára nézve tervet készíttessünk. A műszaki osztály két vagylagos tervet dolgozott ki. Az egyik szerint 4 kőboltozatu áthidalás, a másik szerint pedig czölöprácsozaton nyugvó téglaboltozat létessíttetnók. Beható megfontolás után a fenforgó czél elérésére mindkét tervet alkalmasnak találtuk. Tekintve mégis, hogy a kőboltozat költségei 53086 írtban, a másik megoldás költségei pedig 18492 frt 59 krban voltak kiszámítva, a székesfővárosnak különösen az utóbbi tervet ajánlottuk kivitelre, azzal a figyelmeztetéssel, hogy e terv csak a talaj sondirozása alapján készült s bár a megejtett talajkómlós és a Lukácsfürdő telkén eszközölt építkezéseknél szerzett tapasztalatok valószínűvé teszik, miszerint szikla nem fekszik oly magasan, hogy a czölöpözós lehetetlen 3
