Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
II. Dunai új hidak
62 A „B“ alatti alternatíva kidolgozásánál azon feltevés szolgált alapul, hogy a belvárosi templom minden körülmények közt mostani helyén fentartandó. Ennek folytán ugyancsak a templom érdeke megkívánja, hogy a feljáró ettől minél távolabb essék; ezt pedig a fen forgó viszonyok lehetővé teszik a szabályozás oly módoni megállapításával, hogy a mindkét terv szerint egyformán rendezendő Sebestyén-tór ugyanazon szélességében egész a Dunáig vezettessék ki, melynek természetes következménye, hogy úgy általános forgalmi, városrendezési és különösen szépészeti szempontból a lejáró ezen mintegy 68 méter széles nagy tér tengelyébe helyeztessék. E terv főelőnye közlekedési szempontból abban áll, hogy a lejáró a templomtól mintegy 26 méterre esik és a kerepesi-út és a Dunapart közti forgalom czél- jára már ezúttal két tágas közforgalmi út áll rendelkezésre; hátránya pedig szemben az A) alatti tervvel abban keresendő, hogy a város belsejébe belenyúló lejáró mint maradandó létesítmény szerepel és mint ezen városrészt ketté szakító akadály később sem lesz megszüntethető. A B) alatti tervnek egy másik előnyét kell még kiemelni, mely szerint annak alapján, hogy a lejáró ezen terv szerint a városházától mintegy 26 méter távolra fog esni, lehetségessé vált, a Városház-tértől egy 8 öl széles feljárót a városház nyugati oldala mentén tervezni, miáltal a lejáró tetemesen rövidíttetik és a hídra északról jövő forgalom czéljára egy külön közlekedési ér fog teremtetni. A lejáró végpontjától a Hatvani-utczáig terjedő városrész szabályozása mindkét tervben azonos megoldást nyer és a szabályozás megfelel a többször hivatkozott II. sz. tervnek. A szabályozással kapcsolatosan a fekszíneket akként tervezte a műszaki osztály, hogy alapul vette az értekezlet abbeli megállapodását, hogy a lejáró 28%o eséssel bírjon és ennek végpontján keletkező fekszinhez alkalmazta a csatlakozó utczák és terek fekszineit, úgy a mint azok a tervben ki vannak tüntetve. A budai oldalt illetőleg a déli lejáró megfelel az értekezleti II. számú tervnek minden tekintetben; az északi lejárót illetőleg a műszaki tervet ajánlja, melyet az értekezlet a III. számú tervében fogadott el. E szerint a lejáró nem a Dörentey-tórbe torkol, hanem a 2144—2147. hrszámú valamint 1578. hrszámú ingatlan kisajátításával egyenes kapcsolatba jön az Attila-körúttal, 25°/00 eséssel. Megemlíti továbbá, hogy a hídfő és a lejárók fenti megoldása teljesen összhangban van a Gellérthegyre nézve megállapított új szabályozással.
