Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
II. Dunai új hidak
63 A dunapartot illetőleg a híddal kapcsolatos rendezésnél súlyt fektet a műszaki osztály arra, hogy a dunapartnak a Döbrentey-tér és Rudasfürdő közötti része a magántelkek kisajátításával mint a Rudasfürdőhöz tartozó park rendeztessék be, mert eltekintve a Rudasfürdő, mint gyógyhely igényeitől, már szépészeti szempontból sem tartja helyesnek, hogy az itt emelendő és a szabályok szerint 4 emeletre építhető új házak a Gellérthegy gyönyörű látképét a pesti oldaltól eltakarják. A bizottmány a műszaki osztály tervét a budai hídfő lejáróira vonatkozólag a maga részéről is elfogadja, hangsúlyozván azt, liogy a lejárónak északi ága fontos közlekedési rendeltetésének csak akkor fog megfelelni, ha az közvetlenül a körútba torkol; constatálja továbbá, hogy a hídfő és lejárókra vonatkozó ezen szabályozás teljesen összhangban áll a Gellért-hegyra megállapított szabályozással, ez tehát most már ebben a részében is véglegesen megállapítottnak tekintendő. Ellenben a Dunapartnak parkká átalakítását szükségtelennek tartja, mert közelben a Gellért-hegy rendezésével elég séta és üdülő hely állana rendelkezésre, sőt maga a dunaparti járda is kielégítő sétahelyet képez s legfeljebb a hídtól jobbra balra hasítandó ki lehetőleg egyenlő nagyságú kisebb park, úgy mint a budai lánczhídfőnól van. E mellett a Döbrentey-térig egy telekcsoport hasítható ki, mivégből a fentartandó Döbrentey-utczának szabályozása a fentiekre való figyelemmel újabb tanulmány tárgyává teendő. A szóban forgó telektömb beépítése szépészeti szempontból nem fog aggodalomra okot adhatni akkor, ha beépítésére vonatkozólag az épület magassága korlátozásnak vettetik alá. E végből a bizottmány már ezúttal abban a javaslatban állapodik meg, hogy e telek csoporton két emeletnél, 48 lábnál magasabb házat ne legyen szabad építeni. Az eskütéri híd pesti oldalára térve át, a bizottmány a műszaki osztály által B-vel jelölt alternativ tervet fogadja el alapúi, és pedig úgy a lejáró, valamint az avval kapcsolatos, a Hatvani-utczáig terjedő szabályozással együtt. A lejáró irányát illetőleg a bizottmány azon tényből indúl ki, hogy az értekezlet által kidolgozott III. számú terv azon okból mellőztetett, mert a törvényhozás a templomot minden körülmények között fentartani kivanta. Ha tehát e templom megmarad, érdekének megóvása elkerülhetlen szükségessé teszi, hogy a lejáró tőle lehetőleg távolra helyeztessék el. 9*
